Hőszivattyút terveztek, de a villanykazán működött
2017. május 25. | Veresegyházi Béla | 12 931 |
Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Ha valaki hőszivattyút szeretne, gondoljon arra, hogy az nem egy mosógép, amit beállítunk a sarokba, bedugjuk a konnektorba, és működik. A hőszivattyúnak minőségi gyártmánynak kell lennie, jól meg kell tervezni, és színvonalasan kivitelezni – és akkor már csak a megfelelő üzemeltetés van hátra.
Elektromos kazánnal fűteni egy irodaépületet nem éppen energiatakarékos vagy költséghatékony megoldás, főleg akkor, ha a kiegészítő fűtésnek szánt berendezés a hibás tervezői gondolkodás miatt átveszi a főszerepet. Történetünk ez alkalommal egy építészeti nívódíjjal is kitüntetett, impozáns irodaház rossz, és az „olcsósítás” áldozatává vált gépészetét mutatja be. Bokor András igazságügyi szakértői rovata.
Magas villanyszámla ütötte ki a biztosítékot
Az épülettel sajnos több probléma is volt, sőt már felszámoló biztos vette át a ház tulajdonjogát, és vele együtt az üzemeltetést is. Feltűnt, hogy az irodaháznak indokolatlanul nagyok a fűtési számlái, amelyek már tarthatatlanok. Más, kisebb hibákat is észrevettek, de ebben részletesen cikkünkben most nem térünk ki. Nem peres eljárásban, békés úton, közjegyző előtt szeretnék a felek a ház körüli gépészeti problémákat tisztázni, megoldani.
Az elképzelésnek megfelelően a beruházók környezetbarát irodaházat szerettek volna megépíteni, amelyben még a gázkazán ötletét is elvetették, mondván, az se „szennyezze” a környezetet. A megoldást a hőszivattyúban látták, viszont ha a hőszivattyús üzem leáll a hideg időjárás miatt, akkor kiegészítő fűtésként átállnak elektromos fűtésre. Az elképzeléssel még egyet is lehetne érteni, azonban az építtetőnek, generálkivitelezőnek olyan szakági tervezőt kellett volna megbíznia, aki ezt a műszaki feladatot képes értelmezni, átlátni, és megfelelő, költséghatékony megoldással előállni. Nem így történt, ismét az olcsó tervező lett a nyerő, és hibás műszaki elképzeléseknek áldozatává vált a kivitelezés.
Mediterrán gépekkel a magyar télben
A kerületben, ahová az irodaházat építették, az előírások, meteorológiai tapasztalatok alapján –13 °C a leghidegebb hőmérséklet télen. Léteznek a kereskedelemben olyan jó minőségű hőszivattyúk, amelyek akár –20 °C-on is viszonylag jó COP-vel képesek működni; természetesen ezek a gépek jóval drágábbak, mint az ennél magasabb külső hőmérsékletre szánt berendezések. A tervező nem ilyet, hanem lényegesen olcsóbb berendezéseket választott ki, melyeknek a gyártói leírásában –10 °C minimális külső üzemi hőmérséklet szerepelt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a hőszivattyúk rossz minőségűek lettek volna, de nem a magyar éghajlati viszonyoknak megfelelő működést produkáltak. A mediterrán piacokon minden további nélkül megfeleltek volna, de hazánkban az éghajlatváltozás ellenére is vannak igen hideg napok, így a kiválasztott gépek nem tudták betölteni maradéktalanul funkciójukat.
Gázkazán híján a tervező nem talált kedvezőbb műszaki megoldást kiegészítő fűtésként, mint a villamos kazánt. Az elektromos kazán COP-je, mint tudjuk 1, míg egy jobb hőszivattyú képes akár –20 °C-on is az 1,5-2 COP-t képes produkálni, így fele- vagy harmadannyi fogyasztással meg tudja oldani a ház fűtését.
A villanykazán vette át az uralmat
De nemcsak a kiválasztással voltak problémák, a beállításokkal is. A tervező úgy gondolta, hogy –10 °C helyett +5 °C-nál tiltson le a hőszivattyú. Mint tudjuk, a téli hónapokban akár több hónapig is lehet a hőmérséklet 5 °C alatt, így látatlanban is borítékolható volt, hogy a leghidegebb időkben az irodaház fűtését a villamos kazán fogja ellátni. Így is történt, ezért lett magas a fűtésszámla, köztudott ugyanis, hogy villannyal kifűteni ugyanazt a helyiséget kb. háromszor annyiba kerül, mint gázfűtéssel. Ezt minden bizonnyal a gépésztervező is tudta, azonban az épület gépészeti tervei súlyos tervezői hibákat tartalmaztak. A hőszivattyú a gépházból szívja a levegőt, nem pedig a szabadból. Itt helyezték el a villamos kazánokat is. A légutánpótlásról a kazánházon elhelyezett falirács gondoskodik, így a kazánház közvetlenül nyitott a szabadba. Való igaz, hogy így megspórolt a tervező egy méter légcsatornát, de azáltal, hogy a pótlevegő a kazánház rácsain keresztül érkezik, lehűti a helyiséget, ahol a fűtési csőhálózat is található. Ezen tényt figyelembe véve nem engedte a tervező a fagypont alatti hideg levegő beáramlását, mondván, hogy elfagy a fűtési rendszer, tönkremegy a villamos kazán, ezért állította be a hőszivattyúk automatikáját, hogy +5 °C-nál tiltsák le a gépeket, és álljanak át villamos fűtésre. Így ugyan valóban kiküszöbölt egy súlyos problémát a tervező, viszont az üzemeltetésben keletkezett egy másik. Drágább lett az üzemeltetés a villamos kazán nagyarányú működésének köszönhetően. A terv tehát minden tekintetben átgondolatlan volt.
Az utólagos megoldás mindig drágább
A hibára a legjobb megoldás a hőszivattyúk cseréje lett volna, olyan gépekre, amelyek a hazai éghajlatnak megfelelők. Ezenkívül át kellene gondolni a villamos kazán kiváltását kondenzációs gázkazánra, mint kiegészítő fűtés, ugyanis az építtetőnek, tervezőnek, műszaki ellenőröknek egy aprócska tény elkerülte a figyelmét: a villamos kazán egyáltalán nem környezetbarát megoldás. Alkalmazásuk esetén a lakások és/vagy épületek energetikai besorolásának számítása közben 2,5-ös büntetőszorzót kell figyelembe venni (gázkazánnál, illetve távhőnél ez az érték 1). A hazai villamosenergia-termelés és -ellátás ugyanis különböző erőművekből származik, amelyek többnyire magas CO2-kibocsátásukkal terhelik Földünk levegőjét (kivétel a paksi atomerőmű). Az energiahordozók által tárolt energiát veszteségesen tudjuk átalakítani először hővé, majd villamos energiává, de a termelés helyétől a felhasználásig szintén veszteségek mellett tudjuk szállítani (magas feszültségű távvezetékek, transzformátorok). Ezeknek a veszteségeknek a „pótlására” felhasznált energiahordozók elégetése közben szintén ÜHG-k (üvegházhatású gázok) szabadulnak fel. Általánosan elmondható, a rendelkezésre álló energiahordozók 100%-nyi energiatartalmának csak mintegy 30%-a jut el a felhasználás helyére. Így már érthető, hogy a fent hivatkozott hazai és EK rendeletek az épületeink energiafelhasználásának értékelésénél olyan szabályozókat határoznak meg, amelyek megnehezítik vagy kizárják a magas környezetterheléssel járó „energiahordozók” (nevezzük inkább fűtési energiaellátásnak) alkalmazását.
Olcsóbb megoldás az, hogy a gépkönyvben előírt –10 °C-ig engedjük működtetni a hőszivattyút. A kazánház helyiségét le kell szigetelni, valamint a hőszivattyúnak szívó légcsatornát kell kialakítani, hogy képes legyen a gép a szabadból szívni a levegőt.
A tervező azzal is védekezett, hogy a közvetlenül a szabadból szívott levegő akusztikai problémákat is okozott volna. Nyilvánvalóan ez igaz, de ezt a tervezési feladatot meg kell tudni oldani. Hangszigetelő csövet kell kivezetni, és ún. kulisszás hangcsillapítón keresztül kell a levegőt beszívni.
Irtózunk a bankgarancia lehívásától
A megegyezést segíthette, hogy a felszámoló le akarta hívni a kivitelező bankgaranciáját, aki ettől kellőképpen megijedt, és nem is alaptalanul. Napjainkban sem a belföldi, sem a nemzetközi gazdasági élet nem képzelhető el bankgarancia nélkül, ami abban az esetben hívható le, ha a teljesítés nem a szerződésben foglaltaknak megfelelően történik. A bankgaranciák közös tulajdonsága, hogy a bank visszavonhatatlan fizetési kötelezettséget vállal arra, hogy egy meghatározott összeggel helytálljon a kivitelezőért. A kedvezményezett a garancianyilatkozat szövegében meghatározott feltételek mellett hívhatja le a garanciát, a bank pedig első felszólításra, a jogalapra való tekintet nélkül fizet. A bank, abban az esetben, ha a garancia kedvezményezettje további – a lehívás jogosultságát igazoló – dokumentumokat köteles benyújtani (például kifizetetlenül maradt számla másolata), kizárólag azt vizsgálja, hogy ezeket benyújtották-e. A bank nem képes és nem is jogosult vizsgálni a lehívás megalapozottságát, mivel a bankgarancia független az alapjogviszonytól (absztrakt bankgarancia). A garanciaügylet során a jogosság vizsgálata a lehívást követően történik. A bankgarancia kibocsátását kérő megbízó megelőlegezi a bizalmat üzleti partnere felé, hogy az a garanciát jogosulatlanul nem hívja le.
A bank megfelelő biztosítékokat tart a hibát vétő kivitelezővel szemben, és kifizetés esetén a többszörösét hajtja be a kivitelezőn, éppen ezért mindenki irtózik a bankgarancia lehívásától, és az esetek többségében a saját szakállára bevállalja a kivitelező a hiba kijavítását, kerül, amibe kerül.
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.
A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 9990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így közel 25 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
