Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Kazáncsere egyszerűbben

Értelmezzük az MBSZ-t!

2018. szeptember 18. | Blazsovszky László |  18 806 |

Az alábbi tartalom archív, 6 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Kazáncsere egyszerűbben

Hónapok óta találgattak a szerelők, vajon mi változik? Kell-e mérnököt bevonni az egyszerűsített gázkészülék csere esetén? Készülékcserénél ki végzi a MEO-t? A jogszabályok tengerében hamar elveszünk, ha nem vagyunk elég figyelmesek. Cikkünk az alapvető kérdéseket, fogalmakat teszi helyre a Műszaki Biztonsági Szabályzatból. Az első részben fogalmakat tisztázunk, majd a második fejezet már a készülékcserékről szól. Végül a kéményseprő, gázkészülék szerelő örök vita is a helyére kerül, szigorúan a jogszabályok fényében.

A gáz csatlakozóvezetékekre, a felhasználói berendezésekre, a telephelyi vezetékekre vonatkozó műszaki biztonsági előírásokról és az ezekkel összefüggő hatósági feladatokról szóló 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM rendelet) értelmében a Műszaki Biztonsági Szabályzat (a továbbiakban: MBSZ) célja a hatálya alá tartozó berendezések, technológiák tervezése, létesítése, használatbavétele, üzemeltetése, cseréje, átalakítása, javítása, áthelyezése, felülvizsgálata és megszüntetése során betartandó, megfelelő biztonsággal és megbízhatósággal kapcsolatos műszaki követelmények meghatározása.

A Gázipari Műszaki Szakbizottság (a továbbiakban: Szakbizottság) az NGM rendeletben kapott felhatalmazása alapján, a hatályos MBSZ előzetes szakmai egyeztetését elvégezte, felülvizsgálta, és véleményezte a Szakbizottsághoz beérkezett módosítási javaslatokat.

A Szakbizottság az MBSZ módosítására vonatkozó javaslatát az innovációs és technológiai miniszter, mint az iparügyekért felelős miniszter részére, 2018. augusztus 31. napján, majd a 2018. szeptember 4. napján közzétett 14/2018. (VIII. 4.) ITM rendeletnek az MBSZ előírásait érintő módosítására figyelemmel, módosítva, 2018. szeptember 4. napján közzétételre megküldte.

A Műszaki Biztonsági Szabályzat alkalmazásához

Az MBSZ 2017. évi előzetes szakmai egyeztetése megtörtént, de az annak előírásait érdemben érintő hazai és Uniós jogszabályok akkor folyamatban lévő módosításai miatt, közzététele visszatartásra került. Ahhoz, hogy az MBSZ módosításra leadott változatát a közzétételét követően az érintett szakmagyakorlók (beleértve az érintett kéményseprő-ipari tevékenységet ellátókat is), eltérően a kialakult gyakorlattól, sajátos és önkényes értelmezés mellőzésével használhassák, a hazai és az Uniós jogrendben időközben bekövetkezett változások MBSZ szövegkörnyezetébe történt beépítése miatt, különösen a fogalmak alkalmazására, fokozott odafigyelést igényel. Az MBSZ fogalomhasználata mellőzi a szakzsargonban használatos fogalmakat, következetesen használja a vonatkozó jogszabályokban definiált fogalmakat. A cikk a továbbiakban a fogalmakat dőlt betűvel tartalmazza, esetenként jogszabályi hely meghivatkozásával.

Fogalmak használata

Az MBSZ szövegkörnyezetében lévő, annak tárgyával érintett fogalmak használta összhangban van a mintegy fél évszázadra visszavezethető fogalmakkal, és érdemes felidézni a múlt témában érintett szabályozásait, mert „Aki nem ismeri a múltját, nem igazodik el a jelenben, és nem tudja a jövőjét sem építeni.”  – tartja a mondás.

A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban: GET) hatálya alá tartozó csatlakozóvezetékekre (GET 3. § 4.), felhasználói berendezésekre (GET 3.§ 18.), telephelyi vezetékekre (GET 3. § 58.) vonatkozó műszaki biztonsági előírások a gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény (a továbbiakban: Gt.) hatályba lépése óta, mintegy fél évszázada, a mindenkor hatályos gáztörvény hatálya alatt, rendszerszemléletet követnek.

A Szakbizottsághoz érkezett megkeresések alapján kijelenthető, hogy a fogalmak értelmezése és használata különösen probléma a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátók érintettsége esetén (amely kérdés esetenként önmagában vitatott) a napi gyakorlatban, kiemelten a felhasználói berendezések tervezésétől az azok felhagyásával bezárólag érintett valamennyi folyamatban.

A fogyasztói- és felhasználói berendezés fogalmak jelentéseinek azonossága

Egyértelművé kell tenni, hogy mit kell érteni a fogyasztói berendezés és a felhasználói berendezés fogalmak alatt, illetve azok jelentése a gáztörvények időbeni változásai miatt a téma szempontjából érdemben módosultak-e, illetve egyes fogalmak kivonhatók-e a gáztörvények hatálya alól.

A cikk írásának időpontjában a GET 3. § 18. fogalom meghatározás szerint a felhasználói berendezés: „a fogyasztói vezeték, a gázfogyasztó készülék és a gázfelhasználó technológiák, valamint az azok rendeltetésszerű és biztonságos használatához szükséges tartozékok összessége.”

A fogyasztói berendezés és a felhasználói berendezés rokon értelmű szavak, azonos dolgot jelentenek. A fogyasztói-, illetve felhasználói berendezés (a továbbiakban: felhasználói berendezés) felépítését és fogalmaik időben bekövetkezett változásait az alábbi érintett jogszabályokhoz rendelten az 1. táblázat tartalmazza:

  1. 1/1977. (IV. 6) NIM rendelet a gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény végrehajtásáról (továbbiakban: Gt. Vhr.)  – (A3:A6),
  2. 1994. évi XLI. törvény a gázszolgáltatásról – (B3:B7),
  3. 2003. évi XLII. törvény a földgázellátásról – (C3:C6),
  4. 2008. évi XL. törvény a földgázellátásról (GET) – (D3:D6).
  Fogyasztói berendezés Felhasználói berendezés
  A B C D
1. 1/1977. (IV. 6) NIM rendelet
1. § j)
1994. évi XLI. törvény
3. § (l)
2003. évi XLII. törvény
3. § 10.
2008. évi XL. törvény
3. § 18.
2. 1977. 07. 01 –
2004. 01. 01.
1994. 03. 29 –
2004. 01. 01.
2004. 01. 01 –
2009. 07. 01.
2009. 07. 01 –
3. fogyasztói vezeték*
4. készülék gázfogyasztó készülék
5. gázfelhasználó technológiák*
6. azok rendeltetésszerű és biztonságos használatához szükséges tartozékok összessége
7. beleértve
az égéstermék
elvezető
rendszert is

1. táblázat

* A téma szempontjából nem releváns

Az 1. táblázatból látható, hogy a felhasználói berendezés mögöttes tartalma függetlenül a gáztörvények változásaitól, az idők múlásával érdemben nem változott. A gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény hatálya alatti fogalom meghatározásban ott, és csakis ott szerepel a beleértve az égéstermék elvezető rendszert is kiegészítés.

Ennek elhagyása nem jelenti azt, hogy bizonyos esetekben ne lenne szükség – többek között – égéstermék elvezető rendszerre, mint egy felhasználói berendezés rendeltetésszerű és biztonságos használatához szükséges tartozékra. Többek között azért, mert a fogalom használatában az „is” azt jelenti, hogy az égéstermék elvezető rendszer mellett számos más, a felhasználói berendezés rendeltetésszerű és biztonságos használatához is szükséges tartozék lehet (Pl.: 1.- 4. tartozékok).

1. Nem fokozott légzárású nyílászáró,  2. Levegő-bevezető,  3. Hőre záró elem,  4. Szabadba kifúvó gépi elszívó berendezés (konyhai szagelszívó)

Az égéstermék elvezető rendszert, mint fogalmat egyetlen jogszabályban sem határozták meg ilyen alakban, de logikus és belátható, hogy bizonyos felhasználói berendezések esetében az azok rendeltetésszerű és biztonságos használatához szükséges tartozék lehet.

Ilyen, a felhasználói berendezés – ezen belül a gázfogyasztó készülék és a gázfelhasználó technológiarendeltetésszerű és biztonságos használatához szükséges tartozék lehet – de nem minden esetben szükséges tartozék – az égéstermék-elvezető, melynek a kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 2012. évi XC. törvény 1. § 3. szerinti definícióját a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény (továbbiakban: Kstv.). 1. § 2. pontja érthető okok miatt, tovább pontosította a 2. és a 3. táblázat tanúsága szerint:

Égéstermék-elvezető
A kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 2012. évi XC. törvény A kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény

1. § 3. égéstermék-elvezető:

az épített kémény,

az épített vagy szerelt, héjból vagy héjakból álló szerkezet,
amely
egy vagy több járatot képez,
és a tüzelőberendezés tűzterében keletkezett égésterméket

a szabadba vezeti.

1. § 2. égéstermék-elvezető:

az épített kémény,

az épített vagy szerelt, héjból vagy héjakból álló szerkezet,
amely
egy vagy több járatot képez,
és a tüzelőberendezésben keletkezett égésterméket

a tüzelőberendezés égéstermék kiléptetésre szolgáló kivezetésétől
a szabadba vezetheti.
2016. VI. 30-ig 2016. VII. 01-től

2. táblázat

az épített kémény
(CPR*)

az épített vagy szerelt,
héjból vagy héjakból álló szerkezet
(CPR*,GAD/GAR**)

3. táblázat

*CPR: Az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete (2011. március 9.) az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről.

**GADGas Appliances Directive: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/142/EK IRÁNYELVE (2009. november 30.) a gázüzemű berendezésekről.

**GARGas Appliances Regulation: 2016/426 európai parlamenti és tanácsi rendelet a gázhalmazállapotú tüzelőanyag égetésével üzemelő berendezésekről és a 2009/142/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (2016. március 9.).

2012. december 31. napjáig az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény értelmében kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás [3. § f)]  a lakásban, helyiségben a tüzelőberendezés égéstermékének elvezetésére szolgáló kémény járatának és tartozékainak időszakos ellenőrzését, tisztítását, műszaki felülvizsgálatát, a használat és a műszaki megoldás megfelelőségének vizsgálatát jelentette. A törvény nem használta, nem definiálta az égéstermék-elvezető fogalmat.

A Kstv. 5. § (1) a) pontja szerint: „Az ingatlan használója köteles a kéményseprő-ipari szerv vagy kéményseprő - ipari szolgáltató e törvényben meghatározott ellenőrzését, vizsgálatát lehetővé tenni, ha

  1. olyan tüzelőberendezést üzemeltet, amely égéstermék-elvezetővel van felszerelve, vagy ahhoz csatlakozik;”

A kéményseprő-ipari tevékenységet ellátók ellentmondva a Kstv. 1. § 2. pontjában adott fogalom meghatározásnak, ezt úgy értelmezik, hogy a gázfogyasztó készülék az annak részeként tanúsított, annak égéstermékét elvezető részegységével „van felszerelve”, vagy „ahhoz csatlakozik”, és ezt a téves értelmezést az alábbi példával/fotóval lehet szemléletesen cáfolni:

Példa:

A ló kantárral van felszerelve.
Ez nem jelenti azt, hogy a kantár a ló része!

Fentiekből következik, hogy a szakmagyakorlónak tudnia kell, hogy mit kell érteni a felhasználói berendezés fogalomban nevesített gázfogyasztó készülék, mint tüzelőberendezés alatt, és hol van annak az égéstermék kiléptetésre szolgáló kivezetése.

Mit kell érteni gázfogyasztó készülék alatt?

Egyértelművé kellett tenni, hogy mit kell érteni a gázfogyasztó készülék fogalma alatt, annak jelentése a gáztörvények időbeni változásai miatt a téma szempontjából érdemben nem módosult, illetve a gázfogyasztó készülék fogalom meghatározása nem vonható ki a gáztörvények hatálya alól, és visszamenőleges hatállyal sem kaphatnak új értelmet.

Gt. és Gt. Vhr. hatálya alatt 2004. 01. 01. napjáig

A Gt. (1969.) és a Gt. Vhr. hatálya alatt (1977. 07. 01 – 2004. 01. 01.) forgalomba hozott gázfogyasztó készülékekre az alábbi főbb jogszabályi előírások vonatkoztak/vonatkoznak mindaddig, amíg cseréjükkel használatuk végleg megszűnik:

  1. Gt. 26. § (1) A háztartási és a kommunális fogyasztó csak a szabványnak megfelelő, vagy a típusvizsgálaton alkalmasnak talált (Figyelem! Már az 1969. évi VII. törvény használta a „típusvizsgálat” fogalmat!), illetve forgalomba hozatali engedéllyel ellátott gázfogyasztó készüléket tarthat üzemben.
  2. Gt. 26. § (2) A gázfogyasztó berendezés (készülék) előállításához és forgalomba hozatalához az ágazati miniszter által meghatározott hatósági engedély és minősítés szükséges.
  3. Gt. Vhr. 35. § (1) A Gt. hatálya alá tartozó gáz- és olajfogyasztó berendezések (hőtermelő és hőelvonó berendezések), a gáz- és olajtüzelő berendezések és tüzelőberendezésekbe beépíthető égők, továbbá önállóan forgalomba hozható részegységek, automatikaelemek és biztonsági szerelvények gyártásához az Energiafelügyelet engedélye szükséges (gyártási engedély),
  4. Gt. Vhr. 37. § (1) Az energiafelügyelet az engedélyezés során azt vizsgálja, hogy a berendezés a kötelező szabványok előírásainak, a biztonságtechnikai előírásoknak, valamint a környezetvédelmi követelményeknek megfelel-e és biztonságos, illetve zavartalan üzemeltetése, (karbantartása stb.) biztosítva van-e. A hatóság az engedélyben feltételeket is megállapíthat.
  5. Gt. Vhr. 38. § (1) A berendezést a gyártási engedély megadása előtt a vizsgálati jelentés elkészítése céljából típusvizsgálat alá kell vonni. Típusvizsgálatot az Energiafelügyelet, vagy az adott berendezés vizsgálatára az általa felkért szerv végezhet, külön térítés ellenében.
  6. Gt. Vhr. 38. § (2) A vizsgálatot végző szerv a vizsgálati jelentésben rögzíti a típusvizsgálat eredményét és arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a berendezés a biztonságtechnikai követelményeknek megfelel.
  7. Gt. Vhr. 40. § (1) Kereskedelmi forgalomban csak olyan berendezést szabad értékesíteni, amelynek gyártási engedélye van: erről a forgalmazó szerv meggyőződni köteles.
  8. Gt. Vhr. Függelék A rendelethez kapcsolódó legfontosabb magyar szabványok jegyzéke (Az 1969. évi VII. törvény végrehajtási rendelet, a többször módosított 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet 67. § (4) bekezdése kimondja: „Ha e rendelet hatályba lépését követően hatályba lépő állami szabvány a GOMBSZ-ban (Gáz- és Olajipari Műszaki Biztonsági Szabályzat rövidítése) foglalt előírástól eltérő előírást tartalmaz, az állami szabványban foglalt előírást kell alkalmazni.”

Ez azt jelenti, hogy az 1995. 05. 27. napjáig kötelezendően alkalmazandó szabványok előírásainak változásai felülírták a GOMBSZ előírásait.

Az MSZ 7044:1973 Égéstermék-elvezetők és tartozékaik gázfogyasztó készülékekhez kötelező szabvány és a szabványok alkalmazásának önkéntessége

A Gt. 26. § (1) bekezdése értelmében háztartási és a kommunális fogyasztó csak a szabványnak megfelelő, vagy a típusvizsgálaton alkalmasnak talált, illetve forgalomba hozatali engedéllyel ellátott gázfogyasztó készüléket tarthat(ott) üzemben.

MSZ 7044:1983 Égéstermék-elvezetők és tartozékaik gázfogyasztó készülékekhez

Az MSZ 7044:1983 Égéstermék-elvezetők és tartozékaik gázfogyasztó készülékekhez. – az MSZ 7044:1973 helyett, mint kötelező szabvány tárgya a gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény hatálya alá tartozó közszolgáltatású gázt (városi- föld- vagy pébégázt) hasznosító, legfeljebb 50 kW névleges hő-teljesítményű készülék 250 °C -nál nem nagyobb hőmérsékletű égéstermékét elvezető csövek, idomok, (a továbbiakban: égéstermék-elvezetők), valamint tartozékaik műszaki követelményeit és vizsgálata elvárásait tartalmazta. Ezek az égéstermék-elvezetők és tartozékaik nem tekinthetők azonosnak – még ha helyesírás szempontjából egyezőek is - az égéstermék-elvezető Kstv. szerinti hatályos fogalmával, mert az akkori gázipari és kéményseprő-ipari gyakorlat szerint is a Gt. hatálya alá tartozóan a gázfogyasztó készülékek részeként kezelték, és kezelendő jelenleg is, mint a létesítéskor hatályos előírásoknak megfelelő részegység.

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény és alkalmazása

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény az alkalmazás szempontjából két lényeges rendelkezést tartalmaz:

  • 6. § (1) A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes.
  • 6. §  (2) Műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek.

A nemzeti szabványt jogszerűen és önkéntesen [6. § (1)] a tervező alkalmazhatja.
Szabványt megfelelőség igazolására önkényesen sem a kiviteli tervet felülvizsgáló, sem
a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó nem alkalmazhat, különösen nem visszamenőleges hatállyal, egy, a létesítést követően évtizedekkel később közzétett szabvány előírásaira hivatkozva úgy, hogy az egyetlen, a kéményseprő-ipari tevékenységet szabályozó jogszabályban nem nevesített.

Téves a szabványok alkalmazásának olyan értelmezése, mely szerint a szabvány visszavonásával azt hatályon kívül helyezik. A szabványt visszavonják, ami nem jelenti azt, hogy amennyiben műszaki tartalmú jogszabály adott témakörben nem hivatkozik nemzeti szabványra, hivatkozás hiányában a visszavont szabvány előírásait a tervező önként nem használhatja.

A kiviteli tervet felülvizsgálónak, illetve az égéstermék-elvezetővel kapcsolatos szakmai nyilatkozat kiadójának (kéményseprőmesternek) a tervező által választott szabványnak való megfelelést kell vizsgálnia.

Amennyiben egy épített kéménybe kötött gázfogyasztó készülék égéstermékét elvezető részegysége megfelel a telepítésekor hatályos szabvány – pl. MSZ 7044:1973 előírásainak
1. fotó -, de nem felel meg az MSZ 845 (Égéstermék-elvezető berendezések tervezése, kivitelezése és ellenőrzése) szabvány előírásainak, a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó nem kötelezheti az ingatlantulajdonost arra, hogy a gázfogyasztó készülékek égéstermékét elvezető csöveit és idomait saválló csövekre és idomokra cseréltesse (2. és 3. fotó).

Különösen nem kötelezheti akkor, ha a kialakított műszaki megoldás megfelel (1. fotó)
a létesítéskor hatályos GOMBSZ előírásainak, továbbá a kéményseprő-ipari tevékenység ellátásának szakmai szabályairól szóló 21/2016. (VI. 9.) BM rendelet (a továbbiakban:
BM rendelet)
alábbi előírásainak:

„12. § (1) Az ingatlan használója a kéményseprő-ipari tevékenység elvégzéséhez
– a 3. § (4) bekezdésben foglaltakra figyelemmel – az égéstermék-elvezető típusától (Megjegyzés: csak „jele” használatos, az is csak a BM rendelet 4. mellékletében) és a tüzelőanyag fajtájától (pl. földgáz) függően biztosítja

  1.  az összekötőelem tisztíthatóságát, elsősorban annak bonthatóságával vagy tisztítónyílások kialakításával,
  1. a gáztüzelő-berendezés beindítását, ha a gázszolgáltatás működik”

1., 2. és 3. fotó

A 22/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet (továbbiakban: IKIM rendelet – hatályos
1999. 01. 01. napjától 2018. 04. 21. napjáig) egyes gázfogyasztó készülékek kialakításáról és megfelelőségének tanúsításáról

A rendelet kiadására a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvényben, valamint a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben kapott felhatalmazás alapján került sor. Alkalmazási köre a gázfogyasztó készülékekre [IKIM rendelet 2. § a)] és részegységeikre [IKIM rendelet 2. § b)] terjed ki. Az első olyan jogszabály, amely

  1. az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt (PECA megállapodás - Európai megfelelőség-értékelési és ipari termékek elfogadásáról szóló jegyzőkönyv.),
  2. a gáztörvény hatály alatt teljes körűen szabályozta, hogy mit kell érteni gázfogyasztó készülék és annak részegysége alatt:
    • gázfogyasztó készülék (a továbbiakban: készülék): a gáz halmazállapotú tüzelőanyaggal működő minden olyan termék, mely főzésre, sütésre, fűtésre, melegvíz-előállításra, hűtésre, világításra, mosási célokra szolgál, és amennyiben a hőcsere víz közvetítő közeggel történik, legfeljebb 105 °C vízhőmérsékleten üzemel, valamint az ezen feltételeknek megfelelő légbefúvásos égővel összeépített hőcserélő, az ipari hőtechnikai eljárások berendezéseinek kivételével [IKIM rendelet 2. § a)];
    • részegység: a biztonsági, ellenőrző és szabályozó berendezés, valamint építőegységei – a légbefúvásos gázégő és a hozzátartozó hőcserélő kivételével –, amelyet önállóan hoznak forgalomba és gázfogyasztó berendezésbe építenek be, vagy ilyenné kell összeszerelni azokat [IKIM rendelet 2. § b)], és
  1. a gázüzemű berendezésekről szóló 2009. november 30-i 2009/142/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (továbbiakban: GAD) való megfelelést szolgálta 2018. április 21. napjáig.

A 6/2017. (V. 5.) NGM rendelet 13. § e) pontja 2018. április 21. napjával hatályon kívül helyezte az IKIM rendeletet. A gáz halmazállapotú tüzelőanyag égetésével üzemelő berendezésekről és a GAD hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. március 9-i 2016/426 (EU) európai parlamenti és tanácsi rendelet (továbbiakban: GAR), amely a gázfogyasztó készülékek forgalomba hozatalát szabályozza az EU területén, és előírásai 2018. április 21-től közvetlenül és kötelezően alkalmazandók valamennyi tagállamban.

Gázfogyasztó készülékek típusai a CEN/TR 1749 szerint és az EN 1749 szabvány

A CEN/TR 1749 nem szabvány, hanem olyan európai harmonizációs dokumentum, műszaki jelentés, amely minden európai készülékszabványosító műszaki bizottságra nézve kötelező rendező elv. A CEN/TR 1749 a gázfogyasztó készülékek típusának megadásával meghatározza, hogy milyen típusú gázfogyasztó készülék milyen részegységekből álljon. Ezek a részegységek a gázfogyasztó készülék típusának megfelelően, mint azok részei a GAD, 2018. április 21. után a GAR hatálya alá tartoztak, illetve tartoznak.

A gázfogyasztó készülékek tanúsított típusba sorolásának alapjául szolgáló CEN/TR 1749 dokumentum előírásait felváltó EN 1749 szabványt a CEN/TC 238 WG3 munkacsoportja elkészítette. A munkacsoportban Magyarországot az MSZT/MCS 309 Gázkészülékek szabványosító Műszaki Bizottsága képviseli. [A bizottság tevékenységi területe: Háztartási és nem háztartási gáztüzelésű berendezések és részegységeik (röviden gázkészülékek) tervezéséhez, gyártásához, tanúsításához, forgalomba hozatalához, fel-, be-, illetve leszereléséhez, javításához, átállításához szükséges előírások.]

A GAD hatálya alatt az EU tagállamaiban forgalomba hozott és telepített mintegy 170 millió darab gázfogyasztó készülék felhasználás jellege szerinti arányait az alábbi kördiagram szemlélteti:

1 - gáztűzhely:41 %
2 - gázkazán:35 %
3 - gázüzemű vízmelegítő: 14 %
4 - gázkonvektor, szobafűtő:10 %

A csatlakozóvezeték és a felhasználói berendezés kiviteli terve, és a gázfogyasztó készülékek cseréinek esetei

(„egyszerűsített készülékcsere” és „készülékcsere”)

A GET és a kapcsolódó jogszabályok gyakori módosításai, a felhasználók számára rezsicsökkentéssel járó egyszerűsítések, új fogalmak alkalmazásai és a készülékcsere jogszabályi értelmezésének hiánya a napi gyakorlatban elbizonytalanította
a szakmagyakorlókat a „készülékcsere” tervköteles, és a „meglévő gázfogyasztó készülék cseréje egyszerűsített eljárással(röviden egyszerűsített készülékcsere), mint nem tervköteles tevékenységek értelmezésében.

A GET 89. § (3) bekezdésében nevesített készülékcsere értelmezése a Magyar Közlöny 2018. évi 134. számában, a 2018. szeptember 04. napján megtörtént. Az egyes iparszabályozási tárgyú rendeletek módosításáról szóló 14/2018. (IX. 4.) ITM rendelet módosította az NGM rendeletet, kiegészítve a 6/A. §-al, amely módosítás
2018. szeptember 19. napjától hatályos.

Fentiek alapján a fogalmakat az alábbiak szerint kell alkalmazni:

  1. Meglévő gázfogyasztó készülék cseréje egyszerűsített eljárással (röviden: egyszerűsített készülékcsere) - az NGM rendelet 6. § értelmében
    (1) Meglévő gázfogyasztó készülék cseréje egyszerűsített eljárással az alábbi feltételek egyidejű fennállása esetén végezhető:
    1. az új készülék legfeljebb 36 kW hőterhelésű,
    2. az új készülék hőterhelése nem nagyobb a meglévő készülék hőterhelésénél,
    3. a készülékcsere nem jár a fogyasztói gázvezeték cseréjével, átalakításával,
    4. az új készülék besorolása:
      1. megegyezik a meglévő készülék besorolásával, a készülék elhelyezése a létesítéskor érvényes műszaki biztonsági feltételeknek változatlanul megfelel, továbbá kéménybe kötött készülék esetében az új gázfogyasztó készülék csak olyan egyedi, önálló égéstermék elvezető berendezésbe csatlakozik, ami megfelel az új gázfogyasztó készülék gyártója által előírt követelményeknek; a kéményseprő-ipari közszolgáltató megfelelő minősítésű nyilatkozata rendelkezésre áll arról az égéstermék-elvezető rendszerről, amelyhez az új készülék csatlakozik, vagy
      2. ha az új készüléket a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezető és égési levegő hozzávezető rendszer elemeivel, a készülék gyártójának utasítása alapján szerelik, és a helyiséglevegőtől független üzemmódban helyezik üzembe, vagy
      3. EK típusvizsgálati tanúsítványa szerint a 2. melléklet 5.2.4.2.1.2. pontjának megfelelően alkalmas, nem a gázkészülék részeként tanúsított égéstermék-elvezető és égési levegő hozzávezető rendszer elemeivel történő szerelésre és az alkalmazott égéstermék-elvezető és égési levegő hozzávezető rendszer gyártójának a 2. mellékletben megadott részletekre kiterjedő utasítása alapján szerelik, valamint a helyiséglevegőtől független üzemmódban helyezik üzembe.
    (2) Az egyszerűsített gázkészülék cserét kizárólag az illetékes földgázelosztó vagy telephelyi szolgáltató, pébégáz fogyasztó készülékek esetében a vezetékes PB-gáz szolgáltató minőségirányítási rendszerében előírtak alapján feljogosított gázszerelő végezheti.
    A (2) bekezdés szerint feljogosított gázszerelőnek a gázszerelők és gázkészülék-javítók tevékenysége folytatásának részletes feltételeiről, az e tevékenységek bejelentésének és nyilvántartásának rendjéről, valamint az e tevékenységekre vonatkozó kötelezettségek be nem tartásának esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről szóló 42/2017. (XII. 11.) NGM rendelet (a továbbiakban: a gázszerelők nyilvántartásáról szóló NGM rendelet) 1. mellékletében foglalt táblázat A:6–A:8 mezője vagy A:9 és A:10 mezője szerinti tevékenység végzésére történő jogosultság mellett
    1. a gázszerelők nyilvántartásáról szóló NGM rendelet 1. mellékletében foglalt táblázat A:2 és A:3 mezője vagy
    2. a gázszerelők nyilvántartásáról szóló NGM rendelet 1. mellékletében foglalt táblázat A:4 és A:5 mezője
    szerinti tevékenység végzésére is jogosultsággal kell rendelkeznie.
    (4) Az egyszerűsített gázkészülék cserét a Műszaki Biztonsági Szabályzat 5.3. pontjában előírtak szerint kell elvégezni és a Műszaki Biztonsági Szabályzat 7.7. pontja szerinti szerelési nyilatkozat és bejelentő bizonylat megküldésével kell a földgázelosztónak, a vezetékes PB-gáz szolgáltatónak, a telephelyi szolgáltatónak bejelenteni.
  1. Készülékcsere – az NGM rendelet 6/A. § értelmében
    (1) A meglévő gázfogyasztó készüléknek vagy készülékeknek a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény 89. § (3) bekezdésében hivatkozott cseréje nem foglalja magában a csatlakozóvezeték átalakítását, vagy a felhasználási hely névleges méréshatárú gázmérőjének cseréjét.
    (2) Az (1) bekezdésben meghatározott készülékcserét a gázszerelők és gázkészülék-javítók tevékenysége folytatásának részletes feltételeiről, az e tevékenységek bejelentésének és nyilvántartásának rendjéről, valamint az e tevékenységekre vonatkozó kötelezettségek be nem tartásának esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről szóló 42/2017. (XII. 11.) NGM rendelet 1. mellékletében foglalt táblázat A:2-A:3, vagy A:4-A:5 mezője szerinti tevékenység végzésére jogosultsággal rendelkező gázszerelő végezheti.”

A Rendelet módosítása, kiegészítése tiltásokat fogalmaz meg, ami azt jelenti, hogy

  • amennyiben a meglévő gázfogyasztó készüléknek vagy készülékeknek a cseréje a felhasználói berendezéshez tartozó fogyasztói vezeték (GET 3. § 21.) átalakítását, illetve cserjét is szükségessé teszi, akkor a tervező által elkészített kiviteli terv alapján az is elvégezhető, illetve
  • ha a készülékcserével érintett gázfogyasztó készülék vagy készülékek a felhasználói berendezés részét képező gázfelhasználó technológia tartozéka(i), annak, illetve azoknak a cseréje tervköteles tevékenységnek minősül, mert a 70 kW együttes hőterhelést meghaladó gázfelhasználó technológia átalakítás utáni ismételt használatbavétele a Rendelet értelmében a Hatósághoz [3. § (2)], alatta a földgázelosztóhoz tartozik [4. § (1)].

A GET, a Vhr. és az NGM rendelet előírásainak egybevetésével, kizárásos alapon is el lehetett jutni a „készülékcsere” fogalom jelentéséhez. Minden ilyen esetben nagy jelentősége van a szabatos szó- és fogalomhasználatoknak, figyelemmel azok mögöttes jelentéseire.

A gázfogyasztó készülék egyetlen, a tanúsított típusai egyikének (adattábláján szereplő) megfelelő típusának megadása tervköteles készülékcsere esetén a kiviteli tervben a tervező, egyszerűsített készülékcsere esetén a feljogosított gázszerelő joga és kötelessége.

A megadott típustól függően a tervező, illetve a feljogosított gázszerelő a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátót akkor, és csak akkor köteles bevonni, ha a gázfogyasztó készülék üzeme égéstermék-elvezető üzemét érinti.

A tervköteles és a nem tervköteles tevékenységek közötti különbségeket és azonosságokat a 4. táblázat tartalmazza.

  Tevékenységek Nem tervköteles Tervköteles

Egyszerűsített készülékcsere
11/2013. (III. 21.) NGM rendelet 6. §

Készülékcsere
GET 89. § (1) és (3) és 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet 6/A. §

Minden olyan készülékcsere, ami nem „készülékcsere” és nem „egyszerűsített készülékcsere”

A B C D
1. Tervező bevonása MBSZ szerint, eseti Kötelező
2. Kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó bevonása a tervezés folyamatába – érintettsége esetén kötelező

A kiválasztott gázfogyasztó készülék típusától függően a Műszaki Biztonsági Szabályzat szerint. A kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó 21/2013. (VI. 9.) BM rendelet 7. § (3) bekezdése szerinti szakmai nyilatkozatának beszerzése a tervezett vagy a tervezéssel érintett égéstermék-elvezető műszaki megoldásának megfelelőségével összefüggő, megrendelés alapján végzett tervfelülvizsgálatról

3. Kiviteli terv felülvizsgálata műszaki-biztonsági szempontból Kiviteli terv nem készül A tervező felelőssége

A kiviteli tervet műszaki-biztonsági szempontok szerinti felülvizsgálatra be kell nyújtani a földgázelosztóhoz

4. Kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó bevonása a műszaki-biztonsági ellenőrzés folyamatába – érintettsége esetén

11/2013. (III. 21.) NGM rendelet 6. § és az MBSZ szerint. A „feljogosított gázszerelő(Lásd 3. táblázat) felelőssége.

11/2013. (III. 21.) NGM rendelet 6/A. § és az MBSZ szerint. A „gázszerelő

(Lásd 3. táblázat) felelőssége.

A tervező felelőssége az MBSZ szerint.

5. A kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó 21/2013. (VI. 9.) BM rendelet 7. § (1) helyszíni műszaki vizsgálat eredményéről szóló helyszíni szakmai nyilatkozatának beszerzése a 7. § (3) bekezdése alapján kiadott szakmai nyilatkozatban foglaltakra figyelemmel.
6. Műszaki-biztonsági ellenőrzés A „feljogosított gázszerelő” végzi.

A kiviteli tervet készítő tervező végzi.*

A földgázelosztó vagy megbízottja végzi.
[GET 89. § (3)]

7. A gázmérő le- és felszerelése A tevékenységgel nem érintett, nem indokolt. A területileg illetékes földgázelosztó, vagy megbízottja végezheti.
8. A fogyasztói vezeték üzembe helyezése Az „egyszerűsített készülékcserével” érintett vezetékszakaszra a „feljogosított gázszerelő”
9.

Gázfogyasztó készülék és gázfelhasználó technológia üzembe helyezése

GET 89. § (4) A gázfogyasztó készülék és a gázfelhasználó technológia üzembe helyezésére a készülék gyártója vagy a gyártó feljogosított megbízottja is jogosult. 
10. 42/2017. (XII. 11.) NGM rendelet 6. § (2) A gázfogyasztó készülék garanciális üzembe helyezésére és garanciális időn belüli javítására az 1. mellékletben megjelölt képesítéssel, végzettséggel rendelkező gázszerelő jogosult, figyelemmel a készülék gyártójának vagy forgalmazójának vonatkozó előírásaira.
11.

*GET 89. § (3) Az elkészült gázszerelést a gázfogyasztó készülékcsere kivételével a földgázelosztó vagy
a megbízottja az üzembe helyezés előtt köteles – az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználók esetében díjmentesen – műszaki-biztonsági szempontból ellenőrizni. Az elkészült gázszerelést készülékcsere esetén
a tervező az üzembe helyezés előtt köteles műszaki-biztonsági szempontból ellenőrizni.

1. számú melléklet a 19/2009. (I. 30.) Korm. rendelethez Földgázelosztási Szabályzat 6.9. Készülékcsere gázszerelésének műszaki-biztonsági szempontú ellenőrzését olyan tervezőmérnök végezheti, aki a tevékenység végzésének időtartama alatt rendelkezik legalább évi 2 000 000 Ft értékű felelősségbiztosítással.

Több lakást vagy több nem lakás céljára szolgáló helyiséget magában foglaló ingatlant érintő készülékcsere gázszerelésének műszaki-biztonsági szempontú ellenőrzését olyan tervezőmérnök végezheti, aki a tevékenység végzésének időtartama alatt rendelkezik legalább évi 5 000 000 Ft értékű felelősségbiztosítással.

4. táblázat

A tervező és a feljogosított gázszerelő különös felelőssége a készülékcsere és az egyszerűsített készülékcsere folyamatában

  1. Ahhoz, hogy készülékcsere esetén a tervező, egyszerűsített készülékcsere esetén
    a feljogosított gázszerelő a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó érintettségét egyértelműen meghatározza, tudnia kell, hogy a GAD/GAR hatálya alatt tanúsított (a mintegy két évtizede a CEN/TR 1749 szerinti típusba sorolt), mely típusú gázfogyasztó készülékek rendeltetésszerű és biztonságos használatához szükséges az égéstermék-elvezető igénybe vétele.
  2. A közzétételre leadott MBSZ
    1. megkülönböztetésül a CPR hatálya alatt tanúsított égéstermék-elvezetőtől, új fogalomként bevezette a gázfogyasztó készülék GAD/GAR hatálya alatt,
      annak részeként tanúsított égésterméket elvezetőre az égéstermék-vezető fogalmat,
    2. a gázfogyasztó készülékek telepítésének és átalakításának típusaitól függő egyedi előírásai fejezetében a gázfogyasztó készülékek telepítésére vonatkozó ábrákon
      a gázfogyasztó készüléknek azokat a tartozékait, amelyek közvetlenül részt vesznek az égésilevegő-ellátásban, vagy az égéstermék elvezetésében, és azokat nem a gázfogyasztó készülék részeként tanúsítottak, vastag fekete vonal jelzi.

Minden olyan típus esetében, ahol a telepítés ábráin, az égéstermék elvezetés nyomvonalán vastag fekete vonal nem található, a készülékcsere és az egyszerűsített készülékcsere folyamatába nem kell a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátót bevonni.

Égéstermék-elvezető érintettsége hiányában a kéményseprő-ipari tevékenységre vonatkozó jogszabályok a telepítés folyamatára nem vonatkoztathatók.

A közzétételre leadott MBSZ ábráiból az alábbi ábrák – a teljesség igénye nélkül – példák a tervezők és a feljogosított gázszerelők munkájának segítéséhez:

Az MBSZ 4.1.2.1. pontja a gázfogyasztó készülék típusaitól függően szövegszerűen ma is egyértelműen azonosítja, hogy a telepítés tervén, vagy az egyszerűsített készülékcsere során azonosított típusú gázfogyasztó készüléket a készüléktől független égéstermék-elvezetőhöz kell-e csatlakoztatni, vagy ilyen égéstermék-elvezető alkalmazása nem megengedett.

Összefoglalás

A Szakbizottság a revízió során

  1. figyelembe vette az MBSZ tárgyát érintő, 2018. szeptember 4. napjáig hatályba lépett hazai és Uniós jogszabályok által előírt változásokat,
  2. felhívta a figyelmet az MBSZ egyes előírásait érintő hazai jogszabályok módosításainak szükségességére, esetenként figyelemmel az Uniós és a hazai szabályozások anomáliáira (pl.: az OTÉK „Gáznemű égéstermék homlokzati kivezetési feltételei” fejezetének teljes körű felülvizsgálatára, konkrét módosító javaslatok megadásával),
  3. rendszerszemléletben kezelte az eddig is egyértelmű gázipari (MBSZ előtt GOMBSZ,) és a határterületek kéményseprő-ipari előírásait, jelezve azokban a GET hatálya alá tartozó szabályozások okozta anomáliák mielőbbi felszámolásának szükségességét,
  4. műszaki – biztonsági szükségességből új fogalmakat vezetett be az MBSZ előírásainak a gázipar és a kéményseprő-ipar határterületei jogszabályai – mintegy 20 éve sajátos értelmezéseivel kapcsolatos – ellentmondásainak felszámolásához, segítve ezzel az érintett szakmagyakorlók 4. táblázat szerinti eltérő gyakorlatának egységesítését is,
  5. gondot fordított a fogalmak EU-n belüli azonos értelmű használatára vonatkozó előírások betartására, többek között a gázfogyasztó készülék típusoknak a forgalomba hozatalukra vonatkozó jogszabállyal és a forgalomba hozatal gyakorlatával azonos értelmezésére,
  6. meghatározta a forgalomba hozatal gyakorlatában megjelent új gázfogyasztó készülék típusok telepítésének magyarországi feltételeit, és alkalmazta az új típusokhoz kapcsolódóan megjelent új fogalmakat, mint például a készülék-modul fogalmát, valamint azonosan átvette az időközben módosult, kapcsolódó jogszabályok fogalomhasználatait,  
  7. külön fejezetben szabályozta a gázfogyasztó készülékek tanúsított típusai szerinti telepítési előírásait, a típusokhoz rendelt ábrákon alkalmazott jelölésekkel egyértelművé téve a szakmagyakorlók 4. táblázat szerinti érintettségét,
  8. érdemben módosította az „A” típusú gázfogyasztó készülékek helyiségének levegő ellátása, szellőzése fejezetét, különös tekintettel azok egészségügyi szempontból kifogástalan üzemének biztosítása érdekében.

A szerző a  Gázipai Műszaki Szakbizottság elnöke

 

A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.

A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 9990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 22 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.

Érdekel az előfizetés →

Beleolvasok →

 

MBSZMűszaki Biztonsági SzabályzatSzabályozásSzabványok