VGF szaklap

Gyűjtőkémény: ez ma a sláger

| | szóljon hozzá!

Gyűjtőkémény: ez ma a sláger

Teltház volt a VGF szaklap és VGF Képzési központ közös szervezésében megtartott „Társasházak fűtési megoldásai” című szakmai napon, ahová elsősorban közös képviselők és kivitelezők, közel 200-an látogattak el.

A nagy érdeklődésre való tekintettel április 7-én, a Construma-Hungarotherm kiállításon újra megrendezésre kerül az esemény.

Fókuszban a LAS kémények

Nagyságrendileg a ’90-es, 2000-es években épült társasházaknál (kb. 20 ezer ilyen társasház van, 80 ezer felszerelt készülékkel Magyarországon) előszeretettel használták a turbós készülékeket az LAS rendszerű gyűjtőkéményeken. Sajnos a 2016. július 1-jén életbe lépett ErP rendelet az ilyen típusú rendszerekkel nem foglalkozik, illetve nem tartoznak a kivételek közé, mint a termofor gyűjtőkéményes, nyílt égésterű készülékek, melyek 100 ezres nagyságrendben vannak jelen a magyarországi társasházakban. Egy „turbós” társasház egyetlen gázkészülékének meghibásodásakor már az egész lakóközösségre nézve probléma léphet fel, ugyanis a jogszabály szerint hivatalosan azt az egyetlen készüléket nem lehet cserélni, más típusú tüzelőberendezés viszont a kéményrendszerre nem csatlakoztatható. Mi lehet ilyen esetben a megoldás? Mit tehet a lakó, mit tehetnek a közös képviselők? Ilyen installációk még a 2016-os esztendő első felében is készültek, pedig akkor már tudni lehetett, hogy a kéményrendszer – az ErP értelmében – nem fogja kiállni az idő próbáját. Az ilyen lakások esetén 15-20 év múlva szembesülnek a lakók a LAS gyűjtőkéményes rendszerek negatív hatásaival. A szakmai nap erre is kereste a válaszokat.

Fontos kitétel, hogy a társasházi gyűjtőkémények esetében a lakó önállóan nem kezdeményezheti, nem cseréltetheti, módosíthatja, szüntetheti meg a gázkészüléket, mert a társasházi gyűjtőkémény osztatlan közös tulajdonban van! Ellenkező esetben a kéményrendszerben labilis állapot léphet fel, ami akár a szomszéd lakó készülékének elégtelen működését, tönkremenetelét okozhatja, de életveszélyt is generálhat. A keletkező égéstermék tömegárama és hőmérséklete a gyűjtőkéményhez van igazítva és fordítva, ha ez a paraméter változik, akkor változik a kémény üzemeltetési struktúrája.

Műszaki megoldás létezik az elavult gyűjtőkémények rekonstrukciójára. A túlnyomás alatti gyűjtőkémények esetében a kondenzvíz elvezetése megtörténik, valamint a másodlagos kondenzvíz elvezetése is megoldott lesz, így nedves üzemben is képes működni a kéményrendszer. A korszerűsített gyűjtőkémény lehetőséget ad arra, hogy a strangon, azaz a függőleges kéményszakaszon üzemelő összes gázkészülék már korszerűen tudja szolgálni a ház érdekeit. Vizsgáljuk meg részletesebben is a lehetőségeket.

A kiváltás egyik formája lehet, ha minden egyes tüzelőberendezéshez egyedi kéményeket építenek ki. Ez, különösen az alsóbb szintek lakóinak, költséges folyamat. Szóba kerülhetne még az oldalfali kivezetés, azonban az OTÉK szigorú ebben a tekintetben, és csak nagyon speciális esetekben engedélyezi a parapet megoldásokat. Új építés esetén az oldalfali kivezetés szóba sem jöhet. Másik alternatíva, ha megtartjuk a gyűjtőkéményt, a gyűjtő jellegével együtt. Ebben az esetben beszélhetünk szétválasztott rendszerű, illetve koncentrikus gyűjtőkéményekről, azaz egy aknából vesszük az égéshez szükséges levegőt, és ugyanazon a rendszeren keresztül távozik az égéstermék. Az LAS kémények alapvetően abban különböznek a kondenzációs kazánok kéményeitől, hogy utóbbi esetben az égéstermék túlnyomással távozik. Az LAS kéményeken alul nyomáskiegyenlítő nyílást helyeztek el, valamint szintenként 4 tüzelőberendezés csatlakoztatható, ellentétben a túlnyomásos kéményekkel, ahol szintenként csak egy készülék csatlakoztatható, így elkerülvén a tüzelőberendezések egymásra gyakorolt negatív hatását.

Nagy hatásfokú turbós kazán?

A szakmai napon egy olyan gázkészülékről is hallhattunk, amely megoldást jelenthet a a gyűjtőkéményekkel rendelkező társasházaknak. Olyan kazánt mutattak be, amely megfelel az ErP kívánalmainak, de hagyományos turbósként működik, azaz a kilépő 95-100 °C-os füstgázhőmérsékletet csökkentik le olyan szintre, hogy megfelelőségi címkét kapjon a kazán. Azt is mondhatnánk róla, hogy olyan „kondenzációs” kazán, amely nem termel kondenzvizet, és C-42, C-63, C-83 égéstermék-elvezető rendszerekhez csatlakoztatható, és beépített ventilátorral rendelkezik. Nem új keletű elképzelésről beszélünk, ugyanis valamikor a 2000-es évek közepén Angliában lezajlott ugyanez a folyamat, amikor betiltották a hagyományos készülékek felszerelését. Ekkor indult meg ezeknek a készülékeknek a fejlesztése. A kazánba egy rekuperátort építettek, melynek a tetején egy NTC érzékelővel ugyanúgy, mint a kondenzációs készülékeknél, figyeljük a kilépő égéstermék hőmérsékletét. Ha egy gázkészülék valóban kondenzációs, a beüzemelő a CO2 összetételt 9,2 százalékra állítja be, így biztosítva a kondenzációs üzemet. Ezután beállítják a minimális és maximális teljesítményen a gáznyomást. Ezeknél a kazánoknál a CO2-tartalmat lecsökkentették a gáznyomás segítségével 7 százalékra, ennél az értéknél eltűnik a kondenzátum. A kazánból kilépő égéstermék hőmérséklete minimum 60 °C, de nem lehet nagyobb 70 °C-nál, mert akkor már nem felelne meg az ErP irányelveinek. Ettől függetlenül van némi kondenzátum – mint az összes többi turbós készüléknél is –, de ez jóval csekélyebb mennyiségű, mint a kondenzációs kazánoknál, így a kilépő füstgáz eléggé száraz ahhoz, hogy ne tegye labilissá a gyűjtőkémény-rendszereket. A készülék egyébként 88 százalékos szezonális hatásfokkal rendelkezik (86 százalék a határ az ErP minősítés eléréséhez), a kilépő nyomás 58 Pa, mint egy hagyományos turbós gázkészüléknél. Kizárólag olyan gyűjtőkéményekre lehet ezeket a készülékeket rákötni, amelyek rendelkeznek kondenzátum fogadására, elvezetésére alkalmas rendszerrel. A méretezést minden esetben a gyártó végzi el, a gyűjtőkémények labilitását elkerülendő.

Ezek az elhangzott információkból talán a legfontosabbak. A kazánnal kapcsolatban vannak a szakmában szkeptikusok is. Tény az, hogy mindenki nagy érdeklődéssel várja a működési tapasztalatokat, hogy komplexebb képet kaphassunk erről a műszaki megoldásról.

Mennyit fizetünk?

Ami elsődlegesen érinti a társasházban élő embereket, hogy az átalakítás, felújítás mibe kerül egy társasháznak. Erre a társasház által megbízott szakember tud korrekt magyarázatot adni, hiszen az ár függ a készülékek darabszámától, márkájától stb. Ő az, aki elkészít egy költségvetést, ki tudja harcolni az esetleges kedvezményeket, valamint a pályázati forrásokról is információt tud adni, de erről a közös képviselőknek is illik tájékozódni. (Itt, a honlapunkon folyamatosan frissülő pályázati infók állnak rendelkezésre.) A pályázatok gyűjtőkémények felújítására február 24-e óta mennek, most van a felkészülési idő a társasházak számára, melynek keretében akár 90 százalékos intenzitással, 10 százalékos önrésszel, 0 százalék kamattal, visszatérítendő támogatással meg lehet oldani a korszerűsítések finanszírozását. A törvényhozás rájött arra, hogy hiába a szigetelés, a nyílászárók cseréje, kéményfelújítás nélkül bizony nem lehet a korszerűsítéseket végrehajtani.

Összefoglalva tehát van megoldás a gyűjtőkémények felújítására. Műszakilag megvan a megfelelő eljárás, és a finanszírozási feltételei is adottak, így kellő bátorsággal bele lehet vágni egy kéménykorszerűsítésbe. Sőt, a visszatérítendő hitelt is kezdetben a megtakarításból lehet finanszírozni. A legfontosabb tehát, hogy a felújítók kellő információ birtokában legyenek: mit, kivel, mennyiért, minek? A kivitelezőknek, akik a társasházakkal szerződni akarnak, illetve a bizalmukat el szeretnék nyerni, pontos, érthető és szintén széleskörű információval kell rendelkezniük, hogy a laikus beruházóknak segítséget tudjanak nyújtani, és meg tudják őket győzni, hogy a gyűjtőkémények felújítása elsősorban az ő érdekeiket szolgálja.

ErPGyűjtőkéményKazánKéményPályázat



A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.