Épületek légtömörségének vizsgálata

Egy épület és annak gépészeti rendszerének kivitelezése során – nem csak passzívházak esetén – mindig törekedni kell az optimális (szabályozott) légtömörség elérésére. Elsősorban azért, mert alacsony légtömörségi érték esetén a meleg levegő a falszerkezeten keresztül a kültér felé haladva folyamatosan hűl, és amíg a falszerkezeten és a szigetelőanyagon keresztüláramlik, egy része kikondenzálódik, ezzel jelentős nedvességet juttatva a szerkezetbe, károsítva azt. Másodsorban túl magas légtömörségi érték esetén a meleg levegő a réseken keresztül egyszerűen távozik az épületből, tehát energetikai szempontból rontja az épület tulajdonságait. A nem megfelelő légtömörség nem csak az energetikai és a minőségi jellemzőket befolyásolja, hanem az épület levegőáramlási viszonyaira is nagy hatással van.

Ahhoz, hogy az épület légtömör legyen, a komplett épületburkolatnak is légtömörnek kell lennie, tehát a tervezés és kivitelezés során ügyelni kell a részletekre, amellett persze, hogy biztosítani kell az optimális légcserét természetes vagy gépészeti úton. Minden szerkezeti elem, réteg találkozásakor, nyílászárók beépítésénél és az elektromos rendszer elemeinél (vezetékcsövek, konnektorok stb.) is biztosítani kell a tömítettséget.

Hogyan is mérhető a légtömörség? A hőkamerás vizsgálat során a felületek hőmérsékletelosztása jeleníthető meg. Így energetikai szempontból a legfontosabb hibák – hőhidak, szigetelési hiányosságok stb. – „láthatóvá” válnak. Amennyiben a beltér és kültér közötti hőmérsékletkülönbség biztosított (15-20 °C), nyílászárók esetén egyszerűen felismerhetők a tömörtelen pontok. Ilyen körülmények között a tömörtelen szerkezetek egy része kiszűrhető. Ahhoz viszont, hogy az épület komplett egészében vizsgáljuk a légtömörséget, egy Blower-Door-teszt elvégzése szükséges. A teszt alapja, hogy beltér és a kültér között nyomáskülönbséget – szabvány szerint 50 Pa – hoznak létre. Gyakorlatban egy speciális szabályozóegység és egy ventilátor segítségével egy nyílászáróra, családi ház esetén általában ajtóra helyezve egyszerűen elszívják vagy beszívják a levegőt. Ezzel a rendszerrel a légtömörségi értékek egyszerűen mérhetők. A tömörtelen épületrészek helyét ezután pedig már egyszerűen lehet lokalizálni egy hőka-mera segítségével. Mivel a magasabb nyomású térből az alacsony nyomású felé áramlik a levegő, így a tömörtelen helyeknél a nagyobb légsebesség hatására a felületek lehűlnek, ezáltal alacsonyabb beltér/kültér hőmérsékletkülönbség is elegendő.

A teszt közben a hőkamerával végigpásztázva az épületet, láthatóvá válnak a tömörtelen szerkezetek, nyílászárók. A tömörtelen helyek dokumentálása a hőkamerával egyszerűen elvégezhető, és utólagos javításuk is célzottan végezhető. Új építésű épületek esetén érdemes a tesztet még a belső burkolatok felhelyezése előtt elvégezni, és a tömörtelen pontokat javítani. E két méréstechnikai módszer kombinálásával a legkisebb szivárgási pontok is egyszerűen felderíthetők.