Előzzük meg a kazánrobbanásokat

2013. április 25. | VGF&HKL online |  10 767 |

Az alábbi tartalom archív, 12 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Vigyázzon! Az Ön kazánjával is megtörténhet. Ne kockáztassa az életét!

Magyarországon a kazánrobbanások legtöbbje a szakszerűtlen bekötések miatt történik. A kazánrobbanások elkerülhetők lennének, csak figyelni kellene a szakszerű bekötésre. Fontos, hogy a készüléket szakképzett szerelő szerelje be, aki felelősséget vállal munkájáért!

Kiadványunk tájékoztató és figyelemfelhívó szándékkal készült, de nem helyettesíti a szilárdtüzelésű kazán rendszerbe illesztéséhez szükséges tervezést!

Szilárdtüzelésű kazán biztonságos használata az Ön és családja védelmében

Az MSZ 04-142 számú szabvány (ami jelenleg már elavult, de nincs helyette másik) kimondja, hogy „szilárdtüzelésű kazánhoz csak nyitott tágulási tartály építhető be”.

Erre azért van szükség, mert ha a kazán üzemeltetője nagyon megrakja a kazánt, akkor hirtelen sok hő fejlődik, s ha a fűtési rendszer nem tudja azt elvezetni, akkor a kazánban lévő víz felforrhat. A forrás következménye, hogy a víz egy része elgőzölög, s 1 liter vízből kb. 1000 liter gőz lesz, viszont a térfogata nem lehet nagyobb, így ezredrészére összenyomva, szinte ezerszeres lesz a nyomás a kazánban. Ezt a nyitott tágulási tartály el tudja vezetni (nagy robaj mellett), s nem lesz baleset. A zárt tágulási tartály biztonsági szelepe nem tudja olyan gyorsan elvezetni a képződött nagy nyomást, s emiatt sok kazánrobbanás fordult már elő, sőt még haláleset is volt ebből. 

Hozzá kell tenni, hogy a nyitott tágulási tartállyal szerelt fűtési rendszerek viszont már elavultak, nagy a korrózióveszély. Tehát jó lenne mégis zárt tágulási tartályt beépíteni a fűtési rendszerbe, de úgy, hogy abból ne lehessen probléma. 

Négy korrekt bekötési lehetőség van a robbanás elkerülésére:

1. ábra. 1. kazán, 2. hőhatásra nyitó szelep, 3. biztonsági szelep, 4. zárt tágulási tartály, 5. mágnesszelep, 6. kazántöltő-ürítő csap, 7. nyomásmérő

1. Hűtővizes megoldás. A legkevésbé jó módszer, mert hideg vizet vezetünk be a kazán vízterébe, amely a forráspont-közeli helyzetben nagyon meleg. A túl meleg vizet a csatornába engedjük egy hőhatásra nyitó szelepen keresztül (ami 95 °C hőmérsékletnél engedi el a forró vizet). A kazántöltő-ürítő csapon keresztül pedig hideg vizet engedünk a kazánba (1. ábra). Helyhiány esetén alkalmazható, de nem javasoljuk. Ennek ellenére korrekt bekötés esetén megóv a kazánrobbanástól.

Az ábrákon a vezetékek jelölése a következő: a folyamatos piros vonal az előremenő fűtési vezeték, a szaggatott kék vonal a visszatérő fűtési vezeték, a folyamatos lila pedig a hidegvízvezeték.

2. ábra. 1. kazán, 2. hőhatásra nyitó szelep, 3. biztonsági szelep, 4. zárt tágulási tartály, 6. kazántöltő-ürítő csap, 7. nyomásmérő, 8. hőcserélő

2. Beépített hőcserélős megoldás. Ez már sokkal jobb, mint az előző, de ezt csak olyan kazánnál lehet használni, amelyikbe beépítettek hőcserélőt. Itt a hőhatásra nyitó szelep megnyitja a hidegvíz-áramlást a hőcserélőn keresztül, s így hűti a kazánban lévő fűtővizet (2. ábra).

3. ábra. 1. kazán, 3. biztonsági szelep, 4. zárt tágulási tartály, 6. kazántöltő-ürítő csap, 7. nyomásmérő, 9. puffertartály

3. Puffertartály beépítése. Viszonylag a legköltségesebb megoldás, de a legkevésbé drasztikus, és a fűtést is egyenletesebbé teszi. Az előbbi esetekben a kazánban lévő fűtővíz hőmérséklete folyamatosan változik. Amikor megrakjuk a kazánt, akkor a hőmérséklet megemelkedik, amikor pedig már kezd leégni a tüzelőanyag, akkor lehűl. Nem igazán jó a lakásban a nagy hőingadozás, mert az emberi szervezet a 2 °C-nál nagyobb eltéréseket már nem tolerálja. Puffertartály beépítésekor a nagyobb mennyiségű vizet nem tudjuk felforralni a kazán erős megrakásával, s a tárolóban lévő víz is lassabban hűl le, azaz egyenletesebb lesz a fűtővíz hőmérséklete. A tartály bekötése a kazán és a fűtési rendszer közé esik (3. ábra).

A tartály nagyságát a kazán teljesítményéhez kell igazítani. A kazán teljesítményét kW-ban mérjük, s ehhez kW-onként (radiátoros fűtés esetén) 25-30 liter tárolt vizet kell számolni (felületfűtésnél nagyobb értékkel számoljunk, kb. 50 literrel). Vagyis egy 20 kW-os kazánhoz 500-600 literes tárolót kell választani. A nagyobb méretű tartály nagyobb biztonságot eredményez, és lehetőséget ad arra, hogy a kereskedelemben kapható tartálynagyságot válasszunk.

Figyelni kell arra, hogy egy esetleges áramkimaradáskor se legyen probléma, ezért a kazán és a tartály közötti vezetéket akkorára kell választani, hogy akár gravitációsan is elvezesse a hőt a kazántól. Ez általában (családi házméretben) 2” méretű csövet jelent.

4. ábra. 1. kazán, 3. biztonsági szelep, 4. zárt tágulási tartály, 6. kazántöltő-ürítő csap, 7. nyomásmérő, 9. puffertartály, 10. háromjáratú szelep

4. A legjobb megoldás, ha a puffertartályhoz beépítünk még egy megkerülő ágat is, s így a kazán hamar el tudja érni az optimális működéshez szükséges hőmérsékletet, majd ezután fogja melegíteni a puffertartályt (4. ábra).

Egy hőérzékelő méri a kazánból kijövő fűtővíz hőmérsékletét, s amíg az el nem éri a 80-90 °C értéket, addig csak önmagában keringteti a vizet. Amikor már elég magas a hőmérséklet, akkor a háromjáratú szelep kicsit kinyit, és enged vizet a kazán és a tartály felé is. Amikor már a tartályban lévő víz is eléggé felmelegedett, akkor teljesen kinyit a háromjáratú szelep, és csak a tartály felé megy a fűtővíz.

További cikkek a kazánokról, a szilárdtüzelésről és a másik fő baleseti forrásról, a szén-monoxid-mérgezésről a www.vgfszaklap.hu/szilard oldalon.

A tájékoztató két oldala letölthető innen és innen.

A tájékoztató létrehozását támogatta: Szatmári Kft.

Szilárd tüzelés

---