VGF szaklap

Együtt-tanúsítás kontra kéményseprőipar

| |  919 | |

Együtt-tanúsítás kontra kéményseprőipar

A tavalyi évben a Nemzetgazdasági Minisztériumban került sor a Belügyminisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium közötti egyeztetésre az együtt-tanúsított égéstermék-elvezetőkkel kapcsolatban. A készült emlékeztető végén megfogalmazottaknak megfelelően szeretném bemutatni az érintett égéstermék-elvezetés terén jelentkező, biztonságot érintő problémákat.

A vitatott gázkészülékek részeként tanúsított, minősített égéstermék-elvezetőkkel kapcsolatban 2008–2009-ben több egyeztetés történt a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium szervezésében, az érintett szakmai érdekképviseletek bevonásával. Ezeknek az egyeztetéseknek az eredménye az lett, hogy az égéstermék-elvezető berendezésekkel kapcsolatos kéményseprőipari szolgáltatásokat szabályozó jogszabályok nem tettek különbséget a készülék részeként tanúsított és a készülék részeként nem tanúsított égéstermék-elvezetők között, és ez a mai szabályozásokban is így szerepel, külön kiemelve, hogy [2015. évi CCXI. tv. 3. Az ingatlan használójának kötelezettségei és jogai 5. § (1) bekezdés] „Az ingatlan használója köteles a kéményseprőipari szerv vagy kéményseprőipari szolgáltató e törvényben meghatározott ellenőrzését, vizsgálatát lehetővé tenni, ha

  1. olyan tüzelőberendezést üzemeltet, amely égéstermék-elvezetővel van felszerelve vagy ahhoz csatlakozik;”

Tehát az „égéstermék-elvezetővel van felszerelve” kifejezés takarja a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetőt, az „ahhoz csatlakozik” pedig a készülék részeként nem tanúsított égéstermék-elvezetőt.

Az egyeztető fórumok utáni években is, a kéményseprőtörvény megalkotása előtt, illetve annak módosítása kapcsán több alkalommal is megindultak egyes gázipari lobbisták, a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetők vonatkozásában a jogalkotók felé, de minden alkalommal kudarcot vallottak, és ezek az égéstermék-elvezetők változatlanul a kéményseprőipar szakterületéhez tartoznak műszaki vizsgálati, ellenőrzési és tisztítási szempontokból. A zárt égésterű gáztüzelő-berendezések égéstermék-elvezetőivel kapcsolatban 1992-ben született hazánkban egy hiánypótló műszaki irányelv, ami az akkor Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestülete által hivatalosan lefordíttatott német DIN-szabvány Magyar Közlönyben való megjelentetésével került kiadásra, mint irányelv.

Ezt követően közel 10 évig fel sem merült, hogy a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetők külön használatbavételi eljárás alá tartozzanak, azokat üzembe helyezés előtt a kéményseprőipari szolgáltatók műszaki vizsgálatnak vetették alá, évente ellenőrizték, szükség szerint tisztították, 4 évente műszakilag felülvizsgálták. A 2001–2002-es éveket követően egyes gázipari lobbisták vetették fel, hogy a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetők ne tartozzanak a kéményseprőipari szolgáltatás ellátási körébe. Ez közel 17 éves vita, melyet a kéményseprőipari jogszabályok nem vettek figyelembe.

Mindezektől függetlenül, a hosszú évekig készülő GMBSZ, ma MBSZ nem volt hatályban, de a tervezetekben, munkapéldányokban az „együtt-tanúsított” égéstermék-elvezetőket külön eljárás alá kívánta vonni a szabályozást évekig formáló és összetételében változó műszaki bizottság. Ezzel kapcsolatban az MBSZ-en kívül semmilyen európai és magyar szabványban, műszaki szabályozásban, jogszabályban nem fedezhető fel ilyen jellegű megkülönböztetés (az EU tagországaiban sem).

Sajnos adódik az a biztonságtechnikai probléma, amit az okozott és okoz manapság is, hogy egyes kivitelezők, tervezők, műszaki ellenőrök, forgalmazók stb. korábban a nem hatályos MBSZ, illetve hatálybalépést követően a fenti törvénnyel ellentétesen szabályozó miniszteri rendelet mellékletét képező MBSZ alapján nem kérték meg a kéményseprőipari szolgáltatóktól a törvény által előírt műszaki vizsgálatot, melynek eredményeit a cikk fotói jól illusztrálják. A fotók tanúsága alapján látható, hogy igen komoly kivitelezési hibákat követtek el, melyek bizony a biztonságtechnika rovására mentek, olyannyira, hogy némelyik esetben a közvetlen életveszély is fennáll, nem „csak” egyéb károkat eredményezhet a hiba. A műszaki vizsgálatok tapasztalatai alapján elmondható, hogy a készülékkel együtt tanúsított égéstermék-elvezetők 60-70%-ánál található az első vizsgálat alkalmával kisebb-nagyobb kivitelezési vagy egyéb szabálytalanság, hiba. Biztonságtechnikai gondot jelent, hogy sem a tervezők, sem a kivitelezők nem vizsgálják az égéstermék-elvezetést hőtechnikai, csak áramlástechnikai szempontból, azt is csak az egyenértékű csőhossz meghatározásának erejéig. Így előfordul, hogy a 6-7 m-nél hosszabb „cső a csőben” rendszerek esetében fagyásveszély áll fenn a kitorkollás környékén.

Az egyszerűsített gázkészülékcserék bevezetése óta a cserék szinte kivétel nélkül egyszerűsített csereként vannak hivatalosan bejelentve, amihez ha párosulna a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezető kivonása a kéményseprőipari szolgáltatási körből, akkor minden csere egyszerűsített és minden égéstermék-elvezető a készülék részeként tanúsított lenne, és így minden kontroll megszűnne, azaz a fotókon mellékelt példák egyre szaporodnának. A gázkészülék részeként tanúsított kémények minden esetben ugyanazt a funkciót látják el (tüzelőberendezés tűzterében keletkezett égéstermék elvezetése), mint az építési termékdirektívák alapján minősített, teljesítménynyilatkozattal rendelkező égéstermék-elvezető berendezések, ebből adódóan a tervezésük, kialakításuk és üzemeltetésük során ugyanazokkal az élet- és vagyonvédelmi kockázatokkal kell számolni.

Ezek alapján egyértelmű, hogy amennyiben a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezető kikerül a kéményseprőipari szolgáltatási körből, az csak a biztonság rovására mehet.

Konkrét biztonságtechnikai és gazdasági problémák:

  1. Az égéstermék-elvezető tömörsége, szivárgásértéke műszeres vizsgálatának elmaradása a használatbavételt megelőzően. Szétválasztott rendszer esetén közvetlen életveszélyes helyzet adódhat, mivel a túlnyomás alatt lévő égéstermék-elvezetőből a szén-monoxid-tartalmú égéstermék közvetlen a lakótérbe szivároghat. Cső a csőben kialakítás esetén, az égési levegőt szállító gyűrűs hézagba szivárogva, az égéstermék vízgőztartalma részben kondenzálódik, és a kondenzátum az égésilevegő-vezetéken keresztül a tüzelőberendezésbe visszafolyva komoly, akár százezer forintos nagyságrendű meghibásodást eredményezhet.
  2. A rendszeres ellenőrzés (jelenleg legalább két évente), a 4 évenkénti műszaki felülvizsgálat alkalmával kiszűrhető a rendszer, főleg az égéstermék-elvezető tömörségének meghibásodása, mivel ezeket a tömítéseket a gyártók szerint is 4-5 évente cserélni kellene. Ennek elmaradása az előző pontban leírt problémákhoz vezethet.
  3. A készülék részeként tanúsított (ez igaz a nem a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetőkre is) égéstermék-elvezetők telepítésénél olyan információra is szükség van, illetve olyan vizsgálatot is el kell végezni, ami a környezetre, a szomszédos járatok használatára és egyéb olyan körülményre is kitér, ami kimondottan a kéményseprőipari szolgáltató nyilvántartásában szerepel, szakmai szempontjaiban van megfogalmazva, és az ő szakmai tudása szükséges hozzá. Gondoljunk csak a műanyag rendszerekre, melyek meglévő járatokba kerülnek elhelyezésre, főleg társasházaknál, de a családi házak 70-80%-ban is, ahol a szomszédos járatban szilárdtüzeléssel üzemelő tüzelőberendezés égéstermék-elvezetése történik. Akár normál üzemben is előfordulhat olyan hőmérséklet, mely a szomszédos járatba elhelyezett – pl. pps vagy egyéb műanyag – égéstermék-elvezetőt megolvasztja, vagy oly mértékben kilágyítja, hogy az alakváltozást szenved. Ez tűzveszélyt, égéstermék-szivárgást és egyéb, élet- és vagyonvédelmi szempontból veszélyt jelentő meghibásodást eredményez.
  4. A telepített, a készülék részeként tanúsított (ez igaz a nem a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetőkre is) égéstermék-elvezető környezete a továbbiakban bármikor megváltozhat, és negatív hatással lehet az égéstermék-elvezetőre, annak állagára, biztonságos működésére, vagy maga az égéstermék-elvezető lehet káros hatással a megváltoztatott művi környezetre. Ezeket a káros változtatásokat csak a rendszeres ellenőrzés képes kiszűrni, és a nagyobb kárt, hibát, veszélyhelyzetet megelőzni vagy időben kezelni.
  5. A készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetőket sok esetben vegyesen szerelik a készülék részeként nem tanúsított égéstermék-elvezetőkkel, ami lehetséges (MSZ EN 1443:2003 „3.14.. Nem rendszer jellegű égéstermék-elvezető berendezés: Olyan égéstermék-elvezető berendezés, amelyet az építkezés helyszínén szerelnek össze, vagy építenek fel összerakható építőelemek összeállítási változataiból, amelyek egy vagy több különböző gyártó cégtől származnak.”). Ilyen esetekben vajon kell-e a kéményseprőipari tevékenységet ellátó műszaki vizsgálata az üzembe helyezést megelőzően? Ezekben az esetekben az illesztések, tömítések vizsgálata (szivárgási érték vizsgálattal) még fontosabb, mint a rendszer jellegű égéstermék-elvezetők esetében.
  6. Mivel a telepített égéstermék-elvezetőkről ránézésre – nem beszélve az aknában szerelésről – nem lehet megállapítani, hogy az a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezető vagy sem, így annak eldöntése is kétséges, hogy szükséges-e a kéményseprőipari tevékenységet ellátó műszaki vizsgálata vagy sem.
  7. Mi történik, ha a kéményseprőipari tevékenységet ellátó műszaki vizsgálata nélkül kerül üzembe helyezésre egy égéstermék-elvezető, és később meghibásodás következik be, mert például a mellette lévő járatban magasabb hőmérsékletű égéstermék áramlik? A kéményseprőipari tevékenységet végző nem fog tudni arról, hogy az általa az üzembe helyezés előtt nem vizsgált, tehát nem nyilvántartott – például műanyag – égéstermék-elvezető potenciális veszélyforrás a mellette üzemeltetett fatüzelésű égéstermék-elvezető miatt, hiszen sok esetben a kitorkolláshoz nem tud hozzáférni, mivel padlástéri tisztítási lehetőség van kialakítva a fatüzeléssel üzemeltetett égéstermék-elvezetőnél. Ha a kitorkolláshoz hozzá is fér, nem minden esetben állapítható meg, hogy a látható szakaszon kívül, lefelé a falazott járatban milyen anyagú égéstermék-elvezető van beépítve. Ilyen esetben ki a felelős?
  8. Egy meglévő tartalék vagy nem használt égéstermék-elvezetőre üzembe kívánnak helyezni egy fatüzelésű kandallót. Az igénybe veendő égéstermék-elvezető megfelelne a célra, de a mellette lévő járatban egy, a kéményseprőipari szolgáltató által nem vizsgált, tehát nem tudott, nem ismert, a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezető van beépítve. Hogyan győződhet meg a kéményseprőipari szolgáltató arról, hogy vajon milyen anyagú a mellette lévő égéstermék-elvezető, ha korábban nem vizsgálta, nyilvántartása nincs róla? Ez szintén komoly biztonságtechnikai gondot jelentene.
  9. A jelenleg érvényben lévő, és közvetlenül az élet és vagyonbiztonságot garantáló kéményseprőipari jogszabályok alapján történő nyilvántartási rendszer megzavarása, lehetetlenné tétele következne be az MBSZ tervezetében foglaltak bevezetése esetén. Az állam által garantált, jellemzően ingyenes kéményseprő szolgáltatás bizonytalanná válna, a tulajdonosi és szolgáltatási kötelezettségek rendszere felborulna, mindezzel egyetemben anyagi, erkölcsi és jogi károk keletkeznének.
  10. Súlyos gazdasági hátrányt jelent a felhasználók számára, hogy a gázkészülékkel együtt tanúsított égéstermék-elvezető esetén a gázkészülék meghibásodása és cseréje – ami a kontroll nélküli üzemeltetés miatt korábban bekövetkezhet – esetén csak együtt-tanúsított készüléket szabad felszerelni, vagy a teljes rendszert (kémény és tüzelőberendezés) kompletten kell cserélni.

Fentiek alapján az alábbiak módosítását látjuk szükségesnek:

Az MBSZ-ben meg kell szüntetni a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetőkre vonatkozó külön szabályozási részeket, differenciálásnak ezen a területen nem lehet teret engedni. Ezen terület szabályozása jelenleg a településüzemeltetésért felelős minisztérium feladatköre. Az „égéstermék-vezető” fogalmát törölni kell a tervezetből. Már csak azért is aggályos a fogalom bevezetése, mivel rengeteg jogszabályt, szabványokat (szabványok esetében az Euronormokat is érintené a bevezetés, ami viszont kivitelezhetetlen) kellene emiatt módosítani. (Kéményseprőipari tevékenységet szabályozó törvényt, kormányrendeletet, BM rendeletet, önkormányzati rendeleteket, OTÉK-ot, kéményseprőmester és szakmunkás szakmai és vizsgakövetelményeket, a gázipari szakmák érintett szakmai és vizsgakövetelményeit, tananyagokat kellene módosítani). A korábban szakvizsgát letett gázipari szakemberek különbözeti vizsgáját előírni, annak szakmai és vizsgakövetelményét megalkotni, ismeretanyagot írni.

Az égéstermék-elvezetők használata minden esetben veszélyes üzem. A pillanatnyi anyagi megfontolásból adódó rossz döntések lehetőségének előtérbe helyezése közép és hosszú távon hatványozottan problémát jelentenek mind az életvédelem, mind a gazdaság területein.

Az általunk javasoltak a költségek alacsony szinten tartása mellett garantálni tudják a megfelelő biztonsági szintet. Az NGM-ben tartott egyeztetést követően a jogalkotásban részt vevők döntése alapján elvetették az égéstermék-vezető fogalmának a bevezetését.

Égéstermék-elvezetőHatóságKéménySzabványok