Az épületgépészeti szakoktatás hibalistája

2016. szeptember 7. | VGF&HKL online |  1814 |

Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A VGF szaklap július-augusztusi számában több mint 10 szakképző intézmény vezetői, oktatói fejtették ki véleményüket a szakoktatás helyzetéről, kilátásairól. Most e hozzászólásokat súlyoztuk, összegeztük, és pontokba foglaltuk.

1. Képzési rendszer

1. A képzési formák változásai követhetetlenek, és folytonos újjászervezést, alkalmazkodást követelnek.
2. A komplex szakmai záróvizsgáztatás rendszere csak a legfontosabb munkaműveleteket és a „verseny- és piacképes” gyakorlati ismereteket tartalmazza.
3. Nem szerencsés, hogy megszűnt a szakképzést lezáró írásbeli vizsga, holott a számolási ismeretek számonkérése itt valósulhatna meg.
4. A tananyag következetlen felépítése, illetve abból a szakrajz-olvasási témakörök oktatására fordítható óraszám kiszorulása.
5. Az épületgépész oktatás anyagi lehetőségei a fenntartóváltással és a szakképzési támogatási rendszer átalakításával (ami lényegében megszűnt) jelentősen romlottak.
6. A tanulók tanulószerződés keretében kikerülnek a legkülönfélébb munkahelyekre, ám nincs olyan vállalkozás, amely a teljes szakmai gyakorlatot biztosítani tudja. A gyakorlati képzés terén gyakran öt-hat vállalkozást is igénybe kell venni, figyelve az adott vállalkozás fő profiljára.

2. Szakemberkérdés (oktatók)

1. A szakemberhiány a gyakorlati képzésben egyre égetőbb probléma. (Kényszernyugdíjazás, csekély anyagi megbecsülés, a sikerélmény hiánya, továbbképzés hiánya.)
2. A megemelkedett óraszámok miatt egyre kevesebb oktatónak egyre több területhez kell értenie a szakképzésen belül. A szaktanár figyelmét három-négy eltérő szakterületre kell fordítania.
3. Míg a közismereti pedagógusoknál a pedagógus életpálya-modell jól-rosszul működik, ilyen a szakmai tanároknál nem létezik. A szakképzésben tanító tanárok nagy része olyan végzettségű ember, aki az iparban háromszoros, négyszeres bért kaphat, így nem vonzó a tehetséges emberek előtt ez a pálya.
4. A megfelelő tankönyvek hiánya.

3. Társadalmi hatások

1. A végzett szakmunkások számának csökkenése, nem nőtt, sőt inkább csökkent a beiskolázott tanulók száma.
2. A szakképzés presztízsének alacsony szintje. Ma Magyarországon a kétkezi munkások – szakmunkások – erkölcsi megbecsülése nem megfelelő.
3. Munkaerőhiány; hiányszakmává válik az épületgépészet.

4. Diákok

1. Az épületgépészeti szakmák területére gyakran képességhiányos, írni, olvasni nagyon rosszul tudó, kényszerpályán mozgó diákok kerülnek.
2. A diákok motivációjának hiánya.

Mit lehet tenni?

Mi, a VGF szaklap kiadójaként az utóbbi években, elsősorban az Épületgépészet Képzőművészei verseny kapcsán remek kapcsolatot építettünk ki a szakiskolákkal. Talán ennek, illetve egyéb, az oktatási intézményekkel kapcsolatos aktivitásainknak is köszönhetően a cikkek megjelenése után több olyan megkeresést kaptunk, hogy mint szervező, élesszük fel a szép reményekkel induló és aztán csöndben épületgépész közoktatási kerekasztalt.

A felkérést tisztelettel elfogadtuk, sőt, tovább is megyünk. Míg a szakiskolák megtárgyalják azt, hogy miként lehetne javítani az épületgépész szakemberképzés helyzetén, mi a rendelkezésükre bocsátjuk szervező csapatunkon túl szakmai és közmédiás kapcsolatrendszerünket, és megpróbáljuk az egész országgal tudatosítani, amivel a szakma már tisztában van: itt sürgősen tenni kell valamit. Ennek első nyilvános állomása december 2-án, a BME-n, az Épületgépészek Napján lesz, ahol igazgatói konferenciát, épületgépész Forma1-es versenyt, illetve közmédiás sajtótájékoztatót rendezünk. Várjuk a szakmabeli érdeklődőket is szeretettel!

OktatásSzakoktatás

---