VGF szaklap

Mobilklímákról szerelői szemmel

| |  1307 | |

Mobilklímákról szerelői szemmel

Bár néhány éve még azt hittük, hogy lassacskán kivesznek a piacról, mégis, a meleg beköszöntével manapság is ugrásszerűen megnő a gyorsan, házilag telepíthető mobilklímák forgalma. Talán mert nem kell a felszereléshez szakember, nem kell regisztrálni a készüléket, és olcsóbb is, mint egy split. Ám itt is vannak buktatók, amelyek könnyen tönkretehetik a berendezést.

Érdekes módon a legtöbb potenciális vásárló a mobilklímát keresi. A fogyasztók, hogy bővebben utánajárjanak a kérdéskörnek, kikérik egy szakember véleményét is, aki persze igyekszik lebeszélni az érdeklődőt a mobilklímákról. Azonban tudjuk, hogy a mai áldatlan jogosultsági és adminisztrációs viszonyoknak is köszönhetően igen nehéz szerelőt találni, többségüknek idényben egy hónapra előre le vannak foglalva az időpontjaik. A lakosságnál pedig hirtelen jelentkeznek az igények, azonnali megoldást várnak – ilyenkor fordulnak előszeretettel a gyors megoldásokhoz.

Bent a hűvös, kint a zaj

A mobil és split klímák között az alapvető különbség, hogy a split osztott rendszerű (kültéri, beltéri egység), míg a mobil megoldás osztatlan. Az általánosan használt mobilklímák jellemzője, hogy a berendezést a hűtendő helyiségben helyezik el, és egy az ablakba illesztett gégecsövön keresztül távolítják el a hőcsere során létrejött meleg levegőt a szobából. A keletkezett cseppvizet a berendezésben elhelyezett, úszókapcsolóval ellátott tartályban fogják fel. Az ilyen gépeknél az előállított hideg levegőért cserében vállalni kell a mobilklímákban lévő kompresszor zaját. A zavaró hatás kiküszöbölésére kínál megoldást a kültéren is elhelyezhető mobil klíma. A kondenzátorra csatlakoztatható gégecső szabadon áttehető a kezelt levegős oldalra, így a mobil klímát már nem kell feltétlenül a hűtendő helyiségben elhelyezni, hanem telepíthetjük például az erkélyre is, vagyis a berendezés zaja nem zavarja a szobában tartózkodókat. Az ilyen készülékek ellenállók az időjárás viszontagságaival szemben, elektromos szempontból IP44-es védettséggel rendelkeznek. Az általunk hűteni kívánt helyiségben csak egy esztétikus, állítható befúvórács jelenik meg, amelynek kezelőfelületén beállíthatók mindazon funkciók, amelyeket magán a mobilklímán is paraméterezhetünk (például üzemmód, hőmérsékletet, ventilátor-fordulatszám). Amennyiben a befúvórács kezelőfelületéig sem akarunk elmenni, úgy egy LCD kijelzős távirányítóval is lehet szabályozni a készüléket.

További előnye ennek a kültéri telepítési módnak, hogy ebben az esetben hűtött, friss levegőt fújunk be a helyiségbe. A készülék sajátossága, hogy hűtési üzemben nincs szükség kondenzvíz-elvezetésre, mert a készülék a keletkezett cseppvizet elpárologtatja, és – a beltéri telepítésnél a flexibilis levegővezetéken át – kifújja a szabadba.

Szakszerűtlenül telepítve ez is tönkremegy

A mobilklímák tekintetében a legnagyobb probléma a fokozott légzárású helyiségeknél jelentkezik, amelyeket lényegében úgy lehet elképzelni, mint egy nejlonzacskót; ha belefújok a zacskóba, egy darabig megy bele a levegő, de előbb-utóbb megtelik. Ugyanez igaz fordítva is; ha a zárt helyiségből fújom kifelé a levegőt, az egy idő után „elfogy”. A ventilátor nyomáskülönbséget hoz létre két térrész között, mely nyomáskülönbség (max. 1 kPa, relatíve nagyon kicsi) véges. Ha tehát bekapcsolunk egy mobilklímát egy zárt helyiségbe, és nincs rajta be- és kivezető „lyuk” egyszerre, akkor elkezdi kifelé fújni a kondenzátoron a levegőt, ami „elfogy”. Aki bent van a helyiségben, az ezt nem veszi észre, mert továbbra is tud lélegezni, de a mobilklíma erre már nem lesz képes. Ha kintre helyezem el a berendezést, onnan fújom be a hideget, előbb-utóbb „felpumpálom” a helyiséget, és nem megy be több levegő. Az utóbbi esetben a bent tartózkodók könnyebben észreveszik a problémát, mert nem jön a levegő, nem hűt a gép. Mindkét eset a mobilklíma tönkremenetelét okozza, oly módon, hogy a ventilátor lapátjai felmelegszenek a kifújt forró levegő hatására, és jelentős mértékben deformálódnak. Szélsőséges esetben még a borítást is kikezdi a hő. Az ilyen jellegű problémára nem érvényes a garancia, mert olyan a helyzet, mintha a mobilklíma egyik kivezetését lefojtották volna.

Előnye a mobilitás

A kezelési-használati útmutatóban – amelyet az esetek többségében nem olvasnak el, sőt rögtön eldobnak – leírják, hogy a helyiséget nem szabad bezárni, a megfelelő légutánpótlást biztosítani kell. Kérdés, hogy mekkora a megfelelő nyílás? Ha ránézünk a készülékre, egyszerűen megállapítható, hogy akkora, mint amekkora a készülék befúvó/szívó nyílása. Az ellennyílás megfelelő elhelyezése is fontos; ha kicsi a helyiség, akkor nem szabad pont szembe elhelyezni a beszívó/kifúvónyílással. Érdemes az átellenes oldalra tenni a túlnyomás-kibocsátó/levegő-beeresztő zsalut, ami véd az esőtől, szükség esetén azonnal kinyílik. Ez a „rákfenéje” a mobilklímáknak, és a szervizekben a legtöbb probléma az ilyen meghibásodásokból adódik.

Azt is mérlegelnünk kell, hogy mire való egy mobilklíma. Nagyon jó eszköz, ha jól használják. Le kell azt szögeznünk, hogy nem ez a klimatizálás csúcsa, sokkal inkább egy kényszer szülte megoldás. Kifejezetten a mobilitásra szolgál, azaz, ha nincs mód arra, hogy megbontsuk, véssük a falat, nem tudunk más berendezést olcsón, könnyen vagy akár tartósan elhelyezni, akkor segítség lehet a mobilklíma a megfelelő komfort elérése érdekében. Mindemellett a mobilklíma csökkenti a páratartalmat a helyiségben.

Összességében tehát elmondható, hogy a mobilklímáknak vannak ugyan hátrányai, de számos előnyük is van. Valljuk be, elsősorban kényszermegoldás, de a hétvégi házak, nyaralók hűtésére például kiváló, ugyanis használat után „elcsomagolható”, így biztosan nem kél lába, mint megannyi split társának, akik a téli hónapok portyázóinak esnek olykor-olykor áldozatul. A telepítését szakember nélkül is meg lehet oldani, de soha ne feledkezzünk meg a megfelelő légutánpótlásról.

HőszivattyúHűtésKlíma