VGF szaklap

Március 6: az Energiahatékonyság Világnapja

| |  521 | |

Március 6: az Energiahatékonyság Világnapja

1998 óta március 6-a az Energiahatékonyág Nemzetközi Napja (World Energy Efficiency Day), melynek nem titkolt célja a tudatos és megfontolt energia-felhasználás megvalósítása.

A levegőt erősen szennyező és így az egészségünket is romboló közlekedési és fűtési módok, illetve az egyre dráguló energiaárak nyilvánvalóvá tették, hogy az energiahatékonyság már nem csupán technikai kérdés, és nem csak szakmai körökre tartozik, annál már sokkal több. Oda kellene figyelni olyan alapvető dolgokra, mint hogy például a Föld teljes vízkészletének mindössze 1%-a iható, vagyis édesvíz. Így tehát nem szabadna fölöslegesen folyatni a csapokat, vagy hagyni, hogy csöpögjenek, valamint amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy ezeket nem csak a háztartások, de az ipar is használja, vagyis ezzel a vízzel termelik a legtöbb elektromos áramot az erőművekben, ezért nem lenne szabad feleslegesen égve hagyni sem a villanyt, sem a tévét. Az energiával való takarékosság tehát elsősorban azt jelenti, hogy például a lakásunkat 22 helyett csak 21 fokra melegítjük a fűtésidőszakban, vagy hogy a bejárati ajtóhoz mozgásérzékelős lámpát szerelünk fel.

Éghajlatvédelmi célok az Európai Unióban

Az EU 2020-ra kitűzött éghajlatvédelmi céljai közül könnyebben teljesíthető az üvegházgázok 20%-os csökkentése, illetve a megújuló energia arányának 20%-ra növelése, amit a nagyobb nemzetközi energetikai vállalatok is támogatnak. Ezek a célkitűzések minden tagállamra kötelező érvényűek, és ehhez minden tagország kötelezően elérendő megtakarítási célokat kapott.

A tagállamok közül Magyarország egyike azoknak, mely leginkább rászorul az energiaimportra. Miközben az egy főre eső energiafogyasztásunk – a visszafogottabb, szerényebb életszínvonal miatt – nem éri el az Európai Unió átlagát, egységnyi GDP-t jóval több energiával állítunk elő, mint a nálunk fejlettebb tagországok.

Bőven lenne mit változtatni, ugyanis a háztartásokat és az állami költségvetést feleslegesen terhelik az épületek rossz energetikai állapotából adódó magas energiaszámlák. Az épületek korszerűsítésével és az új épületek minőségének javításával egyszerre tudnánk fontos célokat elérni: az üzemeltetési kiadások mérséklődhetnének, a komfortérzet növekedhetne, a levegő minősége javulna, új munkahelyek jöhetnének létre, illetve az éghajlatváltozást okozó üvegházgázok kibocsátása csökkenhetne.

Hol tart most Magyarország az energiahatékonysági célok teljesítésében?

2016-ban hazánk primerenergia-fogyasztása 1072 Petajoule volt. Ennek mintegy 55%-a importból származott. Az ország energiafogyasztása 2005-2015 között 8,5%-kal csökkent, és bár az időközi energiafelhasználási adatok alatta maradtak a 2020-as kitűzött célnak, az világosan látszik, hogy további erőfeszítésekre van szükség az energiafogyasztás csökkentése érdekében, hiszen a korábbi stagnálást követően mind 2015-ben, mind 2016-ban nőtt Magyarország fogyasztása. Ha az egyes ágazatok részesedését nézzük a végső energiacélú felhasználásból, a lakosság áll nyerésre (33%), megelőzve a közlekedés (22%) és az ipar (21%) energiafelhasználását.

Magyarország tehát lassan halad előre az energia-megtakarítási kötelezettség teljesítése terén, a Nemzeti Épületenergetikai Stratégiában 2020-ra megjelölt célok teljesülése pedig nem látszik biztosítottnak. Ahhoz, hogy az elvárt 167 Petajoule végső, halmozott energia-megtakarítást hazánk 2020 végére akár csak meg is közelítse, szükség lenne a hazai lakásállomány megújulásának felgyorsulására, ugyanis a 4,4 millió számon tartott lakás kétharmada energetikailag elavultnak mondható. Ebből következik, hogy a lakosság által felhasznált energia 40-50%-a megtakarítható lenne.

EnergiahatékonyságEnergiamegtakarításZöld energia