Mivel kezeljük a fűtési rendszer vizét?
2016. szeptember 7. | Veresegyházi Béla | 17 825 |
Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A történet ott kezdődött, hogy csöpögni kezdett egy kazán, amelyet előzőleg tisztességesen átmostak (az egész rendszert), majd inhibitorral kezelték, beállították a pH-t, azaz a kivitelező mindent megtett, amit mai tudásunk szerint elvárhattak tőle. A gyártó képviselője ezek után arról tájékoztatta a kollégát, hogy az adott típusnál tilos inhibitort alkalmazni. Utánajártunk, hogy hol mi az ildomos.
Az alapsztori
A szervizest kihívták egy egyéves Wolf kazánhoz, amely az eldugulás tüneteit mutatta. A kolléga kiment, kizárta a kazánt, és JetFlush-sal, mosóadalékkal átmosta a fűtési kört, majd egyenként a radiátorokat, hogy kimossa belőlük a mosóadalékot. Ezek után feltöltötte inhibitorral kezelt vízzel a rendszert. Két hét múlva a kazán egyik tömítése elkezdett csöpögni. A Wolf képviselője ekkor tájékoztatta, hogy tilos inhibitort használni a Wolfokhoz. A szervizes körbeérdeklődött, és kiderítette, hogy az inhibitorgyártó szerint nem árthat az inhibitor (elvben semleges anyag), és csak két, Magyarországon is itt lévő gyártó tiltja a kazánjainál.
Ezek után érdeklődtünk mi is a Wolf képviseletnél, ahol az alábbi választ kaptuk:
A WOLF kazánok telepítése során a német VDI 2035 vízkezelési irányelvek betartását várjuk el a szerelést végző partnereinktől. A vízkezelés szükségességét, egy mérés elvégzésével, szerelő partnereink elbírálására bízzuk. A kazánok fűtési rendszerre való csatlakoztatása előtt teljes átöblítést kérünk és egy mágneses iszapleválasztó beépítését is előírjuk. A későbbi utántöltések ellenőrzésére a fűtési rendszer feltöltő vezetékébe építsen be vízmérő órát. A kazánt üzembe helyező szerviz partner ellenőrzi és jegyzőkönyvezi a rendszert alkotó elemeket és a szerelési utasításban (ami a VDI 2035-ön alapul) rögzített paramétereket (a fűtési rendszer kialakításának figyelembevételével), azaz a vízkeménységet, a vezetőképességet és a PH értéket. A beüzemelést követő első fűtési hónap végén ismételten ellenőrizzék a rendszer paramétereit.
A teljesség igénye nélkül idéznénk további két hazai kazángyártó üzembe helyezési útmutatójából:
Remeha (Calenta 25L) üzembe helyezési kézikönyv: „Ne adjon vegyszert a központi fűtés vizéhez a Remeha megkérdezése nélkül, például fagyásgátlót, vízlágyítót, a pH növelésére vagy csökkentésére szolgáló szereket, vegyi adalékokat, illetve inhibitorokat. Ezek előidézhetik a kazán meghibásodását és károsíthatják a hőcserélőt.”
Buderus Logamax plus szerelési utasítás: „Annak érdekében, hogy a készüléket egész élettartama alatt védje a vízkő okozta károk ellen, és biztosítsa a zavarmentes működést, a következőkre kell ügyelnie: Kizárólag kezeletlen vezetékes vizet használjon. Ha a ténylegesen szükséges töltővíz-mennyiség nagyobb az élettartamra vonatkozó vízmennyiségnél, akkor vízkezelésre van szükség. Ilyenkor csak a Buderus által engedélyezett vegyszereket, vízelőkészítő szereket stb. használja. A vízkezelésre vonatkozóan engedélyezett intézkedéseket érdeklődje meg a Buderusnál. További tudnivalók a Buderus K8 sz. munkalapján találhatók. A vizet nem szabad például pH-értéket növelő/csökkentő szerekkel (vegyi adalékanyagokkal vagy fagyálló szerrel) kezelni.”
A helyzet nem ennyire egyszerű
Megkérdeztünk egy független szakembert is (rengeteg, komoly tapasztalattal rendelkező, de immár a szakma egy másik részterületén dolgozó kollégáról van szó). A véleménye magánvéleménynek minősül, de elgondolkodtató:
Én úgy tenném fel a kérdést, hogy melyik kazángyártó hivatalosan kiadott vízminőségi előírásai között szerepel az, hogy javasolt vagy egyáltalán engedélyezett az inhibitorokkal vagy más adalékanyagokkal történő vízkezelés. Nos, ez egy rövid lista lesz, szerintem senkinél sincs ez így. A helyzet az, hogy valamennyi korszerű kazánnak komoly gondot okoz a hazánkban található ivóvíz, elsősorban a keménysége, másodsorban a klórtartalma, harmadrészben a vízkezelési eljárások miatt megváltozó pH értéke miatt.
Nézzük először a pH-t: a 7-es, semleges pH mindenkinek jó. Az enyhén lúgosat az öntöttvas és acél, az enyhén savasat az alumínium-szilícium testű kazánok szeretik.
A keménység, pontosabban a magas változó keménység mindenkinek rossz: ez vízkőkiválást eredményez az amúgy is szűk vízjáratok belső falán, rontja a hőátadást. Mivel ezt nem egyenletesen teszi, a kazán teste a lerakódások függvényében másképpen melegszik fel, ami feszültségeket okoz, és előbb-utóbb ebből baj lesz. A keménységet kezelni, azaz csökkenteni kell, de ez megváltoztatja a pH értéket. Ha lúgos lesz, az elkezdi oldani az alumíniumtestű kazánok felületén kialakuló alumínium-oxidréteget, azaz tulajdonképpen magát a kazánt, megszüntetve a természetes módon kialakuló felületvédelmet, ha savas, akkor pedig a rozsdamentes acél hőcserélőkre lesz veszélyes.
Az adalékanyagokkal való vízkezelést, beleértve a fagyálló adalékokat is, vagy közvetlenül tiltják a gyártók, vagy azt mondják, hogy csak az engedélyezett adalékokat lehet használni, ilyen listát viszont nem adnak ki. Olyan variáció is van, hogy ha adalékolni akar valaki, akkor kérdezzen rá a gyártónál, és akkor majd megmondják neki, hogy bocsánat, éppen ez az adalék nem támogatott. Én egyedül a Buderusnál találtam egy engedélyezett fagyálló folyadékot, amit viszont Európában nem lehet kapni. Próbáltam venni az USA-ban lévő gyártótól, de elhajtottak.
Az inhibitorgyártók mindig azt mondják, hogy nem árthat az anyaguk, de annyira azért nem bátrak, hogy át is vállalják a lyukadási károk iránti garanciát vagy jótállást. Ez pedig mond valamit.
A helyzet az, hogy a kazángyártók oldaláról folyamatosan megy a mismásolás, mert mindenki attól fél, hogy ha kijelenti, hogy az ő kazánja nem szereti a magyar csapvizet, akkor „kiírja” magát a piacról, aki meg hallgat, az el fog adni. Persze, az övé sem bírja, de akkor már eggyel csökkent a versenytársak száma. Szóval, ez egy visszás helyzet és hozzáállás. Sok esetben hiányzik a szakértelem, kritika nélkül elfogadják, hogy „kezeletlen csapvízzel” kell feltölteni a kazánt. Ez Németországban vagy Hollandiában igaz is, mert ott kb. 5°nk a víz keménysége, itt meg minimum 20-22.
Én eléggé sokat nézelődtem ebben a témában, és arra jutottam – ahogy maguk a gyártók is –, hogy jelenleg az egyetlen megfelelő vízkezelési módszer a teljes sótalanítás, azaz teljesen sótalanított vízzel kell feltölteni a rendszereket. Ez 7 körülire viszi a pH-t, és eltávolítja (majdnem) az összes oldott sót, a változó keménységet okozókkal együtt. A víz villamos vezetőképességét lehet mérni, és ebből meg lehet határozni a teljes sótalanítás mértékét. Illetve a vezetőképességet adják meg követelményként. Ilyen berendezéseket néhány tízezer forintért lehet kapni, nem egy egetverő költség a szervizesnek vagy a szerelőnek.
Címkép: A fűtési víz pár éves használat után
Ezek után megkérdeztük a hazánkban jelen lévő kazángyártókat, mit is ajánlanak készülékeikhez. A válaszokat a VGF októberi lapszámában találják.
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.
A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 9990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 22 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
