VGF szaklap

Kéménybumm

| |  3210 | |

Kéménybumm

Nem kéményrobbanás, de a kéménytéma forrásban van. Mit lehet július 1. után beépíteni kazáncserénél, felújításnál, új építésnél az ErP, illetve az MBSZ szerint? Mivel járhat a csökkentett kéményellenőrzési szám? A helyzet zavaros, de vannak szilárdabb sarokpontok.

A Kéménykonferencián jártunk, hogy kérdéseinkre válaszokat kapjunk, ám inkább csak álláspontokkal ismerkedhettünk meg (kéményseprők, „gépészek” stb.). Van bőven rendeznivaló!

Ami tiszta

  • Július 1-től csak kondenzációs kazánban lehet gondolkodni családi vagy társasházi méretben (néhány kivételtől eltekintve, pl. gyűjtőkémények).
  • A Katasztrófavédelem július 1-től a kb. 4,8 milliós hazai kéményállományból cirka 2 milliót fog ellenőrizni.

Ami valószínű

  • A magyar jellegzetességként bevezetett Alkalmazástechnikai Bizonylatok július 1-jével érvényüket vesztik, így néhány kazánmárkának gondjai lesznek, hiszen egyes készüléktípusaik (C6) füstgáz-elvezetését nem oldhatják meg független gyártók rendszereivel, mint eddig.
  • A kondenzációs kazánok füstgát-elvezetései kikerülnek a kéményseprők hatásköréből, azokat nem ellenőrizhetik.
  • Ezzel párhuzamosan drasztikusan csökkentik az egyéb, immáron ingyenes kéményseprő ellenőrzések számát.

Akkor menjünk sorban: mit jelent mindez a gyakorlat talaján?

Családi háznál egyszerű a helyzet, hiszen egy kivezetésnek mindig van hely, leginkább a régi, mondjuk nyílt égésterű készülék kéményének helyén. Ezt nem írjuk ki többször, mindenhova vonatkozik: drága lesz, és jelenleg nincs lakossági pályázat.

Társasházaknál bonyolódik a helyzet. Ha gyűjtőkéményt, termofort vagy LAS-t (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért egy fogalomként kezeljük e három megoldást, elénézést kérve olvasóinktól) kell kiváltani, akkor több lehetőség kínálkozik. A leginkább optimális, ha vannak bélelhető járatok, például WC-szellőzők, ekkor mindenki külön rendszert csináltathat. Másik megoldás, ha elég nagy a rendelkezésre álló hely a jelenlegi füstgáz-elvezetésnél, akkor többszörös béleléssel is meg lehet oldani a problémát. Ez ritka eset, és sok egyeztetést, komoly méretezést igényel. Ha kisebb a hely, akkor túlnyomásos béleléssel kialakított elvezetőre csatlakozhat rá az összes kondenzációs kazános(!) lakó. Ám itt is mindenkitől beleegyező nyilatkozat kell, méretezés, szigorú műszaki feltételek stb. Az sem mellékes, hogy szétválasztott rendszernél be lehet-e hozni valahol az égési levegőt, pormentesen és légtömören.

A homlokzati, egyedi elvezetés jelenleg gyakorlatilag nem megoldható

Egy nem sokat feszegetett szempont: a fenti nehézségek a teljes felújítási szegmensre kihatnak, mivel ha a társasház nyílászárócserét szeretne végrehajtani, ahhoz a gyűjtőkéményüket is rendbe kellene rakniuk, így inkább egyikbe sem fognak bele!

És mit tehet egy társasházi lakó, ha kazánt akar cserélni? Ugyanolyan típust már valószínűleg nem kap, homlokzati elvezetést nem csináltathat, tehát meg kell győznie az összes többi lakót, végigjárnia egy bürokratikus Bábel-tornyot, illetve hatalmas költségeket benyelnie, hogy esetleg célba érjen. Vagy marad az olajradiátor, rosszabb esetben az ionkazán, addig, amíg egy-két évtized múlva az összes lakó gázkészüléke meg nem adja magát…

Röviden az ATB-kről

A magyar szabályozás eddig hagyott kiskaput, most már nem fog. Hazánk a nyugattól eltérő módon túlszabályozza a független kéménygyártók termékeinek összeépítését kondenzációs kazánokkal, egzaktul meghatározva az „együtt minősített” fogalmát. Ez bizony szembemegy a gyakorlattal és az ésszerűséggel, műszakisággal is. Egyrészt a független gyártók termékei legalább olyan jók, mint az egyes kazángyártókéi – másrészt sokszor ugyanazok, mert tőlük veszik, csak rájuk kerül egy matrica… A rendszer jósága úgyis a méretezésen és a kivitelezésen múlik! Akkor miért ez a szabályozás?

A gyártók azon részének, akiknek drága a saját füstgáz-elvezetésük, a korlátozás nem jó. A kereskedőnek, aki kénytelen egy helyett 5-6 rendszert tartani, szintén nem jó. A kivitelezőnek, akinek „rááll a keze” egy típusra, megint nem jó. A tervezőnek mindegy. Akkor kinek jó? Egyrészt az olcsóbb füstgáz-elvezetést tartó kazángyártóknak, másrészt az összesnek, hiszen az együtt minősített rendszerek kikerültek a kéményseprő hatásköréből.

No, a kéményseprőknek nagyon nem jó. De valóban jó a kazángyártóknak? Gondoljunk bele: Nem tarozik a kéményellenőrzések körébe, de célszerű itt megemlíteni, hogy meghosszabbított gáztüzelő berendezések esetében a gáztörvény az előírt gyakoriságú ellenőrzések kötelező elvégeztetését írja elő. A gáztüzelő berendezések gyártói általában évenkénti ellenőrzést írnak elő a gépkönyvben, ami esetleg módosítható, ha például az éves gázfelhasználás kicsi. A gáztüzelő berendezések időszakos ellenőrzésének és karbantartásának a költsége a használókat terheli. De hogy ez az esetek hány százalékában fordul elő...? Gyanúnk szerint ha a beüzemelt készülékeket nézzük (már itt is csak kb. 50%-os lehet az arány, a többi fekete szerelés!), akkor ha optimisták vagyunk, és itt is 50%-ot veszünk arra, hogy hányan tartatják karban rendszeresen a készüléküket, máris csak a gázkészülékek negyedét ellenőrzik! Megszaporodó készülékhibák, romló hatásfok, esetleg – kondenzációs kazánnál is lehet, ha nagyon „akarjuk” – CO-mérgezések? Lehet, hogy a „gázos szakma” most ünnepel, mert az „égéstermék-elvezető a készülék része”-csatát megnyerték, csak éppen a háborút veszíthetik el, mert még nem tudják, hogy a kéményseprők szinte minden eddigi feladata és felelőssége a nyakukba szakad, annak árnyoldali nyűgjeivel együtt.

A kéményseprő ellenőrzések ritkításáról

Országos szinten rengeteg zárt égésterű kazánt építettek be, ezért a javasolt kétévenként kéményvizsgálat komoly kockázatot jelent. A gázkazánok túlnyomásos kéményeinél (ahol tömítést alkalmaztak) a beépítéstől számított 4 év után tömörségi vizsgálatot kellene tartani. (Ez persze csak a tömítéssel szerelt kéményekre érvényes.) Ami a zárt égésterű gáztüzelő berendezések tömítéseinek élettartamát illeti, márkás kazángyártók szervizeseitől tudjuk, hogy a tömítések élettartama messze nem azonos a tüzelőberendezések elvárható élettartamával, tehát az utóbbiak élettartama alatt min. 2-4 alkalommal teljes tömítéscsere szükséges. Ugyan ki fogja ezt felügyelni, mert lehet, hogy ez a lakosság feladata lenne, csak épp ők nem tudnak róla, ráadásul (természetes pénzügyi okok miatt) ellenérdekeltek? Ugyanúgy, kondenzációs kazánoknál is, megfelelő telepítés esetén is jöhetnek elő hibák. És vajon a szervizes (már ha kihívják) fel fog-e mászni a kéményhez, ha a problémát nem tudja megoldani a készüléknél?

Még egy érdekes hírt hallottunk: állítólag nem kell a kéményseprőnek vizsgálnia azt a szilárdtüzelésű berendezést, amelynek helyiségében CO-vészjelző van felszerelve.

Nagyjából borítékolni lehet, hogy a 2016. július 1-jével életbe lépő ingyenes kéményseprésnek mi lesz az eredménye: megsokszorozódik a halálos CO-mérgezések száma Magyarországon, és évi sok ezerre nő a nem halálos CO-mérgezéseké. A balesetek száma mindaddig növekedni fog, amíg a lakosság rá nem jön: ugyanúgy járt, mint az ingyenes egészségüggyel – ha nem akar meghalni, vagy rettegésben élni, kénytelen lesz „fizetős” szolgáltatást igénybe venni.

Égéstermék-elvezetőEngedélyKéményKéményseprő