Egy lezárt életút
2021/3. lapszám | VGF&HKL online | 8206 |
Azt terveztük, hogy sorozatunk jelen darabját Sircz János épületgépész mérnök-tanár írja majd meg. A sors azonban közbeszólt, barátunk és rendszeres szerzőnk életének 88. évében, január 14-én csendben és méltósággal távozott közülünk. Nekrológ helyett összegyűjtöttünk egy idézetcsokrot abból a több mint egy tucat írásából, amelyben az Épületgépészeti Múzeum tárgyait mutatta be – a rá jellemző személyes hangvételben.
Ceglédi kanna és vízgyűjtő üst →
„Az épületgépészet (régebbi nevén a szerelőipar) a bádogosságból alakult ki. A bádogosok készítettek edényeket folyadékok (főképpen víz) tárolására, szállítására, ereszcsatornákat, csöveket az esővíz felfogására és elvezetésére. Az 1. képen egy kisipari készítésű régi horganylemez „ceglédi kanna” látható. Ezt főleg ivóvíz tárolására és szállítására használták. Az ügyesebb bádogosok készítették később az első vízvezetékeket és szennyvízelvezető csatornákat. Manapság általános bádogos, épületbádogos és díszműbádogos szakmát különböztetünk meg. A díszműbádogosok művészi alkotásokkal gazdagítják a szakmát. (…) A bádogosok, akiket egyébként pléhsuszternek becéztek, készítettek különböző tüzelő- és fűtőberendezéseket is, például takaréktűzhelyeket (sparhelt) is. (…) A légtechnikai berendezések elterjedésével megnőtt a bádogosok által készítendő légcsatornák és szerkezeti elemek iránti igény. Az ezeket előállító szakembereket később „lemezlakatosnak” nevezték el. Az épületgépész szakma tehát nemcsak a régmúltban, hanem a közelmúltban és a jelenben is karöltve dolgozott és dolgozik a bádogosokkal.”
A légszeszlámpa →
„A 2. képen egy hagyományos, annak idején igencsak elterjedt gázlámpa látható, amelyet a nemrég elhunyt Lencsés Ernő ajándékozott az Épületgépészeti Múzeumnak, aki hosszadalmas, aprólékos munkával hozta kiállítható állapotba a siralmasan kinéző és sérült lámpatestet. Lencsés Ernő a gázgyár dolgozója volt, felbecsülhetetlen mennyiségű értékes tapasztalatot gyűjtött össze a különféle gázkészülékekkel kapcsolatosan. (...) A még fellelhető lámpák, lámpaoszlopok és lámpakonzolok a mai napig emlékeztetnek kiváló iparosaink (bádogosok, rézművesek, vasöntők) művészi alkotóképességeire.”
A mosógép →
„A mosógép további fejlődése során először a keverőtárcsás mosógépek terjedtek el. Hazánkban az 1952-ben alakult Hajdúsági Iparművek 1957-től kezdett gyártani ilyen mosógépeket. (…) Én fiatalon, 17 éves koromban, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a sorozatgyártás megkezdése előtt 7 évvel részt vehettem egy ilyen keverőtárcsás mosógép kisipari létrehozásában. Technikumi éveim alatt egy évig Felsőgödön laktam egyik anyai nagybátyámnál. Egyik rokonom (akinek szabadalma volt a csavargyártás forgácsmentes, hengerléssel történő megoldása) ott volt műszerész kisiparos. Ő amerikai ismerősétől kapott egy mosógép-tervrajzot. A keverőtárcsát és csapágytartó részét leönttette alumíniumból. Mivel tudta, hogy apám műhelyében kitanultam a bádogos szakmát, megkért, hogy készítsem el a gép edényét horganyzott vaslemezből, így részese lehettem az első magyar keverőtárcsás mosógép létrehozásának. A gép jól mosott, csak egy kicsit roncsolta a textíliát, mivel az alumíniumöntvény felülete durva volt. Ezt a sorozatgyártás során természetesen korrigálták. A mosott ruhák víztelenítése általában különálló centrifugával történt.”
Az eternitcső →
„Az eternitből készült termékek tartósságára jellemző példa a következő: Komáromban1937-ben szenteltek fel egy modern katolikus templomot (Jézus Szíve Templom). Apám ebben a városban volt bádogos és szerelő kisiparos. Ő készítette a templom vörösrézlemez-fedését, valamint a kiszolgáló épületrészek vízvezeték- és csatornaszerelését. A lefolyóvezetékek kivétel nélkül eternitcsövek voltak. 2019 októberében jártam a városban, akkor cserélték ki (egészségügyi előírások miatt) a csatornahálózatot, és a bontott csöveket elszállításig a templom előtt tárolták. Jól látható a 4. képen, hogy (a bontási sérülésektől eltekintve) a csövek épek. Hány évig szolgáltak befalazva, falon kívül és földtakarás alatt? 2019–1937=82 évet! Tehát méltóak voltak az »eternit« névre, illetve védjegyre.”
Horganylemez fürdőkád →
„A bádogosság megjelenésével (ami a mai épületgépészet, illetve a szerelőipar elődje volt), a fakádakat felváltották a fémlemez fürdőkádak. Ezek egyik jellemző, gyakori változata a horganylemez fabetétes fürdőkád volt. (…) Édesapám sok hasonló kádat is készített komáromi műhelyében. Ezek egyikében vagyok látható az5. képen, nővéremmel együtt házunk-műhelyünk udvarán kb. 82 éve.”
