A Nobel-díj és az épületgépészet találkozása Japánban
2025. október 16. | VGF&HKL online | 609 |
Nemrégiben osztották ki a Nobel-díjakat; kémia területen három tudós együttesen kapta az elismerést. Eddig ez nem olyan bevezető, ami biztosan felkelti egy épületgépész figyelmét. Igen ám, csakhogy a díjat érő felfedezés vadonatúj és környezetbarát lehetőséget teremt a klímákból és hőszivattyúkból lefejtett hűtőközegek szétválasztásában, ami új lehetőségeket nyit azok környezetbarát, tökéletes regenerációja előtt. És ez bizony már gépészet a javából.
Fém-organikus vázak, vagyis angol betűszóval a MOF-ok megalkotásáért megalkotásáért ítélték oda az idei kémiai Nobel-díjat Susumu Kitagawanak, a Kiotói Egyetem professzorának és két társának, Omar M. Yaghinak, (USA) és Richard Robsonnak (Ausztrália). A Nobel-bizottság indoklása szerint a három kutató „megnyitotta az utat az anyagok tervezett porozitása felé, új lehetőségeket teremtve a gázok tárolásában, megkötésében és szelekciójában”. Ez így elsőre sem úgy hangzik, mint egy pusztán elméleti eredmény laudációja, ha pedig azt mondjuk, hogy a MOF-ok teljesen új lehetőséget teremtenek az F-gázok kezelésében, végképp világossá válik a díjazott kutatás gyakorlati haszna.
Viszlát, régi módszer?
A legtöbb esetben a hűtőközeg-regeráció ma még mechanikus folyamatot jelent. Az ismert gyártók olyan berendezéseket kínálnak, amelyek több lépésben távolítják el az olajat, nedvességet és szilárd szennyeződéseket a lefejtett hűtőközegből, majd kondenzációval, szűréssel és gáztisztítással érik el az előírt tisztaságot. A technológia megbízható, de energiaigényes és korlátozottan alkalmazható akkor, ha vegyes összetételű hűtőközegről van szó.
A MOF-os megközelítés ezzel szemben adszorpciós-deszorpciós elven működik. A gázt először egy MOF-töltetű oszlopra vezetik, ahol a célkomponensek megkötődnek. Ezután vákuumot vagy hőmérséklet-emelést alkalmazva a molekulák visszanyerhetők, miközben a folyamat hulladékhője akár újrahasznosítható is. Az elképzelés ipari léptékben még kísérleti fázisban van, de már fejelsztés alatt állnak olyan hibrid rendszereket fejleszt, amelyekben a MOF-modul kiegészíti a hagyományos kompressziós-kondenzációs egységet.
Mint egy szita
A MOF-technológia lényege, hogy a porózus anyag belseje úgy viselkedik, mint egy „intelligens szivacs”: bizonyos hűtőközeg-molekulákat magába szív, másokat átenged. A rendszer ezt követően vákuum vagy enyhe hőközlés révén „kiereszti” a megkötött gázt, amely így tisztán, újrafelhasználásra készen kinyerhető.
Az egyik neves japán hűtéstechnikai vállalat már évek óta együttműködik a Kyotói Egyetem fejlesztőcégével, az Atomisszal, amelyet maga Kitagawa professzor is támogat. A közös munka célja olyan MOF-alapú elválasztórendszerek létrehozása, amelyek képesek a használt hűtőközegeket komponenseikre bontani, majd tiszta formájukban visszanyerni.
Aki bővebben is kíváncsi arra, hogyan működnek a MOF-ok, és a MOF-technológiára épülő hűtőközeg-regenerálás, vegye kezébe a már javában készülő novemberi VGF&HKL-t, amelyben bővebb cikkben foglalkozunk a témával és a technológia ismertetésével.
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.
A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 9990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így közel 25 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
Kapcsolódó
