Veszélyesek a szén-monoxid-riasztók?
2013. szeptember 10. | VGF&HKL online | 16 530 |
Az alábbi tartalom archív, 11 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Több mint egy évtizede figyeljük a piacot. Évről-évre tűnnek el gyártók, típusok, és jelennek meg más márkanévvel, kicsit más burkolattal ugyanazok a termékek. Az egyik barkácslánc közlése szerint ötször annyit adnak el az olcsó termékből, mint a megbízható, de drágább típusból. Vizsgálatunk következtetése: a ma kapható CO-riasztók 20%-a használható és biztonságos! Mi nevesítjük is őket!
Egy-két évtizeddel ezelőtt, a nyílt égésterű gázkészülékek hőskorában a lakások, házak nyílászárói általában beengedtek annyi levegőt, amire a kazánnak szüksége volt. Ma, a légmentesen lezárt lakóterekben még mindig üzemelnek, mégpedig igen nagy számban nyílt égésterű készülékek, ám többszörösére nőtt CO visszaáramlás-veszéllyel – erre különösképpen rávilágított a 2012/2013-as tél CO-mérgezéses balesetsorozata. Tehát amíg ez a helyzet fennáll, a CO-riasztók jelentik az utolsó védvonalat.
De valójában nem inkább veszélyeztetnek-e minket az általuk nyújtott hamis biztonságérzettel, de nem nyújtott szolgáltatással? Ennek próbált utánajárni a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap.
Fontos a minőség? Ha egy csaptelepről van szó, ami csöpög egy kicsit, hát majd megszokjuk. Emberi életek múlhatnak viszont azon, hogy egy szén-monoxid-vészjelző riaszt-e vagy sem. Ezeket a készülékeket azért vesszük, mert biztonságban szeretnénk tudni családunk és a magunk életét.
A Stieber Levegőtisztaság-védelmi Bt. akkreditált laborjában a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap megbízásából szakszerű és alapos tesztelésnek vetettek alá a piacon fellelhető 10 „népszerű”, nagy darabszámban eladott típusból 3-3 darabot (mert természetesen 1 alapján nem lehet korrekt véleményt mondani).
Az eredmények:
Volt olyan gyártmány, amelyiknél a három közül egy semmilyen CO-koncentrációra nem reagált. 33%-os selejtarány a boltok polcain. Szóval akkor minden 3 vásárlóból egynek nincs szerencséje?
Némelyik készülék alacsony koncentrációnál legalább megszólalt, nagyobb koncentrációra viszont nem reagált, vagy csak hébe-hóba.
A „kedvencünk” pedig az a készülék, amelynek a dobozára ráírták, hogy megfelel a szabvány előírásainak. Úgy látszik, épp azt a 3 gyártási hibás terméket fogtuk ki, amelyik véletlenül éppen nem felelt meg az előírásoknak…
Alacsony CO-koncentráció csak hosszú idejű kitettség esetén okoz enyhe tüneteket. Az alacsony koncentrációnál a szabványban előírtnál korábban bekövetkező riasztást téves riasztásnak nevezzük, amely feleslegesen megrémíti a felhasználót. Ha sokszor megismétlődik az eset, már nem is veszik komolyan a jelzést, netán ki is kapcsolja vagy dobja a berendezést. Ha egy készülék korábban riaszt az előírtnál, az NEM FELEL MEG! Ilyenre is volt példa a vizsgálatban.
A két típus, amelyek megfeleltek: Honeywell H450EN és Szimat-2H. Amelyek megbuktak: CO Melder (elemes), CO Melder (táp), FireAngel CO-9X, Global GS804, Global GS832, Global JB-CO4, Home by Somogyi, Monox 5000, STECK SC-103.
A tételes vizsgálat eredménye csak nálunk, a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap szeptemberi számában olvasható.
Több mint egy évtizede figyeljük a piacot. Évről-évre tűnnek el gyártók, típusok, és jelennek meg más márkanévvel, kicsit más burkolattal ugyanazok a termékek. Az egyik barkácslánc közlése szerint ötször annyit adnak el az olcsó termékből, mint a megbízható, de drágább típusból.
Ma 10 családból 8 hamis biztonságérzetben él és alszik. És ők azok, akik voltak annyira tudatosak, hogy legalább beszereztek egy vészjelzőt! A veszélyeztetett háztartások kb. 85%-ában azonban még vészjelző sincs!
A CO-riasztók az utolsó védvonalat jelentik – azaz általában nem jelentik, mint ahogy a tesztből kiderült –, az alapprobléma az, hogy lakótereink levegőellátása gyakorlatilag megszűnt a tömeges nyílászárócserékkel és épületszigeteléssel. Ez a fő oka az évi 30-50 CO-mérgezéses halálesetnek, az 500-1000 nem halálos kimenetelű mérgezésnek, és a százezres, milliós nagyságrendű, folyamatos egészségkárosodásnak, amiről senki sem beszél.
A Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap nem hatóság, ezért vizsgálatunk eredményét eljuttatjuk a Fogyasztóvédelmi Főfelügyeletnek. Az üggyel való foglalkozás nem tűr halasztást, mert a fogyasztók tájékozatlanok, és nincs is honnan információt merítsenek, hiszen egy CO-érzékelő dobozára bármit odaírhatnak. Hisszük, hogy ez a téma is megér annyi figyelmet, mint a lenyelhető gyerekjátékoké.
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.
A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 9990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 22 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
