Elsorvad a szén-monoxid-riasztók adatbázisa?
2026. január 29. | Erdősi Csaba | 673 |
A katasztrófavédelem éveken át frissítette a megbízhatóan működő szén-monoxid-érzékelő készülékek listáját, de éppígy lajstromozták a nem megfelelően működő, ócska berendezéseket is. A naprakészen tartott két adatbázis óriási segítséget nyújtott abban, hogy mindenki megfelelő minőségű, az előírásoknak megfelelő berendezést vásárolhasson a pénzéért – hiszen ebben az esetben ez szó szerint élet vagy halál kérdése. Egy 2024-es rendelettel ugyanakkor ezen készülékek piacfelügyelete a fővárosi/vármegyei kormányhivatalokhoz került. A katasztrófavédelem adatbázisa így 2024 augusztusa óta nem frissül, új, a kormányhivatalok által összeállított lista pedig nincs – mi legalábbis nem találtuk nyomát.
„2024. október 1-től a szén-monoxid érzékelők hatósági piacfelügyeletét a fővárosi/vármegyei kormányhivatalok látják el. A BM OKF, mint a szén-monoxid-érzékelők piacfelügyeletét 2024. szeptember 30-ig ellátó szervezet, 2024. augusztusában közzétette a megbízható és a vizsgálat során nem biztonságosan működő szén-monoxid-érzékelőkről készített kimutatásokat. A lista célja az volt, hogy a hatóság által megvizsgált termékek közül a biztonságos használatra alkalmas készülékek használatára hívja fel a lakosság figyelmét” – jelenleg ez a tájékoztatás fogadja azokat a látogatókat, akik szeretnének tájékozódni a piacon kapható készülékekről a katasztrófavédelem weboldalán.
A 2024-es módosítás azt jelenti, hogy a szén-monoxid-érzékelők (CO-vészjelzők) piacfelügyeleti eljárása Magyarországon jelenleg az általános termékpiacfelügyeleti szabályok alapján zajlik, nem egy kizárólag a CO-érzékelőkre szabott speciális eljárásban. A folyamatot így elsősorban a 6/2013. (I. 18.) Korm. rendelet (a piacfelügyeleti tevékenység részletes szabályairól) vonatkozó előírásai határozzák meg. Idézünk ebből: „Az építési termék, építményszerkezet, tűz- vagy robbanásveszélyes készülék, gép, berendezés, tűzoltó-technikai termék (a továbbiakban együtt: termék) tűzvédelemmel, valamint nyitott égésterű tüzelőberendezés üzemeltetése során keletkező szén-monoxid érzékelésére szolgáló berendezéssel (a továbbiakban: szén-monoxid-érzékelő) piacfelügyeleti ellenőrzésével kapcsolatos eljárásokban a Kormány piacfelügyeleti hatóságként a tűzvédelmi hatósági hatáskörében eljáró fővárosi és vármegyei kormányhivatalt jelöli ki.”
Mit jelent ez?
A szén-monoxid-érzékelővel kapcsolatos piacfelügyeleti tevékenységére vonatkozó különös szabályok alapján „A tűzvédelmi hatósági feladatkörében eljáró fővárosi és vármegyei kormányhivatal ellenőrzi a forgalomba hozott, forgalmazott, és beépítésre kerülő vagy beépített termék tűzvédelmi, biztonságossági követelményeknek, illetve a felszerelt szén-monoxid-érzékelő műszaki előírásoknak való megfelelőségét”.
Ha jól értjük a rendelet szövegét, szén-monoxid-érzékelők esetén szó sincs megelőző, piacmonitorozó eljárásról, legalábbis így véljük értelmezni a „a felszerelt szén-monoxid-érzékelő” kitételt. Mindazonáltal egy esetleges vizsgálat elindulhat akár hivatalból, akár bejelentésre. A szokásos menetrend szerint azután, ha egy adott berendezés megfelel az előírásoknak, az eljárást lezárják. Ha nem felel meg, intézkedés következik, amely lehet figyelmeztetés, forgalomból kivonás, visszahívás, bírság (akár milliós nagyságrendű) és a további forgalmazás megtiltása.
Központi, rendszeresen frissülő pozitív vagy negatív lista azonban 2024 óta a kormányhivataloknál – ellentétben a korábbi gyakorlattal – nem létezik, mi legalábbis nem találtuk nyomát, és a jelen állás szerint valószínűleg egyedi eljárásokban tájékoztatják az érintetteket, vagyis a gyártókat, forgalmazókat, fogyasztókat egy-egy berendezés megfelelőségéről.
Kár érte, mi is benne voltunk
A CO-érzékelők piacát hosszú éveken keresztül a káosz uralta, kis túlzással élve mindenki azt árult ezen címszó alatt, amit akart. Ezt a helyzetet megelégelve, 2013 nyarán a szerkesztőségünk a piacon lévő 11 márka kínálatából szerzett be három-három készüléket, és független laboratóriumban vizsgáltattuk meg ezek működését. A vizsgálat döbbenetes eredménnyel zárul, amelyről lapunk a 2013 szeptemberi számban részletesen számolt be a Mennyire használhatók a CO-riasztók? című cikkben. Ebből kiderül, hogy az akkor kapható 11 márkából csupán kettő termékei felelnek meg mindenben annak, amire szolgálnak, vagyis a CO-érzékelésére és vészjelzés leadására.
Cikkünk nyomán a Fogyasztóvédelemi Főfelügyelőség (a ma működő Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság jogelődje) saját hatáskörben is vizsgálatot indított 2014 tavaszán. Ennek eredménye hasonló volt, mint a lapunké, az állami hatóság által bevizsgált tíz készülékből kilenc bukott el a teszten.
Írásaink és a fogyasztóvédelmi vizsgálat hatására a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága (BM OKF) a cikk és a fogyasztóvédelmi vizsgálatok nyomán fokozta a CO-érzékelők piacfelügyeletét. 2015-re már megjelentek az első pozitív és negatív listák, amelyek a megbízhatóan működő, illetve a nem megfelelő CO-érzékelőket sorolták fel, segítve a lakosságot a biztonságos készülékek beállításában. A katasztrófavédelem a későbbiekben rendszeresen frissítette ezeket a listákat – egészen 2024 szeptemberéig.
Nem elég a készülék, annak jónak is kell lennie
A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság friss tájékoztatása szerint 2025-ben 1046 alkalommal riasztották a tűzoltókat a mérgező CO-gáz miatt. Ezekben az esetekben 133 ember szenvedett valamilyen fokú mérgezést, hat ember életét már nem lehetett megmenteni. „Minden egyes szám mögött emberi sorsok és számos fontos tanulság van: ami pozitív az az, hogy már az érintett otthonok 87 százalékában, 905 ingatlanban volt szén-monoxid-érzékelő” – írták, hozzátéve, hogy pár év alatt jelentősen javult a helyzet.
Egy CO-riasztónak nevezett készülék beszerzése azonban még nem garancia az életbiztonságra. A készüléknek jónak is kell lennie; olyannak, ami tényleg ellátja a feladatát. Mivel egy laikus vásárló nem tud dönteni ebben a kérdésben, minden segítséget meg kellene adni számára, hogy gyorsan, egyszerűen, és százszázalékos biztonsággal tudja eldönteni, melyik gyártóra bízhatja rá az életét.
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.
A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 9990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így közel 25 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
Kapcsolódó
