VGF szaklap

Kazánok evolúciója

| |  1225 | |

Kazánok evolúciója

A gázkazánok technológiája az elmúlt évtizedek során jelentős mértékben átalakult. Nemcsak a szerkezetükben, de vezérlésükben is mások lettek, a mechanikus alkatrészeket felváltották az elektronikusak. Vajon változott az élettartamuk, javíthatóságuk is? Lapunk erre a kérdésre kereste a választ.

Túlbiztosított és robosztus

Ami húsz, harminc évvel ezelőtt a technika csúcsának számított, az ma már muzeális darab. A régi, szabályozatlan egyfokozatú gázkazánokat valamikor még úgy tervezték – biztos, ami biztos alapon -, hogy jóval nagyobb teljesítményűek legyenek, mint maga a fűtési hálózat. A tapasztalatok szerint nem volt ritka a 30-40 százalékos túlbiztosítás sem, hiszen akkoriban kevésbé számítottak az energiaárak, és a jóval nagyobb kazán sem került lényegesen többe, mint a pontosan megfelelő. Ezért ezek a berendezések rendkívül pazarlóak voltak, jó, ha éves szinten 60 százalékos hatásfokkal működtek, de működnek, egyes esetben mind a mai napig. Az elavult berendezések cseréje, a korszerűsítés nem egyszerű, nem olcsó feladat, néha még a kazánház - kialakításából adódóan - is megközelíthetetlen, az új berendezést pedig csak jelentős építészeti változtatásokkal lehet telepíteni.

A nyolcvanas évektől, elsősorban a panelházaknál terjedtek el a tetőtéri beépítésű kazánok. Ezek valamivel korszerűbbek voltak ugyan, és a födémszerkezet terhelhetősége miatt kisebb kialakításúak is, de méretük így is elfoglalta az egész tetőteret. A modern kazánok beépítésében is mutatkozik ez az irány, a tetőtérbe a készülék könnyen telepíthető, így a régi kazánok kiváltása jelentős hely felszabadulásával is jár, ráadásul így a kéményt sem kell teljes egészében a kazán követelményeinek megfelelően felújítani, ezzel jelentős megtakarítás érhető el. Vezérlés és szabályozás technikai szempontból a legjelentősebb a változás. A ki-be kapcsolós, azaz két pont szabályozású gázkazánok mellett a korszerűbb kazánok már három pont szabályozásúak, a két funkción túl kis és nagyláng használatával üzemelnek. A legkorszerűbbek pedig modulációsak, azaz folyamatosan szabályozhatók, a kis és a nagyláng közötti átmenet fokozatmentes, ilyenek a kondenzációs kazánok is. A kifinomult eszközök nagyobb hibalehetőséggel is üzemelnek, éppen ezért gyakrabban kell őket felülvizsgálni, sűrűbben hibásodnak meg, javításuk nehézkesebb.

Látványos átalakulás

Az elmúlt évtizedekben releváns átalakulás figyelhető meg a kazánok működési, szerkezet szempontból is. Gyakorlatilag a hőcserélő berendezések területén, a gázszelepek, a szivattyúk, a műszaki felépítés, az elektronika szinte teljesen kicserélődött. Ha csak egy egyszerű C vagy C2 jelűhöz hasonlítjuk – mert ezek voltak Magyarországon a legelterjedtebbek -, akkor szembetűnik a változás. Elsősorban a kondenzációs kazánok megjelenése számít nagy áttörésnek, műszaki és energiatakarékossági szempontból mindenképpen ilyen berendezéseket érdemes vásárolni. Ezeknél a készülékeknél a hatásfok már 100% feletti. A régi készülékekkel maximum 92%-os hatásfokot lehetett elérni teljes hőterheléssel, de ahogy csökkent a kazán terhelése, úgy romlott a hatásfoka is. Ugyan a kondenzációs is harminc éves technológia, mert Hollandiában az 1980-as években kezdték el használni először. A kondenzációs kazánok beépítésekor a fűtési rendszer speciális kialakítást is igényel, mert a fűtővíz hőmérséklete még a legnagyobb téli hidegben sem lehet a kondenzációs hőmérsékletnél magasabb, ami 60 °C alatt van, így a legjobb az, ha a fűtési rendszert maximum 50 °C előremenő hőmérsékletre tervezik. A régi rendszereket még a 90/70 °C-os fűtési szabvány szerint tervezték, és ha erre a beállításra építenek kondenzációs kazánt, akkor a készülék nem fog jó hatásfokkal üzemelni, sőt a kondenzáció elmaradása miatt még a kívánt teljesítményt sem fogja leadni. Ezért sok esetben egy korszerű kazán cseréje magával vonhatja az egész fűtésrendszer cseréjét is. 

Kényelmes vezérlés

A turbós és a sima készülékek felépítménybe annyit nem változtak. Ezekben a rendszerekben a hatásfoknövelés végett teljesen más elektronika került beépítésre, változott a kazántest, illetve az égőket is lecserélték. A korszerű vezérlő, szabályozó elektronika például képes az időjáráshoz igazítani a működést, valamint távvezérlő egység csatlakoztatásával akár okos telefonról is irányítható a készülék. A prémium kategóriába tartozó készülékek már az ún. helyiséghőmérséklet-szabályozást alkalmazzák. Ez a vezérlési típus a hőigény felléptekor ugyanúgy bekapcsolja a kazánt, viszont a helyiséghőmérséklet változásával folyamatos feszültség változás segítségével „modulációra”, teljesítményszabályozásra készteti a készüléket. Ez egy folyamatosabb készüléküzemet tesz lehetővé, ezáltal egy takarékosabb gázszámla állhat elő, hiszen a gyakori ki-bekapcsolgatás helyett a hagyományos tüzelésű készülékeknél 40-100% közötti teljesítményszabályozást tesz lehetővé.

A fali kazánok manapság kivétel nélkül elektromos gyújtást alkalmaznak. A hőigény meglétekor a gyújtó elektródán nagyfeszültségű 200-700 V halad át, mely a levegő-gáz keverékét begyújtja. Az elektromos gyújtású készülékeknél a lángőrzés már nem termo-elektromos, hanem ionizációs áram érzékelésével működik. A vezérlő elektronika figyeli az ionizációs áramkör meglétét, amely működés közben a lángba benyúló ionizációs elektróda révén záródik. A modern fali gázkazánok az előbb felsoroltakon kívül még rengeteg egyéb kényelmi-, biztonsági- és szervizfunkciót tudnak.

Tervezett elévülés a kazánoknál is

A mai készülékeket már a fogyasztói társadalom igényeink megfelelően nem ötven évre készítik, mint az elődeiket. A műszaki ismeret, a technológia meglenne ahhoz, hogy profi és tartós készülékeket állítsanak elő a gyártók. Ennek ellenére általában 15, maximum 20 évig üzemképesek a jobb minőségű prémium készülékek is, de minden esetben az ár/érték arány számít az élettartam megállapításához. Hozzá kell tenni azt, hogy a fűtési rendszerek is jelentős mértékben változtak. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a régebbi kazánok milyen fűtési rendszerekre voltak bekötve, akkor láthatjuk, hogy ezeknek nagy vízterű, nagy vízigényű berendezéseik voltak, éppen ezért nem, vagy csak nagyon ritkán fordultak elő szennyeződési, koszosodási problémák. A mai készülékek elsősorban ezek miatt a fűtésrendszerbeli szennyeződések miatt annyira eltömődnek, hogy nem lehet, vagy nem érdemes őket kitisztítani. Különösen a kondenzációs kazánoknál jelent ez problémát, ahol lemezeket húztak be a készülék csőkígyójába, amely a hőátadást elősegíti, de ez által megnövekedett az a felület, ahová a kosz kirakódhat. A régi kazánokat fel lehetett szerelni vascsöves rendszerre, öntöttvas radiátorokkal is. Egy modern cirkó egy ilyen rendszeren egy-két hónap elteltével zajossá válik, később megakad a cirkuláció, és tönkremegy a berendezés. Sokszor meg lehetne javítani egy-egy alkatrész miatt tönkrement kazánt, de olyan drágán adják a kereskedők – akik között magyar gyártó már nemigen van – az alkatrészeket, hogy nem érdemes a javításba befektetni. Jobban megéri új készüléket vásárolni. Ráadásul megszigorodtak a készülékcserére vonatkozó előírások, az egyszerűsített gázkészülék cserét szinte lehetetlen végigvinni. Ha egy kéményes készüléket le szeretnénk cseréltetni, azt meg kell terveztetni, be kell minőségileg vizsgáltatni; egy átlagárú készülék esetében is 450-500 ezer forint lesz az ára. Ráadásul a kéményseprők is szigorítottak, nem lehet már annyit trükközni, mint előtte. Az új vonalkódos matrica lehetetlenné teszi az átcímkézést, ráadásul a büntetési tétel is emelkedett. A megrendelők ezt kevésbé képesek kifizetni, ezért inkább javíttatnak. Viszont nem egy esetben a javítási költség is 100 ezer forint felett van, ha egy fődarabot ki kell cserélni a kazánban. A tisztességtelen ebben az, hogy egy új készülék ára is 160 ezer forint körül mozog minden berendezésével együtt ugyanannál a gyártónál. A szervizesek szerint az alkatrészek azért kerülnek ennyire sokba, hogy jobban menjen a kazánok eladása, ne javíttassanak.

Kiszállás a helyszínre

Ha húsz esztendővel ezelőtt egy szervizes kiment a kazánhoz, jóval kevesebb szerszámot kellett a csomagtartójában magával vinnie. Egyszerűbb, mechanikus berendezéssel szerelt készülékek voltak forgalomban. Ma már egy gázszerelő kicsit villanyszerelő is a maga módján. A szerszámos láda elengedhetetlen kelléke a digitális multiméter, feszültség és árammérő. De a laptop is hozzá tartozik a szerelő kötelező felszereléséhez. A vízméréshez szükséges eszközök is elengedhetetlenek, hiszen egy fűtési rendszernek meg kell tudni mérni a PH-ját, kémhatását, sótartalmát, keménységét. Ilyenek régen nem voltak.  A berendezést alaposan meg kell vizsgálni, ahol kell méréseknek kell alávetni, az alapszabály az, hogy mindig kívülről haladunk befelé. Kezdetben a legegyszerűbb hibát kell feltételezni, és fokozatosan kell haladni a durvább meghibásodások vizsgálatának irányába. Meg kell mérni a kazánok légfelesleg tényezőjét, hatásfokát, legutoljára pedig a vezérlési és elektromos berendezéseket vizsgálják át. A szervizes kollégának át kell látnia a készülék teljes működését. Kazánok esetén kevésbé léteznek után gyártott alkatrészek. Az autóiparban működik ez a megoldás, mert ott több gyártó van, aki csak és kimondottan az alkatrészekkel foglalkozik. A gázos szakmában elsősorban magyar készülékekhez léteznek „maszek” megoldások. Külföldi berendezésekhez vannak magyar cégek, akik árulnak olyan alkatrészeket, amely a gyárban készült ugyan, de nincs rajtuk gyári csomagolás, így olcsóbb az áruk.   

Hőtermelő berendezés