Zsírleválasztók fontossága

2022. április 21. | VGF&HKL online |  1438 |

A VGF&HKL szaklap hasábjain gyakran olvasni olyan megtörtént eseteket, ahol a zsírleválasztók kiiktatása, vagy éppen be nem építése beláthatatlan problémákat, pert, anyagi veszteségeket okozott. Nézzük át, hogyan is működik ez az eszköz.

Mit gyűjtünk?

A 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendeletben rögzítik a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékeket. A zsírleválasztó berendezésekkel a szennyvizek szilárd vagy folyékony, szerves zsír- és olajtartalma választható le gravitációs módon. A szerves eredetű zsírok és olajok olyan növényi és állati zsiradékok és olajok, amelyek vízben nem, vagy csak csekély mértékben oldhatók, illetve elszappanosíthatók. Ilyen növényi és állati eredetű olajok és zsírok lehetnek például a faggyú, vaj, kenőzsír, étkezési olajok, margarin stb. A berendezések működési elve a fázisszétválasztáson alapul, miszerint a víznél kisebb sűrűségű olaj- és zsírszármazékok felúsznak a vízfelszínre. A zsírok, olajok kirakódása, megdermedése a csatornában rendszeres dugulásokhoz vezethet, intenzív szaghatással jár, hosszabb távon nagymértékű korróziót okoz, a szennyvíztisztító telep működését is kedvezőtlen mértékben befolyásolják. Ezen problémákat elkerülhetjük, a szennyezést csökkenthetjük, ha a zsíros szennyvíz keletkezési helyének közelében megfelelő kialakítású zsírleválasztót üzemeltetünk.

A zsírleválasztó anyagai

A zsírleválasztó berendezéscsalád egyes tagjai polipropilén (PP) lemezből, illetve falelemből álló, szögletes, ovális és hengeres kialakítású, hegesztéses eljárással készült tartályok, válaszfallal elválasztott iszapfogó és zsírleválasztó térrel. A szerkezeti részek, a válaszfalak, a technológiai terelő lemezek, a lezáró fedél, a toldott akna felépítmények és a belépő aknák, valamint a szennyvizet be- és kivezető csőcsonkok ugyancsak polipropilénből készülnek. A szennyvíz be- és kivezetése történhet kerámia és PVC anyagú csövekkel is. A faláttöréseknél a vízzáró tömörítés hegesztéssel/szilikongyantával megoldott. A berendezések előre gyártott technológiával készülnek, kialakításuk szerint lehetnek egy-, két- és háromtartályos megoldásúak. Az egytartályos kompakt módon magában foglalja a funkcionális tereket: az iszapfogót, a zsírleválasztót, valamint a szerkezeti be-, illetve ráépített elemeket. A kéttartályos változatnál az iszapfogó (ülepítő) külön tartályt képez. A háromtartályos változatnál az egyes zsírleválasztó berendezések sorba vannak kapcsolva, az első két tartály végzi az ülepítést, a harmadik pedig a leválasztásért felelős.
A készülék működése

Az iszapfogó (ülepítő tér) (A) a leválasztó berendezésnek azon része, ahol a szennyvíz lebegőanyag-tartalma (iszap stb.) leülepedik. Magában foglalja az ülepítő és az iszapgyűjtő teret (3). Az iszapgyűjtő tér az iszapfogó alsó része, a kiülepedett iszap összegyűjtésére szolgáló tér. A zsírleválasztó tér (B) feladata a szennyvízből sűrűségkülönbség hatására a zsírok és olajok kiválasztása. Magában foglalja a töltési térfogatot és a zsírgyűjtő teret. A zsírgyűjtő tér a zsírleválasztó tér felső része, ami a leválasztott zsírok és olajok összegyűjtésére szolgál. A szerkezeti (beépített, illetve ráépített) elemek a leválasztó berendezés belsejében helyezkednek el, funkciójuk szerint a berendezés megfelelő működéséhez, ellenőrzéséhez és karbantartásához szolgálnak. Ilyen beépített részek például az iszapfogó beömlésénél a szennyvíz egyenletes, turbulenciamentes elosztására egy félköríves/szögletes terelőlemez (2), a válaszfalak a zsírleválasztó beömlésénél a rövidzárlati áramlások megakadályozására, valamint a kifolyási térnél (C) a zsírleválasztó tér és a kifolyási rész elválasztására alkalmas félköríves/szögletes terelőlemez. A tisztított szennyvíz a kifolyócsövön (4) keresztül jut a közcsatornába.

Fix építésű zsírleválasztók

Magas talajvízszint esetén az alaplemez szintje alá kell csökkenteni a talajvíz szintjét. A magas talajvízre való tekintettel a talajba telepíthető leválasztót részben vagy teljesen körül lehet betonozni, hogy a víz ne károsíthassa. A betonozás magasságát a tervező a maximális talajvízszint alapján határozza meg, a betonozás magassága a maximális talajvízszint felett kell, hogy legyen 30 cm-rel. A munkálatok megkezdése előtt a talajvíz szintje nem lehet magasabb, mint az alapbeton tervezett szintje. A munkagödörben nem lehet talajvíz! Az alapnak tökéletesen vízszintesnek és simának kell lennie! Amennyiben nem így történik, működési problémához vezethet (a víz visszaszivároghat a beérkező csővezetékbe) a berendezésben. A sima felület pedig azért kiemelten fontos, mert amikor a műtárgy betonnal és vízzel fel van töltve, a méretekből adódó súly miatt a műtárgyban igen nagy a statikai feszültség, így az egyenetlen felületen a berendezés akár szét is roppanhat. Minden idegen tárgyat el kell távolítani mind a munkagödörből, mind a zsírleválasztó berendezésünkből. A hegesztések mentén ellenőrizni szükséges a berendezést (az esetleges szivárgás kiküszöbölésére). Körülbetonozáskor a tartályt belülről merevítsük ki a beton nyomása ellen. Duplafalú változat esetén a telepítési munkálatok nagymértékben leegyszerűsödnek, sok munkafázis kimarad, illetve költséghatékonyabban elvégezhetők. Ne alulméretezett zsírleválasztó kerüljön beépítésre, ugyanis az az évenkénti tisztítások számának növekedését vonja maga után. A tisztítások elmaradása könnyen a műtárgy dugulását okozza, mindez pedig többletköltséggel jár. Azt se feledjük, hogy a zsírfogó kapacitása egyre csökken, ahogy távolodunk a tisztítás időpontjától. A be- és kivezető csövek tartályhoz való csatlakoztatása esetén a csatlakozási tömítéseket szilikonzsírral kell elvégezni.

Hulladékkezelés

A zsír-iszap hulladékot az előírt gyakoriság szerint ki kell termelni a zsírleválasztó műtárgyból. A zsírfogók tisztítása és a belőlük kitermelt hulladék elszállítása speciális szívó-mosó tartályos gépjárművel történik. A megfelelő zsír-iszap hulladék-kitermelés és -elszállíttatás szabályainak betartása kiemelten fontos mind a környezet védelme, mind pedig az igen magas csatornabírság elkerülése érdekében (EWC 02 02 01 kóddal jelölt élelmiszer előállításából és feldolgozásából származó folyékony hulladékok keletkezésük helyén történő kezeléséből származó iszap). Minden esetben a kezelendő szennyvíz mennyisége (csúcsterhelése), illetve a naponkénti ételadagok alapján méretezik a berendezéseket. A leválasztók méretezéséhez a DIN 4040-2 szabvány ad útmutatást.

CsatornaSzennyvízVízkezelésVíztisztítás

---