Veszélyeztetés? Piaci érdek? Észszerűség?

2017. május 22. | Veresegyházi Béla |  3674 |

Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az MBSZ legfrissebb, éppen egyeztetés alatt lévő módosítása lényegét tekintve kivenné a kéményseprők kezéből a kondenzációs elvezetéseket, és azok fogalmi és „kezelési” megkülönböztetésével hátrányos helyzetbe hozná a független kéménygyártókat. Gépészlobbi vagy műszaki szükségszerűség?

Az égéstermék-vezető

(Új fogalom lesz az MBSZ alkalmazásában)

Magyarországon olyan gázfogyasztó készülékek hozhatók forgalomba, amelyek megfelelnek az egyes gázfogyasztó készülékek kialakításáról és megfelelőségének tanúsításáról szóló 22/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet előírásainak. Ez a rendelet a gázüzemű berendezésekről szóló, 2009. november 30-ai, 2009/142/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

A 2015. évi CCXI. törvény égéstermék-elvezető fogalom-meghatározásból következik, hogy az égéstermék-elvezető ott kezdődik, ahol a gázfogyasztó készülék véget ér, de az EU szabályozás lehetővé tette, hogy műszakilag hasonló tartozékokat/szerkezeteket azok gyártói két különböző eljárással is megfelelőnek minősíthessenek. Így született a 22/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet előírásainak megfelelően a gázfogyasztó készülék részeként tanúsított, ezért a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény által definiált égéstermék-elvezető fogalmától megkülönböztető új fogalom, az égéstermék-vezető, a gázfogyasztó készülék része, mely égéstermék-vezető a Gázkészülék irányelv hatálya alá tartozik:

Az égéstermék-vezető a gázfogyasztó készülék EK típus-tanúsítása szerinti része, amely a készülék-modulban keletkező égésterméket a készülék-modulból közvetlenül a szabadba, vagy közvetve, a végpontjára csatlakozó égéstermék-vezetőn keresztül kivezeti. Az égéstermék-vezető általában elemekből áll, melyeket a létesítés helyszínén a gázszerelő vagy megbízottja, a gyártó vagy megbízottja, a gázfogyasztó készülék gyártójának utasításának megfelelően, a gázfogyasztó készülék részeként szerel össze.

Az égéstermék-vezető a gázfogyasztó készülék része

Ha az égéstermék-vezetőt a gázfogyasztó készülék részeként tanúsították, akkor a gázipari engedélyes tervfelülvizsgálatra vonatkozó kötelezettsége kiterjed e részek kivitelezésére is. A gyártó határozza meg a helyszíni összeszerelésben szereplők felelősségi köreit, többek között a gázfogyasztó készülék égéstermék-(el)vezető tereinek (ide értve az égéstermék-elvezetőt is) égéstermék-tömör összeépítését, és hogy az összeépítés megfelelőségének tanúsítását kiktől fogadja el. Ez azt jelenti, hogy az égéstermék-vezető és annak kitorkolló idomdarabjainak elhelyezését az épületen a Földgázelosztási Szabályzat (1. számú melléklet a 19/2009. [I. 30.] Korm. rendelethez) szerint a gázipari engedélyesnek kell ellenőriznie (műszaki-biztonsági ellenőrzés). A gázipari engedélyes a műszaki-biztonsági ellenőrzést az MBSZ-ben meghatározott kritériumok szerint végzi.

A gázfogyasztó készülék részének minősülő égéstermék-vezetők időszakos ellenőriztetése és karbantartatása a gáztörvény hatálya alá tartozva, a tulajdonos feladata. A tulajdonos a karbantartást az MBSZ szerint a gyártó által előírt gyakorisággal, általában évente egyszer köteles elvégeztetni. Az ellenőrzés és a karbantartás elvégzésére a 30/2009. (XI. 26.) NFGM rendelet szerinti gázszerelő jogosult.

Új fogalom az MBSZ tervezetében

avagy fogyasztói veszélyeztetés a piaci érdekek érvényesítése érdekében

Több évszázados hagyománya van annak, hogy mi, magyarok hajlamosak vagyunk átesni a ló másik oldalára. A jelenlegi MBSZ tervezetében ismét egy ilyen törekvésnek lehetünk tanúi, hiszen a javaslatból egyértelműen kiolvasható, hogy a profitmaximalizálás oltárán minden érvényben lévő műszaki előírás és szabályozás feláldozható. Nem kell mást tenni, mint egy merőben új, Európa és a világ egyetlen táján sem ismert, új fogalmat bevezetni („égéstermék-vezető”), és megalkotni a hozzá tartozó kivételeket.

Az alkotók számára közömbös, hogy mind a nemzeti, mind a honosított nemzeti és az európai szabványok, műszaki szabályozások egyformán használják az „égéstermék-elvezető”-t, mint fogalmat, minden olyan berendezésre, amelyeknek a tüzelőberendezésekben keletkezett égéstermék biztonságos(!) elvezetése a feladata. Ebből következik, hogy minden életvédelmi és biztonsági előírást eköré a fogalom köré rendeztek a felelős gondolkozású jogszabályalkotók.
De nézzük meg tüzetesen, hogy a 7/2016. (II. 22.) NGM rendelet részét képező Műszaki Biztonsági Szabályzat tervezett módosításainak bizonyos előírásai milyen módon sértik az üzleti és versenypiaci érdekeket, miért aggályosak műszaki szempontból, hogyan tudják lerombolni a rezsicsökkentés során elért eredményeket az égéstermék-elvezetőket használó magyar háztartások tekintetében, továbbá milyen módon okozhatnak közvetlen élet- és balesetveszélyt a lakosság számára, arról a nem műszaki tényről sem megfeledkezve, hogy az állam által ingyenessé tett kéményseprő-szolgáltatás köréből a piaci területre (gáztüzelő berendezés-karbantartás) terelné át a rendszerek ellenőrzését, műszaki átadását.

Pontokba szedve

Az új fogalmi rendszer alá tartozó „égéstermék-vezető” mentes a biztonságtechnikai kontroll alól, holott sem telepítési, sem működtetési módja nem tér el az egyéb égéstermék-elvezető berendezésekétől. Kizárólag a gázkészülék-gyártók tanúsítási eljárással kapcsolatos döntése, korlátozása határozza meg, hogy telepítések során mely kéményrendszer szerelhető, ami kizárja az adott területen a piaci versenyt, illetve a fogyasztói döntés lehetőségét. Mindezt teszi úgy, hogy sem biztonsági szintben, sem minőségben nem kínál többet. Amennyiben a gyártó nem szerzi be a C4, C6, C8 minősítést, tulajdonképpen akadályozza a versenysemlegességet, mivel a saját termékének szerez monopolhelyzetet.

A lakosságot, versenyjogot sértő módon, hátrányosan érinti, hogy azokban az esetekben, amikor egy olyan gázkészüléket kíván lecserélni a tulajdonos, amelyik nem rendelkezik C2, C4, C6 vagy C8 minősítéssel, csak az azonos márkájú gáztüzelő berendezést választhatja, vagy többszázezer forintos költségért lecseréltetheti az égéstermék-elvezető berendezését is – azt már természetesen az MBSZ nem szabályozza, hogy a kivitelező, illetve a tervező a megrendelőt erről a tényről írásban tájékoztassa.

A készülékkel együtt minősített égéstermék-elvezetőket adott esetben lényegesen magasabb áron lehet beszerezni, mint az építési termékként minősített és a gyárival legalább azonos műszaki tartalmú és minőségű égéstermék-elvezető berendezést. Nincs biztonságtechnikai, műszaki vagy egyéb indoka a gyári és a független kéményrendszerek közötti különbségtételnek. Nem tekinthetők biztonságosabbnak az együtt tanúsított rendszerek, hiszen tipikusan ugyanaz a gyártója az együtt és a külön tanúsított rendszereknek, sőt, sok esetben ugyanaz a gyártmány együtt és külön tanúsítottként is beépíthető. Az égéstermék-elvezető gyártók sok esetben mindkét tanúsítási eljárás alá bevonják kéményrendszereiket, ezért technológiai szempontból nincs értelme a saját csatlakozó cső és a külön tanúsított cső közötti különbségtételnek.

A piaci szereplők számára alkalmazhatatlan a jogszabály szerinti különbségtétel, a gyakorlatban ugyanis nem állapítható meg, hogy melyek a gázkészülékkel együtt tanúsított égéstermék-elvezetők. A kivitelező a beépítés során csomagolt – jelöletlen – terméket lát, melynek alapján nem tudja ellenőrizni, hogy együtt vagy külön tanúsított égéstermék-elvezető beépítésére kerül sor; sok esetben nem is kívánja az azonosítást megtenni, mert piaci érdekének megfelelően az olcsóbb részegységeket vegyesen használja fel, megtévesztve ezzel a műszaki-biztonsági átadásban résztvevőket, veszélyeztetve a végfelhasználót.

A jogszabály több ponton hivatkozik helytelenül fogalmakra, melyek más kapcsolódó jogszabályi területen, így a kéményseprő-ipari jogszabályokban, európai és magyar szabványokban kerülnek helyesen értelmezésre.
A helytelenül hivatkozott, gyakran nem definiált fogalmak a műszaki biztonság területén nem megengedhetők, hiszen alapvetően az élet- és vagyonvédelem a célja a szabályozásnak.

Az égéstermék-elvezető alapvetően építési termék, ezért függetlenül attól, hogy azt a gázkészülékkel együtt minősítették, vagy sem, a 275/2013. (VII. 16.) kormányrendelet előírásait be kellene tartani, ezen kötelezettség alól kívánnak a lobbyérdekeknek megfelelően a jogszabályban történő differenciálással kibújni. Amennyiben egy berendezés, készülék, részegység több irányelv, rendelet hatálya alá is tartozik, úgy mindegyik irányelvben, rendeletben előírt követelményeknek meg kell felelnie; ezt a megfeleltetést próbálják a jogszabályban tett differenciálással elkerülni. Egy jogszabály egy olyan együtt tanúsítási eljárásra hivatkozik, aminek nem ismert a jogszabályi alapja (a szabvány nem jogszabály). Indokolatlanul diszkriminál eltérő CE jelzéssel ellátott égéstermék-elvezető rendszereket. Indokolatlanul hátrányos helyzetbe hoz olyan égéstermék-elvezető rendszereket, amelyek nem a gázkészülékkel együttesen kerültek forgalomba.

A jogszabály eltérő eljárásrendeket fogalmaz meg részletesen az egyes égéstermék-elvezető gyártmányok alkalmazása esetén, eközben szabványok, egyéb jogszabályok alkalmazását hagyja figyelmen kívül, illetve a gyártói előírásokat pozicionálja ezek fölé. A piaci szereplők kivitelező, üzembe helyező nem független, hanem érdekelt a műszaki átadás sikerességében, mert anyagi érdeke fűződik hozzá, illetve a gyártmányát hiba esetén nem fogja alkalmatlannak titulálni, ezért a biztonsági szint, amelyet ezen dokumentálások hivatottak képviselni, minimálisnak tekinthetők.

Konklúzió

Az MBSZ olyan területeket szabályoz, amelyek nem tartoznak a hatáskörébe – az égéstermék-elvezetéssel kapcsolatos jogszabályok előkészítése jelenleg a Belügyminisztérium feladatköre. A kormány döntése alapján a kéményseprő-ipari tevékenység ingyenes, de mindenki számára kötelezően igénybe veendő. Az állam által garantált biztonsági szint fenntartását nem befolyásolhatják a jogszabályi keretek mögé bújtatott piaci érdekek. A szabályozástervezet hosszasan taglalja az égéstermék-(el)vezetőkkel kapcsolatos eljárásrendet, amely nem szakterülete. Az MBSZ alkotóbizottsága a több szervezet által felajánlott valós szakterületi, szakmai segítséget pedig konzekvensen elutasította!

A biztonsági szempontokat nélkülöző diszkriminálás, veszélyhelyzet-teremtés is felismerhető a jogszabálytervezetben, hiszen az égéstermék-elvezetők gyártmány szerinti differenciálása igen veszélyes lehet. A szerelők, üzembe helyezők nyilatkoztatása nem lehet egyenértékű, nem helyettesítheti a független kéményseprő-ipari szolgáltatók, katasztrófavédelmi szerv műszaki vizsgálatait. A jogszabály nem részesíthet előnyben bizonyos gyártmányokat, nem adhat felmentést a kötelező biztonságtechnikai kontrolltevékenységek alól, jelenleg mégis ezt teszi.

Tekintettel a fentiekben felsorolt érvekre, észrevételekre, szükséges a jogszabály(tervezet) felülvizsgálata, annak érdekében, hogy az állampolgárok életvédelme megvalósulhasson, a műszaki biztonság érvényesülhessen, a műszaki megoldások során a piaci verseny ne sérülhessen.

Égéstermék-elvezetőJogszabályokMBSZ

---