Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

A Sziklakórház története I.

| |  5443 |

Az alábbi tartalom archív, 9 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A Sziklakórház története I.

2008. március 11-i megnyitása óta a budai Vár egyik legérdekesebb, leglátványosabb kiállítása lett az egykori földalatti segélynyújtó hely. Tavaly több mint 56 ezren látták. Történetének némely részletét a mai napig homály fedi.

E cikk egy olyan különleges földalatti létesítmény történetét mutatja be, melynek igen sok ember köszönheti életét, de az emberi gyarlóság és bosszúvágy miatt sajnos sokakat a halál is itt ért utol. Az objektum ritkaságnak számít, bár hasonlók léteznek más országokban is. Azonban olyan, mely egy nagyváros közepén, annak történelmi magja alatt helyezkedik el, természetes barlangokból lett kialakítva és egészségügyi segélynyújtó helynek épült, tudomásom szerint nincs. Hivatalos neve a háború előtt Székesfővárosi Sebészeti Szükségkórház volt, majd a háború utáni titkosítási időszakban LOSK, azaz Légoltalmi Szükségkórház lett. Építése idején használatban volt még a Lovas úti kórház vagy Szükségkórház megnevezés is.

1. előtér 2 külső folyosó 3. orvosi szoba 4. iroda 5. alsó folyosó 6. konyha és mosogató 7. ruharaktár 8. műtősnők 9. ápolónők 10. ápolók 11. felső folyosó 12. kiépítetlen barlang 13. előkészítő 14. zuhanyzó 15. gépház előtér 16. gépház 17. anyagraktár 18. kezelő 19. összekötő folyosó 20. előhívó 21. röntgen 22. műtő 23. fektető 24. fektető 25. átjáró 26. lépcsőelőtér 27. ápolók 28. kötszer 29. riasztóállomás 30. fektető 31. lomtár 32., 35. kórterem 33-34. látványossági barlangok 36. szükségóvóhely 37. üzemanyagraktár

1. kép: A kórház régi bejárata a rézsűs járdával a várfal alatt a II. világháborúban.

Ma már Sziklakórház néven ismert, sőt néhány évvel ezelőtt történt turisztikai megnyitása során Sziklakórház, Titkos Katonai Kórház és Bunker néven lépett be a köztudatba. Mint a hasonló hazai, titkos létesítményeknek, ennek is volt rejtjele: 0101/1. Ebből az első nulla a titkos besorolást jelzi. Főbejárata a Lovas út 4/c. alatt található a budai Vár fala alatt. A „szükség” tag azt jelenti, hogy nem folyamatosan működő kórházról volt szó, hanem olyanról, melyet készenlétben tartanak arra az esetre, hogy valamilyen veszélyhelyzetben azonnal rendelkezésre álljon.

Pontos történetét sajnos senki sem ismeri, ezért az 1800-as évek végétől próbálom bemutatni a Sziklakórház életét. (Ekkor még az ország legtehetősebb embereinek – iparosoknak, gyárosoknak, kereskedőknek, nemeseknek – a palotái sorakoztak a budai Várban, azaz a kormányzói negyedben a számtalan minisztérium, állami intézmény és nagykövetség mellett.

E házak épített pincéi rendre öszsze voltak kötve az alattuk elhelyezkedő barlangokkal. A barlangok, melyek kisebb-nagyobb fülkékből álltak, ekkor még különállók voltak, egymáson keresztül nem lehetett megközelíteni azokat.)

2. kép: Várhegyi barlang, I. szakasz, V. terem az 1930-as években.

Levéltári, irattári, múzeumi, különböző hivatalos források és magánszemélyek elbeszélései alapján a létesítmény története 1936-ban kezdődött. A felderítés és a hírszerzés már ekkor (sőt már jóval ezelőtt) jelzett egy esetleges háborút. A Székesfőváros I. kerület elöljárósága számára (budai Vár, Szentháromság utca 2.) Budapest Légoltalmi Műszaki Hivatala a területet már ekkor alkalmasnak találta védelmi célokra, de csak 1938-ban adott utasítást több más barlanggal együtt az Uri utca 30. szám alatt fekvő kitakarítására. Minden környező barlangrészt összekötöttek egymással, és a pincelejáratokat elfalazták. Azért esett ezekre a barlangokra a választás, mert az elöljáróság épülete közel, a pincén és a barlangokon keresztül is megközelíthető volt, továbbá a Vár, azaz a kormányzói negyed közepén helyezkedett el. Bárhonnan gyorsan és könnyen megközelíthető volt, mivel a Vár szinte teljes területe alatt összekötötték a barlangokat egymással. Felvetődik a kérdés, hogy miért nem a még közelebb eső, Szentháromság utca alatt elnyúló üregeket használták fel. Azért, mivel ott 1935 augusztusától a barlang első nyilvánosan is látogatható kiállítása üzemelt. A végcél akkor óvóhely funkciót foglalt volna magában.

3. kép: Kórterem.

4. kép: A kórházba vezető folyosó.

Döntés született arról, hogy ezeket a barlangokat vasbeton szerkezetekkel (dobozokkal) kell kiépíteni. Ez 1938 végére, 1939 elejére meg is történt. Sokaknak feltűnik, hogy a létesítmény elrendezése a mai napig is milyen logikátlan, és a funkciónak nem igazán megfelelő. Ez természetesen a barlangok miatt is így van, de fontos megemlíteni, hogy először a létesítménynek a Szentháromság és Uri utca kereszteződése alatt lévő mostani íves folyosónál volt a főbejárata, és csak az „R” (riasztó) alállomás épült meg, majd a mellette lévő helyiség a másik kijárattal, aztán a többi a mostani I. gépházig. Ez akkor a létesítmény vége volt, és a gépház is ott helyezkedett el. A terveket megváltoztatva készült el a létesítmény főbejárata a Lovas útról 1940 harmadik negyedévére. Mind az óvóhelyi, mind pedig a kórházi funkcióban komoly megalkuvások történtek az alaprajzokat illetően, hiszen a természetes barlangok jelölték ki a helyiségek alakját, bár voltak olyan tervek, melyek a barlangban nagyobb pusztítást végeztek volna. Ez a funkciónak jobban megfelelt volna, azonban a költségek itt is határt szabtak. A funkcióváltás miatt a létesítmény belső elrendezése nem logikus és észszerű. Az előtérből nyílik a gépház, a konyha van a bejárat mellett, a konyha közepéről nyílik a személyzeti részleg stb. Ezek miatt több, a polgári védelemtől származó szakvélemény egyöntetűen kimondja, hogy erősen kétséges a rendeltetésszerű használata egy esetleges válságidőszakban. Végül, szinte teljes mértékben a természetet – azaz a barlangok vonalát és elhelyezkedését – követve alakult ki a végleges állapot. Az építés folyamán 13 különálló barlangüreget használtak fel, amelyekből összesen 9 kürtő vezetett a felszínre, illetve a házak pincéibe. Ezekből a kürtőkből négyet használtak fel különböző közművek ki- és bevezetés céljából. Ekkor lett leválasztva az Uri utca 32. szám alatti (sziklába vájt) óvóhely közvetlenül a kiépítések fala mellett, illetve az Uri utca 25. szám barlangpincéjének egy részét ugyancsak beépítették, de az épületnek egy kisebb barlangpincéje megmaradt.

5. kép: Az egykori Várhegyi barlang, I. szakasz, V. terem, a III. számú kórterem a II. világháború alatt

6. kép: Konyha a II. világháború alatt

A barlangok felmérése

A több részletben végzett építkezések alkalmával először az Uri utca közepén a 24-38., illetve az utca másik oldalán a 25-31. szám között elhelyezkedő – a mészkő és a márga határán lévő – barlangüregeket használták fel. 1883-ban a főváros megbízásából felmérték a vár alatti barlangokat. Az Uri utca 26. számú ház alatt fekvő barlangban tufa- és márgakimállás, míg a 28. szám alatt kis repedés, kimosódás, szivárgó vízcsepegés és szemét volt. Még ez évben felmérték az Uri utca 24. szám alatt lévő üreget is.

Ebben akkor tufa- és márgakimállás, repedés, kimosódás, szivárgóvíz-csepegés volt. A következő évben felmérték az Uri utca 32. szám alatt lévő barlangot is, ott is szivárgóvíz-csepegés volt, illetve szemét. A 34. szám alatt szivárgó víz csepegett, de szemét nem volt, a 36. szám alatt ugyancsak vízcsepegés volt, míg a 30. és 38. szám alatt üres, jó állapotú üregeket találtak.

Az utca másik oldalán csak a 27. szám alatt találtak kissé repedezett, kimosódásos főtét, míg a 25. és 29. szám alatt üres termeket. A Szentháromság utca 9. és 11. szám (akkor még külön házak) alatt üres, jó állapotú termek voltak.

Ezt a mai napig is használják a lakók. Mindkét említett magánhelyiségből látható az objektum vasbeton falának hátsó oldala is. Közben felmerült egy kórház létrehozásának gondolata. 1939 májusában tanulmánytervek készültek a kiépült szakasz bevonásával és újabb részek kiépítésével kórház, segélynyújtó hely és riasztóközpont építésére. E tervekben szerepelt egy másik kijárat létesítése is a Lovas útra, de ez nem valósult meg. 1939 augusztusában a Székesfőváros határozatban rögzíti, hogy bombabiztos kórházat kell kiépíteni a vár alatt. Ekkor kiépítésének költségére az 1939-es évre 360 000 pengőt különítenek el, míg az 1940-es évre további 50 000 pengőt. A létesítményt elejétől fogva a polgári lakosság védelmét szolgáló légoltalmi kórháznak szánták. Némi építési szünet után, a légiveszély fokozódásával egy minden körülmények között működőképes kórház kiépítése vált szükségessé. A kormányzati negyed összes hivata-lának, hivatalnokának, a vári lakóknak, katonáknak segélynyújtó helyet kellett kiépíteni, így a honvédelmi miniszter utasítására 1941 januárjában a polgármester elrendelte, hogy az óvóhely építését egy kórházi funkció ellátására alkalmas objektumként kell befejezni. A külföldi tapasztalatok szerint szükség volt Budapesten egy minden körülmények között – így bombázás alatt is – zavartalanul működő kórházra. Ennek több irányú, független közüzemi betáplálással kellett rendelkeznie. A tapasztalatok és előrejelzések szerint az esetleges további nagyméretű háborúk már a civil lakosságot is súlyosan érinteni fogják, ezért védelmükről gondoskodni kell. Ekkor épült meg további négy kórterem, közlekedőfolyosókkal, raktárakkal és gépházzal.

Az I. számú kórterem több mint 68, a II. számú 73, a III. számú csaknem 80, a IV. számú kb. 21 m² lett, tehát a betegek elhelyezése az elsősegélyhelyeken kívül 242 m²-en történhetett. A gépház 39,5 m² alapterületű lett, így a teljes terület már kb. 1040 m²-re bővült. A fent említett négy barlangkürtőbe a konyha számára kéményt, a gyógyszerraktár megközelítésére csigalépcsőt, szellőzésére csővezetéket, illetve a WC-csoport számára a bűzös levegő kifúvására alkalmas szellőzőt építettek. Ekkor az elhasznált levegő még a WC-csoportoknál több helyen távozott a kórházból. A mai Sziklakórház területének egy részén a II. világháború előtt és részben alatta látványossági barlangszakasz működött. Ezen a területen Kadič Ottokár és Barbie Lajos hathatós munkájával bemutatásra került több általuk feltárt barlangterem. A feltárási munkálatokról még a korabeli Filmhíradó is beszámolt. Még 1942 elején is működött „Várhegyi Barlang” néven a Szentháromság és Uri utca alatt üzemeltetett idegenforgalmi látványosság. Akkor még az idegenforgalmi szakasz V. termében (a későbbi III. és IV. kórterem) egy hosszú, természetes barlangterem volt, melynek lágy oldalfalai egyenesre voltak lefaragva. Régi, korhadt lépcső vezetett a felette lévő Szentháromság utca 9. házhoz.

7-8. kép: A műtő a világháború alatt és most

Az északi végében volt egy keskeny, alacsony, vakon végződő folyosó is. Itt az ásatások során talált teljes emberi csontváz volt elhelyezve ló- és kutyacsontokkal. Ebből a teremből akkor a látogatók a VI. terembe léphettek (a későbbi I. kórterem). Ez a volt Fehér Galamb (ma Hadik vendéglő) barlangpincéje. Innen a VII. terembe (a későbbi kórtermek közötti közlekedő) jutottak a turisták. A terem egyik sarkában, a kürtő alatt egy kötélhágcsón álló figura volt látható. Ez a kutak és zsompok kutatását szemlélteti. Ez az akna lett a későbbi tartalék vízellátás és légkidobó helye. Ebből a teremből akkor a VIII. terembe lehetett lépni, melynek közepét négyszögletű, természetes pillér támasztotta alá. Ebből a teremből lett a kórház II. kórterme. Valaha lépcső is vezetett fel a Szentháromság utca 4. épület pincéjébe. Innen mesterséges táró kihajtásával átjárót biztosítottak a IX. terembe. Részben ebből lett az ötvenes években a kórház legnagyobb, V. számú kórterme.

9-10 kép: A múzeum bejárata és az egyik kórterem

Ez akkor még egy igen szép, természetes barlangüreg volt, lecsüngő sziklatömbökkel és csipkézett mennyezettel. Itt egy kővel kiépített kapu vezetett az Uri utca 26. alatti barlangokhoz, de ez az átépítések során megsemmisült. Innen több lépcsőfokon lehetett lejutni a X. számú barlangterembe. Ez ma is úgy látható, mint régen, annyi különbséggel, hogy a lépcsőt elbontották, mivel a IX. terem átépítésekor annak padlóját lemélyítették. A városháza számára a Szentháromság utca másik végén alakítottak ki egy nagyméretű barlangüregből 4 helyiségből álló óvóhelyet szellőzőkkel, légó vasajtókkal. Közvetlenül a háború alatt, 1943 végén már a Kórháztól délre, az Uri utca alatt elhelyezkedő barlangokat is kiépítették óvóhelyek számára, és egy újabb folyosót is nyitottak a Lovas útra. Ezek közül a termek közül az egyikben volt fenntartva a Legfelsőbb Haditanács részére egy helyiség. A kézi erővel épült létesítményben a sziklamunkák jelentették a munka dandárját. Volt olyan sziklatömb, melyet több kőfaragó 3-4 hétig vésett.

11. kép: A zuhanyzó jelenlegi állapota

A Légoltalmi Közlemények című szaklapban megjelent korabeli cikkből tudjuk, hogy a kivitelezés a leírások szerint éjjel- nappal folyt, mivel a kórház kiépítésére a határozat későn született meg. A teljes kivitelezés kézi erővel, kézi sziklavéséssel történt. A teljes létesítmény háromrétegű bitumenes szigetelést, a kórtermek 51 cm-es téglaboltozatot kaptak. A boltozat és a szikla közötti részeket betonnal gondosan kitöltötték. A fenéklemez – statikai okokból – vasbetonból készült. Ezekre magnezit padlóburkolat került. A kórház felett a természetes takaróréteg (a menynyezet és az utcaszint közötti távolság) kb. 7-10 méter között változik. Betegek elhelyezésére lehetőség volt a környező barlangokban is, melyeket faszerkezetekkel dúcoltak alá a megfelelő védelem kiépítése miatt. Jól látható az 1939-es és 1941-43-as építmények közti különbség, mivel az előbbiek sík vasbeton szerkezetek gombafödémes csatlakozásokkal, míg az utóbbiak boltozatos téglafalazatúak.

12. kép: A múzeum gépészete

13. kép: Ganz dízel-aggregátok az I. számú gépházban

Főbejárata a várfal alól, a Lovas útról nyílik, de építésekor két vári épületből is megközelíthető volt. Az egyik ezek közül egyben a vészkijárat és a halottak kiszállításának útvonala is volt, amely a Szentháromság u. 13. szám pincéjében, illetve az utcában a 13. szám alatt lévő kis trafik padlójában, egy vasajtó alatti lépcsőben végződik. Építész és statikus tervezője Dr. Mészáros László volt, aki már jól ismerte a vár alatti barlangokat, mivel korábban több tehetős vári lakónak tervezett értéktárolókat a házaik alatt elhelyezkedő barlangokban.

A főváros részéről Péchy László mérnök felügyelte a munkálatokat. Számtalan helyen, például a Hadik Étterem mélypincéjében és az Uri utca 36. szám alatt, a pincepadlóból az egykori barlangok felé nyíló lépcsőmaradványok megmaradtak. Lécekkel, rönkfákkal vannak fedve, de betonnal vagy építési törmelékkel vannak szinte teljesen feltöltve. A kórház konyhája az Uri utca 34. számú ház belső udvara alatt helyezkedik el.

Ez egy melegítőkonyha, tálalókonyha, amiben a János Kórházból hozott ételt melegítették, illetve tartották melegen. Itt nem főztek. Amikor a János Kórházból már nem volt lehetséges étel szállítása, akkor a várbarlangban berendezett konyhából szállították oda azt. A konyhából nyílt a személyzeti részleg, pihenőkkel, öltözőkkel, WC-kkel. A műtő előtt lévő két helyiség (jobbra és balra) a sürgősségi ellátás céljára lett kialakítva, míg a műtőben még sterilszoba is helyet kapott. A polgári védelem által 1965-ben készített műleírás szerint, a két dízel-aggregát kipufogó teljesen független a védelmi szempontok miatt. Az egyik az Uri utca 27. számú ház homlokzatának jobb sarkánál, csatornacsőnek álcázva az utcán van, míg a másik az Uri utca 27. szám udvarán jön fel, és a jobb (déli) oldali pince alsó szintjén jön be.

Az átadás

1943 végére a kórház üzemképes, és 60 fekvőbeteg ellátására elegendő kapacitású volt. Emeletes ágyak elhelyezésével fekvőbeteg-kapacitását 120 főre növelték, de teljes befogadóképessége (járóbeteg-ellátással együtt) 200 fő volt a személyzeten kívül. A felszerelés egy részét a Vöröskereszt bocsátotta rendelkezésre.

Felszentelését 1944. február 20-án Kátay Béla pápai kamarás, a budavári koronázó főtemplom plébánosa végezte. Az ápolónők által kezdeményezett átadási ünnepségen jelen volt özv. vitéz nagybányai Horthy Istvánné, az I. honvédhadtest vöröskeresztes főápoló- nője. Már az átadásakor a Szent János Kórházat bízták meg az üzemeltetéssel. dr. Kovács István sebész főorvos mellett három alorvos teljesített benne szolgálatot, és rajtuk kívül 40 orvos dolgozott váltásban, válogatott vöröskeresztes ápolónőkkel.

A dízeleknek külön-külön víztartállyal történt a hűtésük. Az egyik motort akkumulátorral, míg a másikat kompresszorral feltöltött sűrített levegővel is üzembe lehetett helyezni, mint a tankok motorját. A friss levegő beszívása akkor még a szomszédos, kiépítetlen barlangból történt. A kiépítetlen barlangokban elhelyezett tartályokban volt a három hétre elegendő üzemanyag. A gázolaj-letöltő a Tóth Árpád sétányon, az út és a házak homlokzata között van a fűben, a várfali légbeszívó vonalában. Az üzemanyagot álcázott locsoló kocsival, illetve tejszállítóval hozták. Előbbivel locsolni is tudtak közben, míg az utóbbi is két részre osztott tartállyal volt felszerelve. A vízellátás általános esetben a Lovas útról történt, de átkapcsolható volt az Uri utcai vezetékre is. Előbbi a Lovas úti folyosón volt bevezetve, míg utóbbi a Hadik szobor előtt lévő aknából fut le függőlegesen egy régi barlangkürtő felhasználásával. Ebben az aknában még a vízórák is láthatók.

Ugyancsak ebben a kürtőben történik (egy 200 mm-es csövön) az alatta lévő WC szennyezett levegőjének kidobása is. Ezek szellőzőrácsai a volt Városháza (a Szentháromság utca és Uri utca) sarkán a falban ma is láthatók. A létesítményben háromszor cserélődött ki a levegő egy óra alatt, a műtőben pedig négyszer. Óriási víztartályt is létesítettek, amely magától kapcsolódott be, amint a külső vízszolgáltatás megszűnt. A török építésű barlangkutak vizét is fel tudták használni, megtisztítva és tovább mélyítve a kutakat. A kórház teljesen bombabiztos volt, még a nagyobb bombák telitalálata sem okozhatott kárt. Légitámadás után a mozgatható betegeket más kórházakba szállították át. Ma már kuriózum az 1943-ban átadott, ammóniás hűtőgép. Csőkígyója a kondenzátor, mely a légpára kicsapatására volt képes. A csatornarendszer a Lovas úti közcsatornába van bekötve, és nagy része gravitációs alapelven működik, de van, ahol szennyvízszivattyút építettek be. Az ostrom alatt a sebesültek nagy száma miatt a szomszédos barlangszakaszokban is történtek átalakítások. Ekkor már nem volt sem mód, sem lehetőség a többi kórteremhez hasonló magas színvonalú helyiségek kiépítésére, ezért a környező barlangokat fadúcokkal megerősítették, és közművesítették. Itt helyeztek el betegeket fapallókon, faajtókon, szalmazsákokon. Ezeknél a sérülteknél a nedvesség és az oxigénhiány miatt gyakran gázödéma lépett fel.

Rengeteg volt a halott, több helyiséget hullakamrává minősítettek. Ide általában csak a súlyos eseteket, főleg a végtagvesztéssel járó sérülteket hozták. A létesítmény fő feladata a sérültek sürgősségi ellátása volt, majd azokat egy távolabb eső, jól felszerelt kórházba szállították. Katonák és civilek ugyanúgy betegei voltak a kórháznak. Pataky Iván kutatásaiból tudjuk, hogy az öszszesen 32 ellenséges bombázás sebesültjei közül legalább 1000-et ápoltak a kórházban működése során. Az ostrom idején a gyógyszerellátás akadozott, legtöbbször egyáltalán nem volt. A háború végén már érzéstelenítő nélkül operáltak és amputáltak.

14. kép: Konyha a kiállítás megnyitása előtt

A halottakat a bombázások szüneteiben (főleg éjszaka) hordták ki a bombatölcsérekbe. Az elektromos ellátás hiányosságai miatt a szennyvíz szivattyúzása akadozott, és az ürülék a betegek szalmazsákjai közé folyt. A kórházban lábadozott Steiner Gyula doktor is, akinek a leírásaiból sok fontos és érdekes részlett megtudtunk. Többek között azt is, hogy a kórház gyenge pontja az ostrom alatt a vízellátás volt, hiszen az csak a városi közműről volt biztosítható. Volt olyan időszak, amikor még ivásra sem volt elegendő víz, nem is beszélve a többi kórházi és higiéniai szükségletről. Az 1945-ös ostrom alatt a Sziklakórház mellett lévő barlangok egy részében német hadikórházat alakítottak ki. Hasonló kórház működött a Magyar Nemzeti Bank Uri utcai óvóhelyének -30-as szintjén (10 emelet mélyen), és a Palota alatt. A II. világháború után ideiglenesen oltóanyag előállítására használták a létesítményt. A létesítmény 1956-ban is üzemelt Máthé doktor vezetése alatt, akinek Seibriger doktor volt akkor a helyettese. A kórház kb. két hónapos nyitva tartása alatt 7 gyermek született. (Folytatjuk)

15. kép: Vízvezeték a barlangban

Szabó Balázs okl. építőmérnök

Történelem