Elektromos vízmelegítés

2022. május 19. | VGF&HKL online |  2779 |

Ha a felhasználók tisztában vannak a működési sajátosságokkal, az elektromos vízmelegítés jó megoldás. Az egykori gázfűtésű átfolyós készülékek helyére gyakran szerelnek fel villanybojlereket, és a tulajdonosok utólag panaszkodnak, nem ezt várták, kevés a meleg víz, drága az üzemeltetés. Mindez elkerülhető, ha előre tájékoztatunk, és tudatosan vásárolunk, nem a legolcsóbbat választjuk. De hogyan, és mit?

HMV szükségletek

A konkrét használat során a vízmelegítésre fordított villamos energia mennyisége nem pusztán a vízmelegítő szerkezet műszaki tulajdonságaitól függ (persze nagymértékben ettől is), hanem a beépítés körülményeitől, a használat módjától, a beépített egyéb szerkezetektől (pl. csaptelep), és hogy ez mennyire van összhangban a kívánt használat módjával. Mindennemű vízmelegítés tervezésénél, különösen, ha ezt villamos energiával szándékozunk megvalósítani (ez a legdrágább energia), az első gondolatunknak a következőre kell irányulnia: milyen célra, milyen mennyiségben és hőmérsékleten szeretnénk a meleg vizet felhasználni? Mosogatáshoz 60 °C hőmérsékleten 6-10 l/perc intenzitással 10-20 l víz szükséges átlagosan. Tusoláshoz 40 °C hőmérsékleten 6-10 l/perc intenzitással 30-40 l víz kell, kádfürdőhöz pedig 43 °C hőmérsékleten 9-15 l/perc intenzitással 90-150 l az átlagos vízszükséglet. Mosdóhoz 38 °C hőmérsékleten 4-8 l/perc intenzitással 5-10 l víz szükséges átlagosan, míg a kézmosóhoz 38 °C hőmérsékleten 2-5 l/perc intenzitással 2-4 l víz kell. Természetesen egyéni eltérések, szokások lehetségesek, ami függhet a beépített szerkezetektől is (pl. jakuzzi beépítése esetén valószínűleg a kádfürdő, fiatal hölgyek esetében a tusolás adatai bizonyára változnak.)

Felhasználói szokások

Ugyancsak érdekes, megfontolandó statisztikai adat az is, hogy egy háztartás átlagos melegvíz-fogyasztása személyenként milyen mennyiséget jelent:

• kevés csapolóval ellátott, takarékos család 10-20 l/fő/nap,
• közepesen ellátott család 20-40 l/fő/nap,
• sok csapolóval ellátott család 40-80 l/fő/nap vizet fogyaszt, ha a vizet 60 °C hőmérsékleten tároljuk.

A kiválasztás

A fentiek alapján kell eldönteni, hogy mekkora villanybojlerre lehet szükség. Azt is figyelembe kell venni, hogy egy bojler átlagos felfűtési ideje minimum 2-3 óra, de ez az idő nagymértékben függ az üzemmódtól. Manapság ugyanis léteznek hőszivattyús villanybojlerek is, ahol a felfűtési idő akár 9-12 óra is lehet. Hogy mennyire energiatakarékos, illetve jó minőségű egy tároló, az alábbi paraméterektől függ:

• Milyen vastag a tároló hőszigetelése (az úgynevezett rendelkezésre állási energia lesz több vagy kevesebb), mennyi a tároló energiafogyasztása 65 °C vízzel, ha nem fogyasztunk semmit?
• Milyen a villamos patron teljesítménye? Elegendő energiát képes a tárolóba tölteni a rendelkezésre álló idő alatt (éjszakai áram áll rendelkezésre, vagy úgynevezett csúcskizárással kapjuk az energiát)?
• Van-e hőmérő a tárolón, és hol van elhelyezve? Milyen információt szolgáltat egyáltalán az a tény, hogy a tároló egy pontján a hőmérséklet körülbelül mekkora? (A hőmérők pontatlansága nem elhanyagolható.) A felső harmadban elhelyezett hőmérő szerint, ha az 65 °C-t mutat, lehet, hogy a tároló teljesen tele van, de lehet, hogy kétharmad része már üres, csak éppen kicsit a hőmérő alatt van a hideg víz szintje. Esetleg, ha a hőmérő „üres” tárolót jelez, lehet, hogy harmadrészben még forró vizet tartalmaz, pontosan, mint az előző esetben. Az igazán jó tárolók a palást mentén folyamatosan felragasztott hőmérsékletérzékelő sort tartalmaznak, így egy világító LED-soron a tárolóban lévő víz hőmérséklete folyamatosan, rétegenként látható.
• Van-e aktív anódja a készüléknek, és milyen az? Egyes gyártóknál a berendezésekben úgynevezett szignál anód található, melyek az anód fogyását piros fénnyel jelzik.
• Milyen a készülék úgynevezett kihasználási görbéje? Ezen azt értjük, hogy ha a vizet 65 °C-on tároljuk, mennyi víz jön ki 60 °C felett, vagy 40 °C kevert hőmérsékleten. Ha tehát ez az érték rossz, keveredik a víz a tárolón belül, és ahelyett, hogy a tárolóban fele hideg, fele forró víz lenne, az egész langyos: természetesen ez nem ugyanaz, ez már nem meleg víz. Fontos tehát az összes szempont mérlegelése a hálózat tervezése, kiépítése előtt.

Szervizre figyelni!

Nem említettük a villamos vízmelegítők megítélésekor, de mindenképpen fontos szempont kiválasztáskor a tároló belső bevonatának anyaga. Az egyes gyártók a saját maguk által alkalmazott bevonatra esküsznek. Az általános szabály azonban a villamos vízmelegítők esetében is igaz: a kirívóan olcsó termék nem biztos, hogy a legjobb minőséget takarja. Mindenképpen figyeljünk a gyártó hírnevére, megbízhatóságára is. A gyártó által adott garanciaidő nem mindig áll összefüggésben a berendezés várható élettartamával, mindenképpen mérlegelendő a gyártó megbízhatósága is. Ugyancsak nem áll a műszaki adatok között, de a szervizeléskor fontos, hogy a készülék mennyire szervizbarát. Némely készüléknél a tartály alsó részén elegendően nagy karimás fedél található, 6-8 csavarral levehetően. Ezek a készülékek könnyen tisztíthatók. Alkalmazott azonban némely olcsóbb termék esetében olyan megoldás is, amikor a fűtőpatron és az anód egy 1 ½ col átmérőjű csavarra szerelt, és egyben lehet kicsavarozni tisztítás esetén az egészet. Ezen megoldás esetében azonban a már kissé vízköves berendezésből kicsavarozni a fűtőbetétet nehézséget jelenthet, ráadásul a fennmaradó tisztításra szolgáló nyílás mérete kicsi.

A villanybojler teljes szervizéről, illetve a meghibásodásokról részletesen a VGF&HKL júliusi számában fogunk írni.

HMV előállítás

Kapcsolódó

---