Klímaberendezés vagy valódi levegő-víz hőszivattyú

2010. május 20. | Rutkai György |  4043 |

Az alábbi tartalom archív, 16 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

E cikket ajánlom mindazoknak, akiket a hőszivattyús témában hirtelen ránk zúdult információs lavina már-már maga alá temetett, és szeretnének végre levegőhöz jutni, tisztán látni.

Miért népszerűek a levegő-víz hőszivattyúk?

Mind a külföldi, mind a hazai piacon tapasztalható, hogy az eladott hőszivattyúk egyre nagyobb része levegő-víz rendszerű. A talaj és a kútvíz, mint hőnyerő forrás alkalmazása tehát egyre hátrább szorul. Ennek legfőbb okai eléggé nyilvánvalóak:

• telepítésük egyszerűbb, gyorsabb, kevesebb felfordulással jár,
• általában semmiféle hatósági engedély nem szükséges hozzájuk, így nem is kerülnek hivatalos, azaz „állami” regisztráció alá,
• hőnyerő forrásuk a levegő, ami közös tulajdonunk, szemben a föld színe alatti hőenergiával, ami viszont az államé, így bármikor jogosult annak felhasználása után járadékot szedni,
• szinte bármilyen ingatlan alkalmas vagy egyszerűen alkalmassá tehető fogadásukra,
• a beruházás rendszerint valamivel kevesebb anyagi áldozattal jár,
• az újabb típusok egyre jobb hatásfokkal (vagyis inkább: COP-vel) üzemelnek, így – az alacsonyabb beruházási költségek miatt – várhatóan gyorsabban térülnek meg, mint a talajos vagy kútvizes rendszerek.

A levegő-víz hőszivattyúk kétségtelen gyenge pontjait most azért nem taglalom, mert a későbbiekben ezekről részletesen szólok. Engedjék meg, hogy először is tisztázzak egy-két fontos fogalmat:

Mi a „levegőkazán”?

Ha egy kazánnal nem vizet, hanem levegőt fűtünk, amit aztán a fűtendő terekbe jutattunk, azt nevezhetjük „levegőkazánnak”! Egyre jobban terjed azonban a köztudatban – és sajnos szakmai berkekben is – a „levegőkazán” kifejezés, levegő-víz hőszivattyúkra alkalmazva. Miért probléma ez? Mert félrevezető! A kazán olyan hőtermelő berendezés, amiben kémiai reakció (égés, oxidáció) zajlik le. A hőszivattyúban kizárólag fizikai folyamatok zajlanak, lényegét tekintve nem hőtermelő berendezés, hiszen nem állít elő hőenergiát, mindössze szállítja, illetve magasabb hőmérsékleti szintre emeli a környezet hőenergiáját.

De van még egy lényeges szempont! Lehet egy kazánnal hűteni? Badarság, hiszen hőtermelő! A hőszivattyúval ellenben tudunk hűteni is. Ugyanis ha nem termeljük, hanem csak szállítjuk a hőenergiát egyik oldalról a másikra, akkor csak attól függ, hogy hűtünk vagy fűtünk, hogy melyik irányba szállítunk, vagy hogy éppen melyik oldalról beszélünk!

Hogyan születhetett meg ez a „levegőkazán” kifejezés?

1. vagy olyasvalaki alkotta, akinek fogalma sem volt a hőszivattyú működéséről,
2. vagy olyasvalaki találta ki, akinek olyan levegő-víz hőszivattyúkat kellett árulnia, amelyeknek gyártója – műszaki fejlesztésük évtizedes elmaradása miatt – hosszú ideig nem volt képes fűtő-hűtő, azaz reverzibilis hőszivattyúkat gyártani! Ügyes marketinghúzással előnyt kovácsolt műszaki hátrányából, amikor ráírta a berendezésekre: levegőkazán! „Kedves vásárló! Miért várod, hogy hűtsön egy kazán?”

Több lehetőséget nem látok! Ismereteim szerint a „b” variáció a valószínűbb. „A krumplileves legyen krumplileves.” Rendben van, találjunk ki valami találó, könnyen megjegyezhető nevet a „levegő-víz hőszivattyú” helyett, de könyörgöm, ne nevezzük „levegőkazánnak”, mert nem az!

Mit tekintünk hőszivattyúnak?

A „hőszivattyú” fogalmat tágabb és szűkebb értelemben szoktuk használni. Ez számos tévedés, félreértelmezés forrása!
A hőszivattyú fogalma tágabb értelemben: Olyan berendezés, amely egyik oldalán, bizonyos hőmérsékleten hőt vesz fel, tehát hőenergiát von el, másik oldalán pedig, magasabb hőmérsékleten leadja azt. Ilyen értelemben hőszivattyúnak tekinthető a hűtőszekrénytől az autóklímán és a folyadékhűtőkön keresztül az összes olyan berendezés, amelyikben „Carnot” folyamat zajlik.

A hőszivattyú fogalma szűkebb értelemben: „A hőszivattyú a levegőben, talajban és vízben található megújuló hőenergiát hasznosítja fűtési célra. Kiegészítésként hasznosíthatja a technológiai folyamatok vagy háztartások veszteséghőjét.” (Az EHPA meghatározása, a Magyar Hőszivattyú Szövetség honlapjáról letölthető a teljes anyag.) Ilyen értelemben tehát kizárólag az elsődlegesen fűtési célra tervezett, Carnot-folyamattal rendelkező berendezéseket tekintjük hőszivattyúknak!
E fogalmi keveredésnek köszönhetőek az olyan kifejezések, mint a „hőszivattyús klímaberendezés” vagy a „hőszivattyús folyadékhűtő”, amely kifejezések kicsit hasonlítanak az „ennivaló ételhez”, vagy az „innivaló italhoz”!

Ebben a cikkben azt próbálom megvilágítani, hogy mi a különbség a kifejezetten fűtési célra tervezett – tehát szűkebb értelemben vett hőszivattyú – és a kifejezetten hűtési célra tervezett – tehát csak szélesebb értelemben vett hőszivattyú – berendezések között. Ezért cikkem további részében – elsősorban a félreértések elkerülése végett – hőszivattyúnak csak az előbbieket nevezem, az utóbbiakat pedig klímaberendezéseknek hívom.

Alapvető felépítésbeli különbségek a split és a monoblokk berendezések között

Split	Monoblokk
A kültéri egységben található a kompresszor, az expanziós szelep, valamint a külső levegő és a hűtő körfolyamat közötti hőcserélő. A hűtőkörfolyamat és az épület hőleadó rendszere közötti hőcserélő a beltéri hidraulikus egységben helyezkedik el.	A kültéri egységben található a hűtőkörfolyamat összes alkotóeleme.
A kültéri egység és a beltéri hidraulikus egység között magas nyomású hűtőközeg kering, speciális minőségű klímatechnikai csövekben.	A kültéri egység és a beltérben található hőközpont között alacsony nyomású víz kering, normál épületgépészeti csövekben

 A felépítésbeli különbségeknek számos következménye van

Split	Monoblokk
A hűtőkörfolyamatot a helyszínen szerelik készre, néha kedvezőtlen körülmények között (pl. esőben).	A hűtőkörfolyamatot a gyárban teljesen készre szerelik, ellenőrzött körülmények között.
A beüzemelést csak zöldkártyával rendelkező klímaszerelő végezheti.	Vákuumteszttel ellenőrzik a kész hűtőkört, így a legkisebb lyuk sem maradhat rejtve.
A berendezés teljesítményét nem lehet egzakt módon megmérni.	Gyárilag ellenőrzik a teljesítményt és a biztonsági elemeket.
A munkaközeget szállító cső hossza kihat a teljesítményre és a COP-re.	A műszaki adatlapon közölt értékek a gyártó által garantáltak.
Mivel a kültéri egység és a beltéri hidraulikus egység között munkaközeg áramlik a csövekben, ezért áramszünet esetén sincs fagyveszély.	A kültéri egység és a hőközpont közötti csövekben víz áramlik, ezért – tartós áramszünet esetén – fagyveszély keletkezhet.
A beüzemelésnél kéznél kell, hogy legyen tartalék hűtőközeg.	A beüzemelést nem csak zöldkártyával rendelkező klímaszerelő tudja elvégezni.
Összesítve: A hőteljesítmény és a COP nagymértékben függ a beüzemeléstől.	Összesítve: Gyárilag tanúsított teljesítmény, COP és biztonság.

A munkaközeget szállító cső hosszának hatása a teljesítményre

Mi az alapvető felépítésbeli különbség a split és a monoblokk berendezések között?

Az 1. táblázat képein jól látszik, hogy a split-felépítésű készülékek kültéri egységei erősen hasonlítanak a klíma-kültérikre, míg a monoblokk felépítésű készülékek eltérő formavilága más belső tartalmat sejtet. A kívülről látható eltérés nem véletlen! A split-készülékeket elsősorban a hűtéstechnikában jártas klímagyártók dobták piacra, míg a hőszivattyús fűtéstechnikára specializálódott gyárak inkább a monoblokk rendszer mellett tették le a voksukat. Az igazsághoz tartozik, hogy mostanában a klímagyártók is elkezdtek kacsingatni a monoblokk rendszer felé. Hogy vajon miért, az elkövetkezők megmagyarázzák!

Inverter: csodaszer vagy pótszer?

A kompresszor teljesítményének inverterrel történő szabályozása kétségtelenül hatalmas változást jelentett a levegő-levegő rendszerű, nyári hűtésre kialakított klímagépek esetében. Halkabbak, lényegesen kisebb fogyasztásúak, jobban szabályozhatók lettek, a kompresszorok várható élettartama – a ritkább indulások miatt – megnőtt. A klasszikus hőszivattyúgyártók meghatározó többsége nem alkalmaz invertert a kompresszor teljesítményének üzem közbeni folyamatos szabályozására. Talán nem ismerik az inverter-technológiát? Aligha, hiszen a legtöbb, 5-7 kW teljesítménynél nagyobb hőszivattyúban megtalálható a „lágyindító”, ami szintén inverter, de az csak induláskor lép működésbe. Akkor mi lehet az oka, hogy a speciálisan melegvizes fűtésre kialakított hőszivattyúk gyártói a hőteljesítmény folyamatos szabályozására általában mégsem alkalmazzák?

Milyen hatással van az inverter a hőszivattyú üzemi paramétereire?

Inverterrel csökkenteni és emelni lehet a kompresszor teljesítményét, a kompresszor sebességének szabályozásával, de milyen következményekkel? A kimenő hőteljesítmény csökkentése a COP javulását eredményezheti, ezért alacsony kompresszorfordulaton (részleges terhelésnél) az inverteres hőszivattyúk figyelemre méltó COP-értékeket produkálhatnak. A kimenő hőteljesítmény növelése a COP romlását eredményezi. Alacsony külső hőmérséklet esetén, magas kompresszorfokozaton (teljes terhelésnél) az inverteres hőszivattyúk elismerésre méltó hőteljesítményt produkálnak, azonban a COP-értékük jelentősen lecsökken.

Hogyan tudjuk korrekt módon összevetni az inverteres hőteljesítmény-szabályozással és az a nélkül gyártott készülékek COP-értékeit? A mérésnél követnünk kell az EN 14511 jelű európai uniós standardot!

• Legalább háromórás intervallumot kell vizsgálni, a leolvasztási ciklusokkal együtt.
• Bele kell számolni a fűtési keringtető szivattyú fogyasztását is.
• Hozzá kell adni a ventilátor áramfelvételét.
• Meghatározott légnedvesség mellett, például 84%-os relatív páratartalom esetén.
• Meghatározott hőmérsékleti értékek mellett. Például A2/W35 esetén, azaz +2 °C-os külső levegő hőmérséklet és 35 °C-os fűtővíz figyelembevételével.

Bizonyos gyártók szeretik a COP-értéket kizárólag A7/W35 paramétereknél, azaz +7 °C-on kimutatni, ez a külső hőmérsékleti érték azonban nem alkalmas összemérésre, ugyanis +7 °C-os külső levegő esetén rendszerint nincs szükség az elpárologtató leolvasztására, így a leolvasztást rossz energiahatékonysággal végző berendezések ezen a mérési ponton jó COP-értékűeknek tüntethetők fel! A megfelelő mérési hőmérséklet +2°C, ugyanis ezen a hőmérsékleten a berendezés COP-je erősen függ a leolvasztás hatásfokától, így az ezen a ponton jobb pillanatnyi COP-vel rendelkező készülékek szezonális – azaz a fűtési időszak egészére számított átlagos – COP-értéke is magasabb. Amennyiben az összemérést A-7/W35 esetén, vagyis –7 °C-os külső hőmérsékleten végezzük el, az alábbi fontos információhoz juthatunk: mekkora a maximális hőteljesítmény az igazán hideg napokban; milyen COP-értéket produkál ekkor a berendezés.

Az inverteres szabályozás előnyei

Részterhelésnél, csökkentett kompresszorteljesítmény mellett növekszik a COP-érték. Nem feltétlenül szükséges puffertartály, a kompresszor folyamatos működése magasabb külső hőmérsékleten is biztosított. (A splites berendezések gyártói a korábbiakban teljesen feleslegesnek ítélték a puffertartályt, azonban több sikertelen projekt rávilágított arra, hogy ha a helyiségenkénti szabályozás miatt időnként nagyon kevés víztere marad a készüléknek, az bizonyos típusoknál üzemzavart okozhat.)

Bosszantó félrevezetések

Egyes klímagyártók – hogy piaci részesedésüket a levegő-víz hőszivattyúk piacán megnöveljék – nem tartózkodnak a jog és a jó erkölcs határait súroló, néha már át is lépő marketingmódszereket alkalmazni.

Vajon hány vásárló dőlt be ennek a trükknek? Nyilvánvaló, hogy ennek a berendezésnek nem –15 °C-on, és pláne nem –25 °C-on 4,40 a COP-je, mégis, ez a hirdetés ezt sugallja. Erről személyesen győződöm meg hetente többször, amikor érdeklődőkkel beszélgetek. Lelkesen említik, hogy ők tudnak olyan gépet, amelyik –15 °C-on 4,40 COP-értékkel rendelkezik, és nem igazán értik, hogy miért akarom olyan „gagyira” rábeszélni őket, aminek a hatásfoka lényegesen gyengébb ennél.

A témával kapcsolatban szóltam már az adott márka hazai főforgalmazójának, sőt a kelet-európai értékesítési igazgatónak is, de azóta is így hirdetik berendezésüket. Vakmerők! A Versenyhivatal keményen szokta büntetni a hasonló félrevezetéseket. Nem különösebben meglepő, hogy ugyanez a márka nem teszi elérhetővé a részletes technikai adatokat, jelleggörbéket a gépéről.

Ha eljő a Jeges….

A splites berendezések kültéri egységei alapvetően nyári hűtésre – és átmeneti időszakban kiegészítő fűtésre – kialakított klíma kültérik (elsődlegesen szoftveresen) átalakított változatai. Így eredetileg nincsenek felkészítve a 0 °C alatti külső hőmérsékletre, amikor az elpárologtatóról lefolyó olvadékvíz már ráfagy a kondenztálcára. Innen azután visszahízik a jég az elpárologtatóra, ez egy ideig folyamatosan csökkenti a gép teljesítményét, majd rövid idő múlva teljes leálláshoz vezet.

Igen sok bosszúságot okoztak az elmúlt években a klíma-kültérikből nem kellő körültekintéssel, kapkodva, hirtelen kifejlesztett splites hőszivattyúk kültéri egységei! Mára a gyártók megoldották a fűthető kondenztálcát, sőt 1-2 év alatt arra is rájöttek, hogy ezt a fontos elemet olyan éghajlatú országokba, ahol télen gyakorta van fagypont alatti hőmérséklet, kötelező tartozékként kell adni, nem opcióként.

Már csak egyetlen probléma maradt, hogy ez a kondenztálca elektromos fűtést kapott, ami fagyveszélyes időben folyamatosan többlet áramfogyasztást indukál. Ezzel szemben az eleve téli üzemmódra kifejlesztett hőszivattyúkban általában forró gázzal, tehát lényegesen alacsonyabb energiafelhasználással tartják fagymentesen a kondenztálcát.

Sajnos a más célra – nyári hűtésre – kialakított kültéri egység – néhány splites típusnál – a kondenztálcán kívüli egyéb helyeken is hajlamos volt a jegesedésre. Ezért – az első téli szezon katasztrofális tanulságai miatt – a gyárban elméletileg készre szerelt kültéri egységeket az üzemzavar bekövetkeztekor, vagy jobb esetben már a beüzemeléskor fúrással-faragással, azaz barkácsolással kellet a magyarországi téli üzemre alkalmassá tenni. Mára többnyire megtörténtek a konstrukciós hibák gyári kiigazításai, de sajnos néhány helyre pótlólagos elektromos fűtőkábel került, ami tovább rontja a COP-értéket.

Még a széltől is óvom!

A klasszikus kültéri levegő-víz hőszivattyúk telepítési helyének kiválasztása viszonylag egyszerű. Mivel arra tervezték őket, hogy esőben, szélben, hóban, fagyban az udvaron dolgozzanak, így – minimális távolság tartásával – akár a ház fala mellé, akár a kert közepére, akár a tetőre telepíthetők. Nem kérnek védelmet az eső, a hó, a szél elől.

Nem így a klímák leszármazottai! Telepítési kézikönyvükben részletes leírás tartalmazza, hogy milyen védelmi rendszert kell kiépíteni ahhoz, hogy a számukra idegen téli időjárásban is működni tudjanak.

Nem szabad a kültéri egységet olyan helyre szerelni, ahol a szívóoldal közvetlenül ki van téve a szélnek. A szél elleni védelem érdekében egy tetőlemezt kell szerelni a kültéri egység levegőfúvó oldalára. Ahol gyakori a havazás, ott a helyet feltétlenül úgy kell megválasztani, hogy a hó az egység működését ne zavarja. Ha a hó oldalirányból is eshet, akkor gondoskodni kell róla, hogy ne eshessen a hó a hőcserélő spirálra (ha kell, védőtetőt kell oldalra szerelni). Építsünk fölé egy nagy védőtetőt. Helyezzük az állványra. A berendezést olyan magasra kell szerelni, hogy ne lephesse be a hó.

Mennyi? 30! Mi 30?

A fűtésre szolgáló korszerű berendezések – kazánoktól a hőszivattyúkig – mind-mind a visszatérő fűtővíz hőmérséklete alapján szabályozzák működésüket. Csak ez az adat nyújt elegendő és pontos információt az épület pillanatnyi hősszükségletéről. A splitek azonban nem vizsgálják a visszatérő víz hőmérsékletét, így nem is várhatjuk el tőlük, hogy az előremenő víz hőmérsékletét folyamatosan a ház tényleges igényeihez igazítsák. Érthetetlen számomra, hogy ez az alapvető követelmény hogyan maradhatott ki.

A „valódi” hőszivattyúk figyelik, hogy mennyi idő telt el azóta, amióta – minden igyekezetük ellenére – nem voltak képesek a megfelelő hőmérsékletű visszatérő fűtővizet produkálni. Ez számukra azt jelenti, hogy az adott körülmények között (külső levegő hőmérséklete, lakás hővesztesége) nem elegendő a fűtőteljesítményük. Ha letelik 60-180 perc (beállítástól függően), akkor indítják a második hőtermelő berendezést (elektromos fűtőpatront, gázkazánt stb.).

A splitek erre képtelenek. Meg kell nekik mondani, hogy milyen külső hőmérséklet esetén kell indulnia a rásegítésnek. Ehhez tökéletesen tisztában kellene lenni a ház hőtechnikai paramétereivel és használatmódjával (például szellőztetési szokások, háztartási berendezések hőterhelései, benntartózkodó személyek száma, aktivitása stb.) Könnyű belátni, hogy ez szinte lehetetlen. Marad a becslés! Ha túl alacsonyra állítjuk az értéket, az épület „alulfűtött” lesz időnként. Ha – biztonságból, inkább – magasabbra állítjuk a kelleténél, akkor túl korán kapcsol be a kiegészítő fűtés, ezáltal rontva a COP-értéket.

Tessék lefáradni!

A legbájosabb – és egyben legdöbbenetesebb – hidraulikai megoldással egy távol-keleti klímagyár rukkolt elő. Ha készülékével hűtési üzemmódban HMV-t szeretnénk gyártani, úgy le kell mennünk a hőközpontba, kézzel át kell állítani a rendszert hűtésről HMV-gyártásra. Ha elég forró a víz a tartályban, újra lehet lefáradni, visszaállítani kézzel a hűtési üzemmódot. Hihetetlen? Aki nem hiszi, járjon utána!

Miért kicsik és könnyűk a split-kültérik?

Miért? Kicsik és könnyűk? – Kérdezhetik sokan. Igen, legalábbis a monoblokkokkal összehasonlítva! A splites készülékek kültéri egységei – azonos hőteljesítményű berendezések esetén – kisebbek. A kisebb dobozba kisebb hőcserélő fér el. A megfelelő hőcserélő felületet a klímagyártók sűrűbb bordázással érték el. A sűrűbb bordázás nyári körülmények között tökéletes megoldás, azonban télen, amikor deresedik az elpárologtató, gyorsabban tud elzáródni a levegő útja a meghízó jégtől, így gyakrabban szükséges leolvasztani. Ez viszont tovább csökkenti a COP-értéket!

Ha el akarják kerülni a sűrűbb bordázást, akkor viszont az elpárologtatón átáramló levegő sebességét kell megnövelniük, ez viszont nagyobb zajterhelést okoz. Mivel ez a hangerő éjszaka zavaró lehet, ezért nyújtják az „éjszakai üzemmód”-ot. A ventilátor lassabb fordulata ugyanakkor kisebb teljesítményt, rosszabb COP-értéket eredményez, ami – tekintettel arra, hogy télen éjszaka mindig jóval hidegebb van – nem túl gyakran használható szolgáltatás. Ez egy olyan hagyaték, ami hűtési üzemmódban, nyáron pompás, de fűtési üzemmódban alig van értelme.

A jó megoldás a hőcserélő méretének megnövelése, a bordák ritkítása és a ventilátor sebességének csökkentése. Ezt az utat viszont csak azok a gyárak választják, amelyek a fűtési funkcióhoz határozzák meg a hőcserélő méretét, és akkora dobozt készítenek hozzá, amibe belefér!

„Új műsorhoz új férfi kell…”

A Csárdáskirálynő című operett örökbecsű slágere a fenti bölcsességre int. Úgy tűnik, a klímagyártók nem néznek Kálmán-operetteket. Ez volna a kisebb baj. De az, hogy ragaszkodnak a klímakompresszorokhoz és persze ezáltal az azokban alkalmazott hűtőközeghez az már több problémát szül.

A klímagyártók arról általában szívesen beszélnek, hogy készülékeik még alacsony hőmérsékleten is képesek működni, sőt még egész nagy teljesítmény leadására is képesek, köszönhetően az inverteres szabályozásnak. Arról azonban „szemérmesen” hallgatnak, hogy splitjeik hidegebb időben már nem képesek teljes értékű szolgáltatásra.

Működési határértékek R404A ( piros) és R410A (kék) esetén

Ahogy az ábra is mutatja, a klímaberendezésekben előszeretettel alkalmazott R410A hűtőközeg – ami kitűnő választás egy légkondicionáló berendezés számára – bizony komoly nehézségekkel küszködik hideg időben. A felületfűtéseket ugyan hibátlanul el tudja látni, de bizony a radiátorok kiszolgálása és a HMV gyártása már enyhébb fagyokban is elektromos rásegítésért kiált. Illendő lenne erről korrektül tájékoztatni a szakembereket, és persze a vásárlókat is. Az ábrán látható, hogy a korszerű, „valódi” levegő-víz hőszivattyúkban alkalmazott R404A még –20 °C-on is képes 58 °C-os vizet produkálni!

Meddig kompresszor a kompresszor?

A klímakompresszorok és a hozzájuk társuló munkaközeg alkalmazásának van még egy nyugtalanító vetülete: meddig fogják bírni ilyen üzemi körülmények között? Nyáron 35-40°C-nál melegebb nem szokott lenni, és a helyiségeket semmiképp sem hűtjük 20 °C alá. Ez ugye 15-20 °K hőfokkülönbséget jelent? Télen – azt ígérik – még –20 °C-on, sőt egyes típusok akár –25 °C-on is üzemképesek. Ha ilyenkor is szeretnénk 20-22 °C-os helyiségeket – és természetesen szeretnénk –, akkor a leküzdendő hőfokkülönbség viszont 40-47 °K, ami több mint a duplája az előzőnek. Ha HMV-t is akarunk gyártani, a helyzet még tovább romlik.

A klímaberendezéseket nem erre tervezték!

Ez a többletmunka, a nagyobb üzemi nyomás mind hatással van a hűtőkör hidraulikai elemeinek és ezen belül is elsősorban a kompresszornak a várható élettartamára. Alacsonyabb külső hőmérséklet mellet az R410A gőznyomásai ráadásul jóval nagyobbak a szokásosnál, és ehhez szilárdságilag erősebbre méretezett rendszerelemekre lett volna szükség. De ahogy említettem, a split-kültérik hidraulikájához ilyen értelemben nem nyúltak hozzá!

Senki nem tud, vagy nem mond semmit

A vezető európai gyártók 30-35 éve készítenek hőszivattyúkat. Még ma is működik néhány berendezésük az eredeti kompresszorral. Hiteles tehát, amikor azt mondják, hogy az általuk beépített kompresszor legalább 20 000-25 000 üzemórát (10-12 évi fűtés) működni fog. De ezek kifejezetten fűtési célra gyártott kompresszorok! Több klímagyártótól próbáltam információt szerezni arról, hogy várhatóan hány üzemórát bírnak ki a klímakompresszorok ilyen üzemi körülmények közepette. Senki sem tudta megmondani, vagy talán nem akarták. Arra hivatkoztak, hogy csak néhány éve gyártanak ilyen rendszereket, így nem mernek ígérni semmit. Ez megdöbbentő! Illene a szakmát és a vásárlókat tájékoztatni arról, hogy fogalmuk sincs, a milliós beruházás egyik fődarabját mikor kell százezres nagyságrendű költségekért cserélni!

Beüzemelési problémák

A légkondicionáló berendezések forgalmazói az évek során kivétel nélkül jelentős alvállalkozói kört alakítottak ki klímaszerelőkből. Mint említettem az elején, a spliteket csak ilyen szakemberek üzemelhetik be, tehát logikus, hogy – némi továbbképzés után – a meglévő kapcsolatokra támaszkodnak. Csakhogy a fűtéstechnika teljesen külön szakma! Nem várható el még a legkitűnőbb klímaszerelőtől sem, hogy kétnapos gyorstalpaló tanfolyam után tisztában legyen a fűtéstechnikával. Így aztán a hűtőkör korrekt megépítése és az elektromos vezetékek szakszerű bekötése után:

• vagy a rendszerek beállítása, behangolása teljesen elmarad, és – jobb esetben – a gyári értékekkel, emiatt legtöbbször gazdaságtalanul működik a berendezés,
• vagy hályogkovács módjára, találomra beállítanak valamilyen értékeket, a szerencsére bízva a rendszer működését,
• vagy, az esetek kis százalékában, szakszerűen beállítják a rendszert.

Higgyék el, nem azért írtam a fentieket, mert lenézem a klímaszerelőket, éppen ellenkezőleg: tisztelem őket! A rosszul beállított splites rendszerekről szóló rémtörténeteknek azonban se vége, se hossza.

Összegzés

Kedves olvasó! Remélem, e cikk segít önnek abban, hogy akár tervezőként, akár kereskedőként, akár vásárlóként helyesen döntsön! 

Rutkai György

HőszivattyúKlíma

---