Ledugult hőcserélő: a szén-monoxid melegágya
2021. január 5. | Lantos Tivadar | 4316 |
Régebbi, atmoszférikus kazánok hőcserélőjénél gyakran találkozhatunk a „ledugulás” jelenségével. Elsősorban a karbantartás hiánya a felelős, de a kialakult szennyeződéseket a por mellett a kondenzáció is okozhatja.
Gyakorló szerelő könnyen azonosítani tudja a hibát. A gázkészülék beindul, és a berendezés oldalán „kicsap” a láng. Ez egy igen veszélyes tünet, főleg, hogy az égéstermék visszaáramlása is garantált. A nem kellően tisztított hőcserélő esetén a készülék nem kap elég levegőt, így tökéletlen égés jön létre, melynek következtében a szén-monoxid felhalmozódik. A füstgáz sem tud a hőcserélő lemezei között távozni a deflektor és a kémény irányába, hanem más úton, a készülék alatt, a helyiség felé veszi az irányt, súlyosan károsítva a lakók egészségét.
Nem kívánt kondenzáció
Az éves karbantartás éppen ezért elengedhetetlen a nyílt égésterű készülékek esetén is. A dugulás kialakulása, koromképződés viszonylag gyors folyamat, amely a gázkazánok helytelen üzemeltetéséből, illetve a nem megfelelő konstrukcióból is adódhatnak. Ha megvizsgáljuk a bizonyos típusú, atmoszférikus készülék rézből készült hőcserélőjét, akkor zöldes rézoxid kiválásokkal, korrózióval találkozhatunk, amely a páralecsapódás (azaz a nem kívánt kondenzáció) miatt jön létre.
A jelenség okára két magyarázat kínálkozik. Egyrészt a fűtővíz hőmérsékletét nem az elégséges 70-80 °C hőmérsékletre állították be. Sajnos a tulajdonosok helytelenül a takarékoskodás jegyében előszeretettel veszik vissza a fűtővíz hőmérsékletét, annak reményében, hogy spóroljanak a gázszámlán. Sajnos ez a magatartás visszaüt, és nem csökken a rezsi sem! Alacsonyabb működési hőmérsékleten ugyanis bekövetkezik a kondenzáció, a hőcserélő lemezei között kicsapódik a pára, melynek következtében fellép a korrózió jelensége. A hőcserélőn lerakódik a zöld színű rézoxid, amely lassan beég a lamellák közé, és egy összefüggő záró réteget alakít ki. Az idő előrehaladtával ez a réteg egyre vastagabb lesz, és a kazán működése egyre kritikusabb.
Konstrukciós hiba
A hőcserélő oxidációját egy konstrukciós hiba is okozhatja. A nem bitermikus hőcserélővel megépített kombi, nyílt égésterű készülékek esetén a „hideg” fűtővíz is okozhat oxidációs lerakódásokat. Ha a készüléket HMV készítésre használják, akkor a benne lévő hőcserélő üzemi hőmérsékletre melegszik maximális terhelésen. Ha ezek után elindul a fűtés, akkor a visszatérő ágon lényegesen alacsonyabb hőmérsékletű fűtővíz lép be a hőcserélő (általában) jobb oldalán. A zöldes rézoxid ezért kezdetben itt jelenik meg, és folyamatosan „hízik” a belső felületre, mígnem összefüggő réteg alakul ki, amely a „ledugulást” okozza. A következő kazánkonstrukciókban a gyártók ezt egy előmelegítő bypass ág beépítésével korrigálták, melynek megfelelő tömegáramát a karbantartást végző szerelőnek kellene beállítania hőmérő segítségével. Az esetek többségében ez a folyamat elmarad, az oxidáció megjelenik, és a ledugulás is idővel végbemegy. A dugulás következtében a készülék égése nem lesz megfelelő, a füstgáz nem tud a lamellák között távozni. A deflektorba szerelt füstgázérzékelő csak a füstgázelvezető átjárhatatlansága esetén tudja a készüléket leállítani, így a kazán alatt távozó szén-monoxid akadály nélkül juthat a lakásba. Bizonyos gyártók ezt úgy küszöbölték ki, hogy az égősor környékére is elhelyeztek egy füstgázérzékelőt, amely elégtelen működés esetén le tudja állítani a kazánt. Azonban ezt a védelmi berendezést egyes szerelők előszeretettel szokták kiiktatni, így életveszélyes állapotokat előidézni.
A ledugult hőcserélőt, ha nem lyukas, meg lehet próbálni tisztítani. Kompresszorral át lehet fúvatni a lamellákat, valamint tiszta vízzel átmosni. Azonban nagyon fontos szem előtt tartani, hogy ez a módszer csak tüneti kezelés, az okot is meg kell szüntetni. Azaz vagy a működési hőmérsékletet kell a megfelelő szintre emelni, vagy a bypass ág beszabályozását kell elvégezni. Azoknál a készülékeknél pedig, ahol még nincs bypass, sűrűbb karbantartást kell kieszközölni, vagy lecserélni a készüléket.
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.
A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 9990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 22 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
