VGF szaklap

Mindent a TSZSZ-ről

A hosszan elnyúló pereskedés helyett

| |  70 | |

Mindent a TSZSZ-ről

Már öt éve működik a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSZSZ), amelyet 2013 nyarán az építőiparban tapasztalható, több százmilliárd forintot kitevő kintlévőségek és lánctartozások visszaszorítása érdekében jogszabályi háttérrel hoztak létre. A szervezet létrehozásának elsődleges célja az volt, hogy azokban az esetekben, amikor a teljesítés megtörténte az ügy dokumentumai és egy helyszíni szemle alapján megállapítható, elkerülhető legyen a többéves pereskedés.

A TSZSZ működése

A TSZSZ eljárását magyarországi építészeti-műszaki tervezési illetve kivitelezési szerződések teljesítéséből eredő elszámolási viták rendezésére lehet igénybe venni. A TSZSZ hatáskörébe tartozó szakterületek a jogszabály szerint a következők: építésügy, közlekedés-, vízügy, környezetvédelem, és tűzvédelem. A folyamat bármely szereplője, tehát a megrendelő, tervező, kivitelező vagy alvállalkozó is kérheti az eljárás lefolytatását szerződő partnerével szemben, ha a teljesítésigazolás kiadása nem történt meg, a teljesítésigazolás kiadása vitás, vagy kiadták a teljesítésigazolást, de a kifizetés nem történt meg. Így az épületvillamossági szakterületről is mind a tervezők, mind a kivitelezők fordulhatnak vitás ügyeikkel a TSZSZ-hez.

Az eljárási díj a vitatott bruttó összeg 1 %-a, minimum 60.000, maximum 450.000 Ft, amelyet a kérelem beadásával egyidejűleg átutalással kell megfizetni.

A vitatott teljesítés vonatkozásában egy háromtagú szakértői tanács készít szakvéleményt. Az eljárás minden lépése jogszabályi rendelkezéseken alapul. A szakértői tanács feladata elsősorban annak megállapítása, hogy a kérdéses teljesítés a szerződésnek megfelelő módon valósult-e meg, és ezért milyen összegű díjazás illeti meg a vállalkozót. A TSZSZ egyre szélesebb körű ismertségét jelzi, hogy az utóbbi időben egyre több magánmegrendelőtől is érkezeik megkeresés, amely eseteket általában az jellemzi, hogy az építtető túlfizetésben van a vállalkozó felé, aki teljesítését nem határidőre és/vagy nem megfelelő minőségben végezte el.

A szakértői tanács a vitatott teljesítéssel kapcsolatban a kérelmező részéről benyújtott iratanyag áttanulmányozása, valamint a helyszíni szemlén tapasztaltak alapján készíti el szakvéleményét. A helyszíni szemlén a másik fél és a helyszín birtokosa is jelen lehet, így lehetőségük van álláspontjaik ismertetésére, esetleg további dokumentumok átadására is. Tervezési munkák vizsgálata esetén értelemszerűen nem helyszíni szemlére, hanem egyeztető megbeszélésre kerül sor a felekkel. Teljes körű bizonyítási eljárás lefolytatására, például tanúk meghallgatására, szakhatósági állásfoglalások beszerzésére a TSZSZ eljárás keretein belül nincs lehetőség. Amennyiben a rendelkezésre álló dokumentumok és helyszíni szemle tapasztalatai alapján elkészített szakvélemény birtokában a feleknek nem sikerül megállapodásra jutniuk, úgy a TSZSZ szakértői eljárás kereteit meghaladó bizonyítási eljárás lefolytatására a bírósági eljárásban kerülhet sor.

A szakértői eljárás legkedvezőbb eredménye a felek megállapodása, amikor a szakvélemény megállapításainak megfelelően a peres út elkerülésével lezárul az ügy, kifizetik a vállalkozót. A gyakorlatban erre sok esetben már a kérelem beadását követően, vagy az eljárás alatt sor kerül. Számos alkalommal a helyszíni szemlén, a szakértői tanács jelenlétében, az ő közreműködésüknek köszönhetően született megállapodás a felek között.

Amennyiben a kérelmező számára kedvező megállapítású szakvélemény birtokában sem kerül sor a felek között megállapodásra, abban az esetben a szakvélemény alapján speciális eljárás elindítására van lehetőség a bíróságon. A TSZSZ szakvéleményére alapított perben a hagyományos eljáráshoz képest rövidebb idő alatt kerülhet sor a vita eldöntésére, és különböző speciális intézkedések igénybevételére is lehetőség van annak érdekében, hogy a nem fizető fél ne tudjon jogellenesen eltűnni a tartozásával.

A TSZSZ eljárás kérhető olyan esetekben is, amikor a szerződésben rögzített mellékkötelezettség érvényesítésének tárgyában van vita a felek között. Az eddig beadott ilyen irányú kérelmek mindegyike bankgarancia lehívás jogosságának vizsgálatára irányult. Az ilyen esetekben a szakértői eljárás célja annak megállapítása, hogy a bankgarancia lehívása indokolt, nem indokolt vagy csak részben indokolt. A bank a bankgarancia terhére lehívott összeg kifizetését a szakértői eljárás befejezéséig felfüggeszti.

A TSZSZ tevékenysége során több, mint 1.000 beadott kérelemből már több, mint 700 szakértői eljárás lezárult. Viszonylag magas azon kérelmek száma, amelyeket a TSZSZ nem tudott befogadni (kb. 250 db). Ezek indokai között szerepelnek azok az esetek, ahol a felek között nem jött létre írásos szerződés, illetve ahol a felek már a hiánypótlási szakaszban is megegyezésre jutottak. 

Önmagában épületvillamossági szakterületről már több mint 80 kérelmet adtak be, amelyek közel 10 %-nál a felek már a kérelem befogadása előtt megegyeztek. Az e szakterülethez tartozó kérelmek esetében a kérelmekben megjelölt vitatott összeg nagysága összességében már meghaladja a 2 MrdFt-ot, és azt lehet mondani, hogy ezen ügyek esetében a szakértői tanács átlagosan a vitatott összeg 85 %-át állapították meg. Természetesen az épületvillamossági szakterülettel érintett kérelmek száma a fentieknél jóval magasabb, de amikor generálvállalkozó ad be kérelmet, akkor az érintett szakterületek szétbontása a statisztikában nem szerepel.

Az e szakterületről beadott kérelmek szinte mindegyike kivitelezési szerződéshez kapcsolódott, csupán egy esetben fordult elő, hogy elektromos tervező fordult a TSZSZ-hez. Remélhetőleg ez nem azt jelzi, hogy az elektromos tervezők nem ismerik a TSZSZ-t, hanem sokkal inkább azt, hogy teljesítésük ellenértékét megkapják. 

Tapasztalatok

A szakértői eljárások tapasztalatai lehetőséget biztosítanak az építőipar területét érintő problémák általános megfogalmazására, amelyek röviden az alábbiak szerint foglalhatók össze:

  • a nem egyértelmű, vagy nem jól értelmezett szerződések,
  • a kivitelezés alatt előforduló műszaki tartalom változtatások, és azok dokumentálásának hiányosságai (pl.: pótmunka – többletmunka esetében),
  • az átadás-átvételi eljárások problémái, különösös tekintettel a minőségi kifogásokra.

Az alábbiakban ezeknek a problémaköröknek a részletesebb ismertetésére kerül sor.

 

Szerződések szükségessége, tartalma

Mind a tervezési, mind a kivitelezési munkák elvégzését a különböző jogszabályok írásos szerződéses formához kötik!

A tervezési szerződés írásbeliségének követelményét és kötelező tartalmi elemeit az építési törvény (1997. évi LXXVIII. törvény), a kivitelezési kódex (191/2009. (IX.15.) Kormányrendelet), illetve az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről 266/2013. (VII.11.) Kormányrendelet írja elő. A tervezési munkákhoz kapcsolódó kérelmek esetében megfigyelhető, hogy a tervezési szerződésekhez tervezési program a legritkább esetben tartozik, pedig a 266/2013.(VII.11.) Korm.rendeletnek megfelelően az OTÉK szerinti tervezési program végleges formája a tervezési szerződés kötelező melléklete. A tervezési programban kell rögzíteni minden olyan fontos tényt, amelyet a tervezés során figyelembe kell venni, amelyek felsorolását a jogszabály tartalmazza is.

Az építőipari kivitelezési szerződés is írásos szerződéses formához van kötve, amelynek szükségességét és tartalmát a 191/2009. (IX.15.) Korm. rendelet részletesen szabályozza. A TSZSZ-hez beadott kérelmek néhány százalékában írásos szerződés egyáltalán nem állt rendelkezésre, ezért ezek a kérelmek nem is voltak befogadhatóak.

A szervezet működése során az ügyek között számos érdekes, nem egyértelmű szerződés előfordult. Néhány példa a szerződésekkel kapcsolatos problémákra:

  1. )    A szerződésnek tartalmaznia kell a kivitelezés pontos meghatározását, annak mennyiségi és minőségi mutatóit (műszaki tartalom). Ezeket jellemzően a tervek tartalmazzák. Sajnos előfordulnak olyan esetek, hogy bár a szerződés végén felsorolják a szerződés mellékleteit, azokat végülis a szerződéshez nem csatolják. Ez különösen akkor jelent problémát, amikor a vita során különböző terveket, azaz különböző műszaki tartalmat tekintenek a felek a szerződés mellékletének.

Családi házak kivitelezésénél viszonylag gyakran fordul elő, hogy az elektromos és épületgépészeti munkákat a kivitelező ajánlatában csak egy-egy összeggel szerepelteti, pontosabb, kellő részletességű műszaki tartalom meghatározása nélkül. Ennek hiányában a műszaki tartalom nem lesz egyértelmű, amely így vita alapját képezheti.

  1. )    Többször előfordul, hogy a szerződésből az elszámolás módja nem derül ki egyértelműen, vagy ellentmondásos. Jó példa erre, amikor a szerződésben rögzítették, hogy az elszámolás módja átalányáras a melléklet szerint, ugyanakkor a mellékletben már egységárak vannak feltüntetve. Az elszámoláshoz pedig felmérési napló nem készült.
  2. )     A szerződések legtöbbjében a pótmunka elszámolásának módját nem határozzák meg, ezt csak megrendelői jóváhagyáshoz kötik. A pótmunkák megrendelésére jellemzően csak szóban kerül sor, annak ellenére, hogy a jogszabály kötelező jelleggel előírja az írásbeliséget. A TSZSZ-hez beadott kérelmek több, mint felénél a pótmunka elszámolásának igénye megjelenik, ezért a cikk későbbi részében a pótmunka témaköre részletesebben is érintve lesz. Viszonylag gyakran előfordul, hogy a pótmunka igényekkel együtt a szerződés teljesítési határidejét nem módosítják, majd később a megrendelő határidő csúszás miatt kötbér igényt jelent be, a vállalkozó viszont a pótmunkára történő hivatkozással már nem tekinti érvényesnek a szerződésben vállalt határidő betartását.
  3. )   Előfordul, hogy a munka kifizetését olyan feltételhez kötik, amely igazából nem függ össze a teljesítéssel. Ilyenre példa, amikor a kifizetést megrendelői sikeres hitel felvételhez kötik, de azt a megrendelő nem is kezdeményezi. Tudunk olyan bírósági ítéletről, amelyben ezt a feltételt felülírva a Bíróság kötelezte a megrendelőt a szerződés szerinti teljesítés kifizetésére.

Egy másik ügyben a Megrendelő azért nem akart fizetni, mert a szerződésben a teljesítés megfelelőségét szakhatósági engedély megszerzéséhez kötötte. Ugyanakkor ennek dokumentumát a vállalkozó nem látta, mert az az alvállalkozói láncban már hozzá nem jutott el. Egy TSZSZ szakvélemény birtokában kezdeményezett bírósági eljárás során ezt a bíróság bekérte, és így gyors ítélettel a nem fizető felet fizetésre kötelezte.

  1. )    A szerződésben jellemzően azt rögzítik, hogy a vállalkozó I. osztályú munkát fog végezni. Ugyanakkor azt, hogy mi tekinthető I. osztályúnak nem határozzák meg (például szabványokra történő hivatkozással).
  2. )     Több vizsgált kivitelezés rendelkezett teljesítésigazolással, amelyet a megrendelő később visszavont, arra hivatkozva, hogy nem arra jogosult személy írta alá.
  3. )    Alvállalkozói kifizetéseket a felettük lévő vállalkozó kifizetésétől teszik függővé a szerződésben, ellentmondva ezzel az Étv. idevonatkozó előírásának.

 Pótmunka-többletmunka

A beadott kérelmekben nagy számban (több mint 50 %) fordul elő, hogy a felek közötti elszámolási vita részben vagy egészben pótmunka elszámolásából ered.

A pótmunka-többletmunka fogalmát, elvégzésének és elszámolásának módját ma már mind a Ptk., mind a 191/2009. (IX.15.) Kormányrendelet definiálja. Kihangsúlyozandó, hogy 2017. január 1-től a pótmunka és a többletmunka fogalommeghatározása a 191/2009.(IX.15.) Korm.rendeletben megváltozott. Pótmunkának tekintendő a szerződés alapját képező dokumentációban nem szereplő, előre nem látható műszaki szükségességből külön megrendelt tétel. Többletmunka pedig a szerződéskötés alapját képező (ajánlatkérési vagy kivitelezési) dokumentációban kimutathatóan meglévő, a vállalkozó kivitelező által készített árazott tételes költségvetésben szereplő tétel, amelynek mennyisége előre nem látható műszaki szükségességből növekszik meg. A korábbi gyakorlattól eltérően, átalánydíjas szerződés esetén is lehetőség van a többletmunka elszámolására, amennyiben igazolható az, hogy az a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható.

A jogszabályokból egyértelmű, hogy a pótmunkák igényét és szükségességét mindkét félnek az e-naplóban, tehát írásban jeleznie kell, hiszen az ellenérték követeléséhez a vállalkozónak kell bizonyítania, hogy nem önkényesen, hanem a megrendelő tudtával és jóváhagyásával dolgozott. A pótmunkák elszámolásának alapelvét (pl. a figyelembe veendő rezsióradíjat) a jogszabályok szerint a szerződésben kellene rögzíteni.

A TSZSZ-hez beadott ilyen tartalmú kérelmekhez tartozó szerződéseket alapul véve azonban a fentieket nem igazán tartják be. A pótmunka igények aluldokumentáltsága, sőt gyakori szóbelisége következtében az eljáró szakértői tanács a pótmunkát is tartalmazó kérelmek jelentős részénél nem tudta megállapítani a pótmunka igény jogosságát. Ilyenkor csak bírósági szakaszban, egy jóval hosszabb bizonyítási eljárásban – egyebek mellett tanúk meghallgatásával – tudja bármelyik fél saját igazát igazolni.

Érdemes megemlíteni, hogy közbeszerzés hatálya alá tartozó szerződések esetében egy határig a „pótmunkák” elszámolására a szerződésben meghatározott tartalékkeret biztosíthat lehetőséget, amennyiben az a szerződésben kikötésre került. De a tartalékkeret a jogszabály szerint kizárólag az építési beruházás teljesítéséhez, a rendeltetésszerű és biztonságos használathoz szükséges munkák ellenértékének elszámolásához használható fel.

Minőség kérdése

A TSZSZ tapasztalatai alapján, a felek közötti nézetkülönbségek egy része a minőséggel kapcsolatos. A jogszabályok szerint a minőség fogalma minden építőipari szereplő feladatához kapcsolódik, ugyanakkor a fogalom általános meghatározása egyetlen jogszabályban sem szerepel. A szakszerűtlen munkáét meghatározzák, és a két fogalom szoros kapcsolatban van egymással. Az építési törvény szerint szakszerűtlen a kivitelezői tevékenység többek között akkor, ha azt az alapvető követelmények, a tevékenységre vonatkozó szakmai szabályok, előírások megsértésével végzik, vagy a tevékenység végzése az életet, az egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapotot vagy használatot eredményez.

A kivitelezés teljesítésének tehát egyrészt meg kell felelnie az alapvető követelményeknek. Az építőipar területén az alapvető követelmények felsorolását az OTÉK 50-57. §, az egyes követelményekhez tartozó jellemzőket pedig jogszabályok (például a tűzvédelem területén az 54/214.(XII.5.) BM rendelet - OTSZ), szabványok (például a tartószerkezet esetében az Eurocode szabványsorozat), és egyéb előírások határozzák meg. A követelmények figyelembevételével készíti el a tervező a tervét, a megvalósítás során a terveknek, a követelményeknek való megfelelést pedig a kivitelezőnek többek között a gyártói teljesítménynyilatkozatokkal kell igazolnia.

Az Étv-ben megfogalmazottak szerint szakszerűtlen a kivitelezési munka akkor is, ha azt a szakma szabályainak, előírásainak megsértésével végzik. A kivitelezési kódexben meghatározottak szerint a kivitelezési szerződésekben rögzíteni kell az építési tevékenységre vonatkozó követelmények (mennyiségi és minőségi mutatók) meghatározását. Ezt általában a felek egyrészt a tervekre történő hivatkozással, másrészt pedig I. minőségi osztály követelménynek megfelelő teljesítésben rögzítik. Gyakori, hogy bár a szerződő felek szerződéseikben rögzítik, nincsenek tisztában az I. minőségi osztály követelményeivel, azok paramétereivel, az értékelés és minősítés módjával.

A szabványok listája és azok érvényessége az MSZT weblapján (ww.mszt.hu), az ingyenes szabványjegyzékben ellenőrizhető, díjazás ellenében pedig már maga a szabvány tartalma is megtekinthető.

Fontos kihangsúlyozni, hogy egy nagyobb volumenű munkánál egy-egy lokális hiba nem jelentheti a teljes munkanem nem megfelelőségét, a teljes munka átvételének a megtagadását, ha az a rendeltetésszerű használatot nem gátolja.

Számos későbbi vita megelőzhető lenne, ha a felek előzetesen összeállítanák a szerződésük műszaki tartalmához kapcsolódó Mintavételi és Megfelelőségigazolási Tervet, amely munkanemeként tartalmazná azok ellenőrzési eljárását.

Átadás-átvételi eljárás

Nagyon fontos kihangsúlyozni az átadás-átvételi eljárások lefolytatásának fontosságát, amelynek szükségességét a 191/2009 (IX.15.) Korm. rendelet szintén szabályozza. A jogszabályi előírások ellenére nagyon sok esetben az átadás-átvételi eljárásokat a felek nem folytatják le, ez különösen alvállalkozói teljesítéseknél fordul elő igen gyakran. Sokszor erre valamilyen szinten alapot adhat az a körülmény is, hogy a vállalkozó nem jelenti készre a tevékenységét. Mindenképpen fontos ennek szükségességét megemlíteni, mert a készre jelentéstől kezdve van a megrendelőnek 15 napja az átadás-átvételi eljárás elindítására. A Ptk. előírásai szerint határidőben teljesít a vállalkozó, ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt teljesítési határidőn belül megkezdődik. Az átadás-átvételi eljárást pedig nem lehet elhúzni, ennek időtartama maximálva van 30 napban.

Nem tagadható meg az átvétel a mű olyan hibája miatt, amelynek kijavítása vagy pótlása nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot. Ha a megrendelő az átadás-átvételi eljárást nem folytatja le, a teljesítés joghatásai a tényleges birtokbavétel alapján állnak be.

A teljesítésigazolás kiállítására 15 nap, a kifizetésre pedig – ha a szerződésben a felek másban nem állapodtak meg - 30 napos határidő áll rendelkezésre.

Nagyon gyakran ezekről az eljárásokról átadás-átvételi jegyzőkönyv nem, vagy csak elnagyoltan készül, pedig sok későbbi vita megelőzhető lenne, ha ilyen módon rögzítésre kerülnének többek között a mennyiségi és minőségi hibák, hiányok, a hibás munkarészekre költségvetési összegek, a javítás határideje, vagy az értékcsökkenés mértéke.

A TSZSZ-nél indult szakértői eljárások között többször előfordult, hogy a felek, valamilyen oknál fogva kivitelezés közben bontottak szerződést. Ilyen esetben az átadás-átvételi jegyzőkönyvnek különösen tartalmaznia kellene az elvégzett munka készültségét, és az ehhez kapcsolódó észrevételeket. Javasolt, hogy amennyiben egy átalányáras szerződés alapját tételes költségvetés képezte, akkor annak költségvetési tételeinek, vagy legalább főbb tételeinek készültségét százalékos mértékben határozzák meg a felek. Tételes elszámolási mód esetén természetesen ezt a mindkét fél részéről aláírt felmérési napló helyettesíti.

A megrendelővel szerződést kötő fővállalkozó az elvégzett munka után járó díj teljes kiegyenlítésére csak akkor jogosult, ha igazolta az alvállalkozók kifizetését. A TSZSZ-hez beadott kérelmek közel felét alvállalkozók adják be. Bár a fenti rendelkezés már régóta szerepel az építési törvényben, számos esetben előfordul, hogy a helyszíni szemle alkalmával derül fény arra, hogy a megrendelő a fővállalkozót kifizette, ugyanakkor az alvállalkozó kifizetésére még utólagosan sem került sor.

Az átadás-átvételi eljárások során a megrendelő sokszor késedelmi kötbér követelést kíván a teljesítéssel szembeállítani. Ezek a követelések azonban nem minden esetben jogosak. Alvállalkozói szerződés esetén gyakran előfordul, hogy a korábbi munkavégzések is csúsztak, így az alvállalkozó eleve később kapta meg a munkaterületet. Éppen ezért egy ilyen vitarendezés során mindenképpen vizsgálni szükséges, hogy a vállalkozó a munkát a szerződésben rögzített időpontban meg tudta-e kezdeni. Ugyancsak gyakran előfordul, hogy bizonyos anyagot a megrendelő biztosít a vállalkozó részére, de ezeket csak késve bocsátja a vállalkozó rendelkezésére. Számos további oka lehet a munkavégzés elhúzódásának, amelyek a késedelmi kötbér érvényesíthetőségét meggátolhatják, de ez utólagosan egy szakértői eljárás során csak megfelelő dokumentálás esetén vizsgálható.

Gyakori eset, hogy a felek a kezdeti jó kapcsolatra és bizalomra hivatkoznak mind a szerződés, mind a kivitelezés közbeni írásbeliség hiányával kapcsolatban. Ugyanakkor mindkét félnek tudomásul kell vennie, hogy az írásbeliség bár valóban többlet adminisztrációval jár, de később saját biztonságukat is jelenti. Ez látható a TSZSZ gyakorlatában előforduló pozitív példákból is, amikor a kivitelezés dokumentumai a vállalkozó teljesítését támasztották alá, és ennek következtében a szakértői tanács az elvégzett munka ellenértékét teljes bizonyossággal meg tudta állapítani.

 A fentiekben leírtakból látható, hogy az építőipari folyamatok jogszabályokban szabályozva vannak, legfeljebb finomítások javasolhatók. Ugyanakkor ez mit sem ér, ha a vállalkozók nincsenek, vagy nem kellő mértékben vannak tisztában az előírásokkal. Ezért kihangsúlyozandó a jogi és szakmai továbbképzés fontossága minden építőipari szereplő számára (azaz olyan vállalkozások számára is, akik felelős műszaki vezetőt nem foglalkoztatnak).

A TSZSZ működéséről részletesebb információk a www.mkik.hu/hu/tszsz

honlapon találhatók.

Szolgáltató