HMV fertőtlenítés

Hogyan csinálják?

2020. szeptember 9. | VGF&HKL online |  6505 |

Az épületek melegvíz-ellátásának higiéniáját elsősorban a legionella baktérium veszélyezteti. A csővezetékekben kialakuló biofilmréteg melegágya a kórokozók elszaporodásának, melyek ellen vegyszeres védelem nélkül szinte lehetetlen védekezni. Az UV fénnyel történő besugárzás növelheti a biztonságot, a HMV 65 °C fölé történő időszakonkénti felmelegítése is alternatíva, azonban költséges megoldás, és számos problémát helyez előtérbe.

Légionella: az egyik fő probléma

Sajnos nagyon sok épület esetében nem fordítanak kellő figyelmet a légionella kiküszöbölésére. Még a távhőszolgáltatók – mint az egyik legnagyobb közműszolgáltató – sem képesek tökéletesen megoldani a baktériumok elleni védekezést, mivel a szolgáltatási határ a hőközpont, az épületen belüli HMV cirkulációs rendszer már a lakók tulajdonában van. Ennek megfelelően állapotuk katasztrofális, a fertőzés veszélye időzített bombaként ketyeg. Az elmúlt időszagban sajnos sok negatív példát említhetnénk (a VGF hasábjain is olvashattak több történetet), közülük az egyik egy egészségügyi intézményben történt. Néhány évvel ezelőtt megnyitotta kapuit egy 400 ágyas klinika, majd az első évben több rejtélyesnek mondható haláleset is történt. Mint később kiderült, a tragédiáért a légionella fertőzés volt a felelős. A tervezés fázisában a tervező még ajánlott olyan rendszert, mellyel a baleset megelőzhető lett volna, de a kiváltások, a kivitelezői „olcsósítások”, és az építtető felelőtlen hozzáállása miatt nem valósulhatott meg a korszerű melegvíz hálózati rendszer. Mondanunk sem kell, hogy később, jóval drágábban meg kellett építeni a legionellát kiküszöbölő HMV rendszert.

Termikus fertőtlenítés: nincs jobb

A HMV csírátlanítására az egyik tradicionális módszer a termikus fertőtlenítés. A 37-42 °C (amely HMV rendszerekben tipikus hőmérséklet) vízben tökéletesen érzik magukat a legionella baktériumok. Azonban 50 °C fölött megkezdődik a baktériumok pusztulása. A német ajánlások szerint a HMV-nek legalább a 65 °C-ot el kell érnie, amit a szükséges ideig fenn kell tartani, hogy termikus fertőtlenítésről beszélhessünk. Az ajánlás megfogalmazza, hogy a ΔT=±5°C hőmérséklet lehet, ami azt jelenti, hogy 60 °C alá nem csökkenhet a víz hőmérséklete a teljes HMV rendszerben. Ennek megfelelően a rendszer hőszigetelését legalább egy nagyságrenddel nagyobbra kell méretezni, mint amekkora egy normál új rendszer esetén lenne. A termikus fertőtlenítési eljárásnak alapvetően egy nagy előnye van, hogy nem kell fertőtlenítő vegyszert adagolni a vízhálózatba, és ez a vízminőséget nem befolyásolja. Köztudott, hogy minden vízmű szolgáltató alapvetően klórozással tisztítja az ivóvizet – ez nem fejti ki a kívánt fertőtlenítő hatást az épületeken belüli vízhálózat esetében -, így mindenképp kerül valamennyi vegyszer a fogyasztásra szánt vízbe is. A termikus fertőtlenítési eljárásnak azonban számos hátránya van, ebből a legkiemelkedőbb az energiaköltségekben mutatkozik. A HMV tárolót úgy kell felfűteni, hogy a teljes cirkulációs rendszer minden egyes pontján 65 °C legyen a vízhőmérséklet, így tartósan magas hőmérsékletű vizet kell keringetni a rendszerben. Ha ilyen magas hőmérsékletű a víz, felmerülhet a forrázás veszélye is, így erről külön kell gondoskodni. Mindezeken túl köztudott, hogy Magyarországon a vízkeménység kimagaslóan nagy, 60 °C felett pedig a vízkőkiválás rendkívül intenzív, így magas vízhőmérsékletű rendszereknél erre külön figyelmet kell fordítani.

Védekezés kék fénnyel

Csírátlanításra alkalmas az UV fénnyel történő átvilágítás, amely magát a víz minőségét nem befolyásolja. Az ivóvizes rendszerben azonban a legnagyobb problémát a csővezetékek, hőcserélők, szerelvények falán megtapadó biofilm réteg jelenti, amelyet az elhalt élő szervezetek hoznak létre. Az UV kezelés csak abban a pontban hatásos, ahol a besugárzás történik, előtte és utána nem, tehát a kialakult biofilm rétegre hatástalan. Ezért az UV fény mellett egyéb vegyszeres eljárásra is szükség van a hatékony védelem érdekében. A HMV rendszert lehetőségektől függően 3-4-5 havonta vegyszeresen kell kezelni (szuperklórozni), attól függően, hogy hány besugárzási pontot alakítottak ki a vízvezeték hálózatban.

A legionella baktérium DNS lánca már egészen kis dózisú UV fény besugárzásával is hatékonyan roncsolható. Számos kísérletet végeztek el annak érdekében, hogy megállapítsák, melyik az a hullámhossz, amely a leghatékonyabb a kórokozók ellen. A tapasztalatok szerint alakult ki a 254 nm-es ökölszabály, mindenhol ezt alkalmazzák a gyakorlatban. A fény energiájára is van egy megállapodás, amelyet 40mJ/cm2 nagyságban határoztak meg (a legionella baktériumot már 20-25 mJ/cm2 is hatékonyan elpusztítja). Az UV fertőtlenítő berendezés „lelke” a lámpa, amely megfelelő intenzitással, fényerővel, a megfelelő időtartamban képes biztosítani a védelmet. Magyarországon már a ’70-es években is alkalmaztak ilyen berendezéseket, de akkor még az üzemeltetési költség rendkívül magas volt, ezért nem terjedt el széles körben a fertőtlenítés ezen formája. A technológia gyorsan fejlődött, a középnyomású lámpákról fokozatosan térnek át az alacsony nyomású lámpákra, melyek teljesítménye jobb, akár 14-16 ezer üzemórás működési idővel rendelkeznek, és az előállítási költségük is jóval kevesebb. A kezdeti 400 eurós bekerülési költség ma már 150 euró alá csökkent, ezért ma Hazánkban több mint 5000 UV lámpa áll a vízfertőtlenítés szolgálatában, strandokon, uszodákban, szállodákban stb. Egyik legfontosabb alkalmazás legionella szempontjából a zuhanyzó, ahol a vízpárában könnyen megkapható a fertőzés. Megoldás lehet a zuhanyfejekbe épített UV lámpa, ami közvetlenül képes a kiáramló vizet fertőtleníteni. Valószínűsíthető, hogy a jövő ebbe az irányba mutat az épületgépészetben, de addig még sok víz lefolyik a lefolyószifonokban. Élelmiszeriparban, például a joghurt gyártásánál a betöltő fejeken már találkozhatunk ezzel a megoldással.

Légkondicionáló berendezésekben, légkezelőkben is előszeretettel alkalmazzák az UV lámpákat, vannak olyan országok, ahol ez már kötelező kelléke a készülékeknek. Az UV berendezések egy-egy csőszakaszba utólag is könnyen beépíthetők, csupán egy szűkítő illetve egy bővítő szerelvény kell a beillesztéshez, így a berendezésen átküldött levegő csíramentes lesz. Karbantartásra azonban szükség van, ugyanis az UV csövek felületére ragadhat a por, és a kosz, legalább háromhavonta tisztítani kell. A fertőtlenítő rendszer komplex, önellenőrző mechanizmussal van ellátva, automatikusan jeleznek, ha takarításra van szükség.

Klór-dioxid alkalmazása

Külön klórozó helyiséget létrehozni egy középület esetében igen nehézkes, és nem kivitelezhető. A klór használatára – mérgező vegyszer lévén – igen szigorú előírások vonatkoznak, és csak képzett személyzet foglalkozhat a vízkezeléssel. Megoldás lehet még a fertőtlenítésre a nátrium-hipoklorit adagolása, de ebben az esetben külön mérni, figyelni kell a víz pH indexét, mert ha „kicsúszik” az ideális sávból, a hypó fertőtlenítő hatása jelentősen leromlik. A klór dioxid alkalmazása azonban egy ügyes célszerkezettel problémamentes jó megoldást biztosíthat. A vegyszernek nincs mellékíze, szagtalan, és szinte észrevétlenül pusztítja el a kórokozókat. Sok fertőtlenítő eljárás legnagyobb problémája, hogy viszonylag hamar elveszti a hatását, rövid ideig biztosítja a megfelelő tisztasági szintet. A klór dioxid hosszú ideig jelen marad a vízben, és teljes mértékben eltávolítja a vízhálózatra lerakódott biofilm réteget. A vegyszer hátránya, hogy viszonylag drága, és nagy koncentrációban robbanásveszélyes. Azonban, a megfelelő vízkezelő berendezéssel és a klórdioxid adagolóval kiküszöbölhetőek a problémák. A készülékben egy szabályozott reaktortartály van beépítve, amelyben soha nem tud olyan mennyiség képződni, amely a rendszer egészére káros szintet adagolna be. A berendezés nátrium klorid és sósav segítségével állítja elő a rendszerbe adagolható klór dioxidot, amely 20 m³/óra tömegáramig biztosítani tudja a megfelelő mennyiséget. A készülék adagolószivattyúkkal biztosítja a pontos mennyiségek beállítását. A mikroprocesszoros vezérlése (a kézi üzemmódon kívül) vízmennyiségről, maradék klórdioxidról is információkat ad. Az irányítás kombináltan szabályozott üzemmódot tesz lehetővé, ezek mellett természetesen az összes szükséges biztonsági funkciót is biztosítja. A fejlesztett klórdioxid vízben oldott formában a kezelendő vízbe injektáláshoz -a teljesítménytől függően- legalább 4 bar nyomáson áll rendelkezésre. A berendezések állványos, vagy falra szerelhető kivitelben készülnek. Védettségük megfelel nedves és/vagy marópárás környezetben való alkalmazásra egyaránt.

Ivóvíz a vécében

Napjainkban a tiszta, higiénikus ivóvíz előállítása egyre nagyobb problémát jelent, pedig a fejlettebb országokban az ivóvizet a legtöbb esetben nem arra használják, amit a nevében hordoz. Az esetek 75 százalékában ugyanis a WC öblítését oldjuk meg a tiszta, jó minőségű vízzel. Egyes országokban már nem is lehet használatba vételi engedélyt kapni egy épületre, hogy nem építenek szürkevíz hasznosító berendezéseket, melynek tartalmát megfelelő célra lehet felhasználni az épület vízellátásában. Így a víztisztítás, és fertőtlenítés jelentős szerephez juthat akár az otthonokban is. A tiszta, jó minőségű vízhez mindenkinek egyaránt joga van, melyet a jövő épületgépészeinek kell biztosítania.

HMV előállításLegionella

---