Víz az otthoni kútból?

2022. augusztus 18. | Lantos Tivadar |  19 011 |

Az otthon fúrt kutaknak újra megnő a jelentőségük. Vannak olyan települések, ahol a vízellátó rendszer kiépítése, bővítése nem történt meg, általánossá vált a vízhiány. De a vízdíjak emelkedése is nagymértékben elősegíti a házi kút furásának reneszánszát. Ehhez kapcsolódóan nézzük át a házi vízellátó rendszerek műszaki megoldását.

A kútfúrás kritériumai

Kutat fúrni engedélyköteles tevékenység, az 1995. évi LVII. törvény VIII. fejezet 29. § írja elő, hogy a kutakra vízjogi engedélyt kell kérni. Az engedélyeztetés a települési önkormányzat hatáskörébe tartozik, abban az esetben, amennyiben a vízkivétel a napi 1,5 m³-t illetve az évi 500 m³-t nem haladja meg. A kút tulajdonosa a kitermelt vizet kizárólag háztartásának, illetve tevékenységének szükségleteinek kielégítésére használhatja fel, a vízmennyiség után (hitelesített vízóra felszerelése kötelező) arányosan járulékot kellene fizetni! Amennyiben a szóban forgó kút ivóvíz igény kielégítésére is szolgál, abban az esetben szükséges a megyei kormányhivatal népegészségügyi hatáskörében eljáró járási hivatala szakhatóságként történő bevonása, amely az eljárás során a kérelmezőt akkreditált laboratóriumi vízmintavételre kötelezi, és csak a megfelelő vízminőség esetén adja ki hozzájárulását.

Vagyis amennyiben van vezetékes ivóvíz az ingatlanon, és a kérelmező locsolásra vagy állatok itatására használja a kút vizét, úgy nem szükséges szakhatóság bevonása. Az engedély nélkül létesített ásott vagy fúrt kutak tulajdonosainak 2023. december 31-ig kell kérelmezni a tulajdonukban álló kút fennmaradási, vagy megszüntetési engedélyezési eljárását. Amennyiben a tulajdonos fenti határidőig nem kérelmezi az eljárást, úgy vízgazdálkodási bírságot kell fizetnie. A bírság az engedély nélkül létrehozott építmény értékének 80%-áig, engedély nélküli vízimunka vagy vízhasználat esetén 1 000 000 forintig terjedhet. A természetes személyre kiszabott bírság összege nem haladhatja meg a 300 000 forintot.

Elvárások és igények

Ha minden engedély birtokában vagyunk, a kútfúrást akkor is csak a tevékenységre jogosult szakember végezheti. A kútfúrók általában az engedélyeztetést is intézik a szakhatóságoknál. Ha megvan a kút, és megfelelő a vízhozama, akkor indulhat a házi vízellátó rendszer kiépítése. A legfontosabb, hogy az épületgépészeti berendezések a megfelelő vízhozammal, és a megfelelő nyomással rendelkező vizet biztosítsák. A minimális kifolyási nyomás értéke a legkedvezőtlenebb helyen lévő csapolónál is legalább 0,5 bar (itt annak a vizes berendezésnek a kifolyóját értjük, amely a vízforrásra történő csatlakozástól a legmagasabban lévő vezeték legtávolabbi pontján van), de ennél magasabb, 0,8-1,0 bar nyomást mindenképpen tartanunk kell.

Ügyelni kell továbbá, hogy a fogyasztói hálózat egyetlen pontján se legyen nagyobb a víznyomás, mint 5 bar. A lehető legkisebb nyomásingadozás mellett közel állandó értéken kell tartani a hálózati víznyomást. A fenti paraméterek tartására alapvetően két megoldás képzelhető el, az egyik a gravitációsan működő házi vízellátó rendszer, a másik pedig a hidroforos megoldás.

Gravitációs rendszerek

A gravitációsan működő rendszer lényege, hogy egy magasan elhelyezett tartályból túlnyomás nélkül, a vízoszlop hidrosztatikus nyomása biztosítja a csőhálózatra kapcsolt csapolóknál a megfelelő víznyomást. Ez a víznyomás többszintes épületben a tartályhoz közelebb lévő lakószinten kisebb, a távolabbin nagyobb. A rendszer fontos eleme az a szivattyú, amely a kútból a tartályba emeli a vizet. A vízszinttartás automatikusan egy alsó és egy felső vízszint között van. Amikor a szivattyú üzemel, csak a tárolóba termeli a vizet, a fogyasztói hálózatba nem. Ez elősegíti, hogy a tartályban intenzívebb legyen a vízkicserélődés, azaz kisebb a veszélye annak, hogy pangó víz alakul ki.

A szükséges kifolyási nyomás biztosítása miatt a legfelső szinten lévő csapolók fölött legalább 7-8 m-re kell lennie a tartály alsó nyugalmi vízszintjének. Ha a töltés a nap minden időszakában biztosított, akkor a tartály csak a közel állandó víznyomás biztosítására szolgál. Térfogata az ellátott fogyasztók napi vízszükségletének 20-40 %-a. Akkor dönthetünk a kisebb tartálytérfogat mellett, ha a fogyasztás időbeli változása nagy ingadozásokat nem mutat. Ha nem tudjuk felmérni a vízfogyasztás intenzitásának várható változását, vagy nagy fogyasztási csúcsokra számíthatunk, akkor a nagyobb térfogatú tartályt kell választanunk. Ha a töltés lehetősége korlátozott, például amiatt, mert a kút vízadó képessége kisebb, mint a vízfogyasztás nagysága a nap hosszabb, több órás időszakában, vagy időszakos, például csak az éjszakai órákban biztosítható, akkor a tartály térfogatát a napi vízigény 80-100%-ában kell meghatározni.

A hidrofor…

A hidroforos rendszereket szakszerűen nyomólégüstös vízellátó berendezésnek nevezik. Ezek régebbi megoldása a szabad vízfelszínű, újabb, célszerűbb kivitele a membrános túlnyomás alatti nyomólégüstös készülék. Itt is meghatározó szerepe van a fogyasztói hálózatban megfelelő víznyomást biztosító szivattyúnak, melyből adott esetben több is szükségessé válhat. A nyomólégüst álló- vagy fekvőhengeres zárt tartály. A hengerpalásthoz sekély- vagy mélydomborítású fenék csatlakozik.

A szivattyú a kútból emeli ki a vizet, ennek egy részét a fogyasztói hálózatba, másik részét a nyomólégüstbe nyomja. A tartályban közben emelkedik a víz szintje, a víz fölött lévő levegő részére egyre kisebb térfogat áll rendelkezésre, emiatt emelkedik a nyomása. Amikor a nyomásnövekedés eléri a nyomáskapcsolón beállított kikapcsolási értéket, a kapcsoló a szivattyút leállítja. Ettől a pillanattól kezdve, ha van vízelvétel a fogyasztói hálózatban, ezt már a tartály biztosítja oly módon, hogy annak víztartalma csökken, a levegő nyomása kiszorítja a tartályból a vizet. Ez a folyamat addig tart, amíg a tartályban lecsökken a nyomás a nyomáskapcsolón beállított bekapcsolási értékig. Ekkor a kapcsoló indítja a szivattyút, és kezdődik elölről a folyamat, a szivattyú ismét két irányba szállítja a vizet, részben a fogyasztói hálózat felé, részben tölti a nyomólégüstöt.

Beállítások

A fogyasztói hálózatban a víznyomás a nyomólégüst nyomáskapcsolóján rögzített be- és kikapcsolási nyomásértékek között változik, hol emelkedik, hol csökken, attól függően, hogy tölt a szivattyú, vagy a tartály ürül. Egy családi lakóépület vízellátó berendezése általában 2 bar bekapcsolási és 4 bar kikapcsolási nyomásérték között üzemel. A 2 bar nyomásingadozás sok vizesberendezés, gázkészülék használatának élvezhetőségét, a komfort érzetet csökkenti. Ha a be- és a kikapcsolási nyomás értékét a kisebb nyomásingadozás érdekében közelebb hozzuk egymáshoz, akkor ez azzal jár, hogy sűrűbben kapcsolna be és ki a szivattyú. Ez a sűrűbb ki-be kapcsolás később könnyen „rángatássá” változhat, ha a tartályban a víztér fölött csökken a levegő mennyisége. Ennek pedig jó esélye van, mert a tartályba be- és kiközlekedő víz előbb-utóbb elhordja a tartályban lévő levegőt. A víz ugyanis kismértékben oldja a levegőt, alacsonyabb hőmérsékleten jelentősebb mértékben.

A szivattyú villanymotorjának élettartamát a nagyon gyakori ki- és bekapcsolás erősen lerövidíti. Emiatt arra kell törekednünk az üzemviteli körülmények megválasztásakor, hogy a kapcsolási szám lehetőleg alacsony legyen. A régebbi típusú berendezések esetén ne legyen nagyobb folyamatos, hosszabb ideig tartó üzemmenet mellett óránként 10-12-nél.

A házi vízellátó rendszereket alaposan át kell gondolni létesítés előtt. A rosszul méretezett és beállított rendszerek sajnos sok bosszúságot okoznak a felhasználóknak, elsősorban a víznyomásra érzékeny berendezések, mint például a gázüzemű vízmelegítők tekintetében.

Rezsikonferencia 2022

 

VízbányaVízellátás

---