Az Épületgépészeti Múzeum tárgyait bemutató sorozatunkban ezúttal egy olyan berendezést mutatunk be, amely egy időre kikopott a mindennapjainkból, ám a fafűtés kényszerű reneszánszával visszatérhet. Hiszen, ha már drágán vett tüzelővel fűtünk, azaz hőt állítunk elő, fontos, hogy annak minél nagyobb hányada hasznosuljon.
A címképen látható füstcsőhő-hasznosító „hődob” az Épületgépészeti Múzeum gyűjteményéből származik, de hasonló szerkezeteket a mai napig gyártanak és forgalmaznak; sőt, az energiaárak elszabadulásával vélhetően ismét egyre elterjedtebben fognak alkalmazni. A szerkezet kisebb teljesítményű házi, jellemzően szilárdtüzelésű kályhák magas hőmérsékletű füstgázának hőjét hasznosítja – de előfordulhatnak ilyenek gázégővel felszerelt „sparhelt”-ek (Sparherd, azaz samottal bélelt takaréktűzhelyek, „csikótűzhelyek”) kéménybekötésére szolgáló kályhacsövekben is. A füstcső egy szakaszának átmérőjét a jobb hőátadás érdekében megnövelik, és szintén a hőátadó felület növelése érdekében az így kialakított dobot a tengelyre merőleges csődarabokkal áttörik. A hődobot a sugárzásos hőleadás növelése érdekében festik feketére.
Egy másik módszer
Másfajta hőhasznosításra mutat példát a 2. kép. Itt az öntöttvas dobkályha felső lapján kilépő füstcsövet veszi körül egy gyűrű alakú víztartály, amelyet alulról a kályha, belülről a füstcső melegít. A tartályból így a döntően a kályha füstgázának hulladékhőjével melegített víz nyerhető. A hideg vizet a fedél levételével lehetett a tartályba beleönteni; a melegvizet a tartály oldalán lévő csonkon lehetett csapolni.
2-3. kép. A gyűrű alakú víztartályt alulról a kályha, belülről a füstcső melegíti, a vízmelegítő levehető.
Levehető vízmelegítő
A 3. kép baloldalán a szenesvödör mellett látható a kályha felső része is. A kályha tetején lévő vízmelegítő ugyanis levehető, és ha nincs szükség víz melegítésére, helyére ezt a felső részt lehet illeszteni. A füstgáz kivezetése ennek a felső hengeres résznek az oldalán történik, ezért egy ilyen cserénél tehát a füstcsövek egy részét is cserélni kellett. Persze ebben az üzemmódban is van lehetőség használati meleg víz készítésére, célszerűen a mosakodásra szolgáló, vízzel töltött zománcos, vagy bádoglavórnak a kályhára való ráhelyezésével. Az ilyen vaskályhák tetején sok esetben tartottak állandóan egy 1-2 liter térfogatú kisebb fémkancsót, hogy valamennyi meleg víz bármikor rendelkezésre álljon.
A címképen: füstcsőhő-hasznosító „hődob” az Épületgépészeti Múzeum gyűjteményéből
A szerző egyetemi docens, az Épületgépészeti Múzeum igazgatósági tagja.
