Mindenkit utolér a rezsicsökkentés – kéményseprők kereszttűzben

2013. július 24. | VGF |  2074 |

Az alábbi tartalom archív, 13 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az eddigi négyezerről 2000 forintra csökkenti a kéményseprés „1 egységnyi munkaráfordításra” kérhető díját a kormány, jelentette be Németh Szilárd rezsibiztos és az illetékes Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. Úgy tűnik a rezsicsökkentés áradata a kéményseprőket sem kerülte el, sőt az általános árleszállítás mellett, július 1-től a fővárosban további 44 százalékkal mérséklik a díjakat.

Katasztrófához vezet?

Vidra Zoltán, a Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestületének elnöke a sajtónak azt nyilatkozta, hogy változtatással a tipikus vizsgálat díja legfeljebb ezer forint lehet, ami tönkreteszi a kéményseprőcégeket. Ennek következtében kétségessé válik a lakossági kémények ellenőrzése, a helyzet – megfogalmazása szerint – katasztrófához vezet majd.

Egy gáz- vagy vegyes tüzelésű kazán kéményének vizsgálata a korábbi szabványok szerint fél órát vett igénybe. Így a díj felső határa egy-egy átlagos háztartás esetében ezer forintra rúgott. Mivel egy kéményvizsgálathoz legalább két szakember kellett, így ha a teljes összeget eltehették volna, az akkor sem volt magasabb 500 forintnál. Ezt az elnök irreálisnak tartotta a mai szolgáltatási díjak tükrében, főleg mert egy gáztüzelésű kéményt évente egyszer, egy vegyes tüzelésűt pedig kétszer kötelező felülvizsgáltatni.

Az összeg a gyakorlatban és a jövőben még kevesebb lehet, ugyanis az önkormányzatok eddig sem engedélyezték a lehető legmagasabb díj kiszabását a területükön működő kéményseprőcégeknek. Vidra Zoltán úr tájékoztatása szerint az 1 egységnyi munkaráfordítás területenként engedélyezett díja ma 2900-3600 forint körül mozog. A városok – például a nagyobb cégekre vonatkozó szigorúbb előírások miatt – inkább a drágábbak közé tartoznak. A rendkívül alacsony bér miatt szakemberek tömegei hagyhatják el a pályát, ami a cégeket lehetetlen helyzetbe sodorhatja.

A helyhatósági vagy önkormányzati társulási hátterű cégeknél az így keletkező hiányt talán más forrásból kipótolhatják. A nagyobb baj szerinte azoknál a magántársaságoknál lehet, amelyeket az elmúlt évtizedek során a dolgozókkal „megvetettek” és a szerződések, szabályozók alapján üzleti terveket dolgoztak ki, beruháztak, esetleg hitelből. Ám számításaikat az új díjcsökkentési terv keresztülhúzta – szögezte le az elnök, aki szerint a szakma előtt az sem világos, hogy a terv csak a lakossági vagy az összes kéményre vonatkozik.

Rövid és hosszú távú következmények

Hasonlóképpen, de kevésbé borúsan látja a helyzetet a Kéményjobbítók Országos Szövetsége (KÉOSZ). Netoleczky Károly elnök úr a VGF-nek azt nyilatkozta, hogy a szakterület szolgáltatással, pontosabban ún. sormunkával foglalkozó része nagyon nehéz helyzetbe került a rezsicsökkentés hatására és ennek következtében a kisebb vállalkozások valószínűleg megszűnnek, vagy beolvadnak a nagyobbakba. A szolgáltatóknál emiatt egyértelműen kritikus időszak következik, a rugalmasabbak viszont valószínűleg megtalálják a feladatok „racionalizálásának” a módját. Kérdés az elnök úr szerint, hogy a két, közel egyidejű hatást (az új jogszabályok által előírt, egyébként előremutató többlet feladatok, vagy a rezsicsökkentéssel elvont források) hogyan lehet összeegyeztetni.
A rezsicsökkentés rövid távú következménye lehet a feladatok újragondolása, ésszerűsítése, racionalizálása, ennek következtében a költségek további csökkentése, de ez több veszélyt rejt magában a szövetség vezetője szerint és megfontoltságot igényel, különben a szolgáltatás minőségének a rovására mehet. 

A kisebb vállalkozásoknál valószínűleg felmerül a „hogyan tovább – egyáltalán van-e tovább” kérdése. Tekintettel arra, hogy az önkormányzatoknak törvényi kötelezettsége a közszolgáltatás biztosítása, a megoldás csak az érintett vállalkozások és az önkormányzatok együttgondolkodásából születhet meg. Ennek akár pozitív hozadékai is lehetnek.

Hosszabb távon a meghatározó vállalkozásoknak nyitni kell a komplexebb lakossági szolgáltatások felé, folytatta az elnök úr, azaz olyan szolgáltatásokkal kell megjelenni a piacon, amelyekért a fogyasztók hajlandók fizetni, ezzel biztosítva a vállalkozások nyereséges működését.

Mivel lehet labdába rúgni?	Ilyen lehet a komplex energetikai felmérés, tanácsadás, a lakás épületgépészeti rendszereinek a teljes körű regisztrálása, nyilvántartásba vétele, majd ehhez kapcsolódva komfort, energetikai és biztonságtechnikai tanácsadás.  Ez egy teljesen új szemlélet, mondta Netoleczky úr és ehhez megújuló személyi állomány és a piaci környezethez alkalmazkodni tudó vezetés szükséges.

Zavar, elutasító lakosság és előre menekülés

Nem tudni, hogy a rezsicsökkentés mekkora bevételkieséssel járhat, ez nem a szövetségek kompetenciája, mivel pontos, hivatalos információk nincsenek a vállalkozások bevételeiről, ezért a bevételkiesésről sem tudtak nyilatkozni az érintett szervek. Az valószínűsíthető, hogy területenként változó, és ötven százaléknál kisebb mértékű lesz a kiesés, mert minden esetben az egységárak és az elvégzendő feladatok alapján egyedi kalkuláció készül, állapította meg a szervezet elöljárója.

Minden megközelítés ellenére a rezsicsökkentés bevezetése máris bonyodalmakat okozott a kéményseprő szervezetek elmondásai alapján, és nehézségekkel jár a szakterület teljes szabályozását megváltoztató új jogszabályrendszer bevezetése, amit az érintett szakemberek nagy lendülettel meg is kezdtek, sok egyeztetéssel, vitával, tanulással. Ez önmagában embert próbáló feladat lenne, erre szuperponálódik a rezsicsökkentés terhe, ami további átszervezéseket, adott esetben egzisztenciális gondok megoldását, divatos szóval a „fenntarthatóság” biztosítását jelenti. „Azt hiszem, hogy ez több mint bonyodalom” – mondta Netoleczky úr.

A kormányzati hírek hallatán a lakosság elutasítóbb lett a kéményseprőkkel szemben: nem engedték be őket a lakásokba, mondván, júliustól olcsóbb lesz a szolgáltatás, így addig sokan kivártak. Ez amellett, hogy ellehetetlenítette a munkavégzést, növelhette volna a balesetveszélyt is. Az ipartestületi elnök szerint egy kormányzati szakanyag 3200 forintban határozta meg a szolgáltatás biztonságos végzéséhez szükséges legalsó tarifahatárt. Vidra Zoltán úrnak „fogalma sincs” arról, mi történik, ha ilyen körülmények között egy kéményseprő-vállalkozás tönkre megy és nem tudja folytatni tevékenységét. „Akkor katasztrófa lesz” – fogalmazott.

A KÉOSZ, amennyiben a kéményseprő szervezetek ezt kérik, kész szakmai és szakmapolitikai segítséget nyújtani, de az alaphelyzetet tudomásul kell venni és látva a kormány eddig mutatott elszántságát, a szolgáltatási díjak növelésére vajmi kevés az esély a jövőben, így úgy tűnik, hogy az „előre menekülés” taktikája látszik körvonalazódni.

---