Napelemes rendszerek felülvizsgálata

Hőkamerák az épületgépészetben V.

2014. július 16. | Koczka Péter |  992 |

Az alábbi tartalom archív, 11 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A termográfia, mint érintésmentes diagnosztika az elmúlt évek során egyre inkább teret hódított az épületek energetikai vizsgálata terén szintúgy, mint az ipar számos területén. Jelen cikksorozat célja, hogy bemutassa, hol és hogyan használható a hőkamera az épületgépész szakemberek mindennapjaiban.

A napelemeket az utóbbi években intenzíven ajánlják épületgépészeti rendszerek energiatermelőiként, ezért érdemes velük kapcsolatban is képben lenni. Európa országaiban már régóta tendencia a napelemes rendszerek telepítése háztartási méretű kiserőmű- és erőműszinten is. Hazánk napsütéses órák tekintetében tökéletes napelemes áramtermelő ország lehetne, már csak a gondolkodásmód megváltoztatása és a támogatási rendszer kialakítása lehet akadály, viszont a fejlődés elengedhetetlen. A rendszerek számának és méretének növekedésével azonban együtt jár a hibák számának növekedése is, ami visszavezethető a rendszer elemeinek minőségi problémáira, de adódhat a nem megfelelő tervezésből, kivitelezésből is. Egy „rosszul”, alacsonyabb hatásfokon működő rendszerrel a tulajdonos folyamatos forintosítható veszteséget könyvel el, ezért a rendszerekre és a modulokra biztosított hosszú távú garanciák mellett és miatt jogos az időszakos felülvizsgálatok igénye, mind a tulajdonos, mind pedig a kivitelező részéről. A hibák kiszűrésére a villamos mérések mellett a hőkamerás diagnosztika is kiváló lehetőséget biztosít a rendszerek gyors és hatékony ellenőrzéséhez. A mono- és polikristályos modulok egyszerű bemérése mellett nagy odafigyeléssel a vékonyfilmes modulok is hatékonyan vizsgálhatók. Egy napelemes rendszer elemi egysége a napelemcella, ami a nap energiáját egyenárammá alakítja át. Általában a cellák sorokba rendezve egy modulon helyezkednek el, a modulok pedig soros és/vagy párhuzamos kapcsolással az áramot az akkumulátorokba, inverteren keresztül a fogyasztókhoz vagy a hálózatba táplálják. Tehát a maximális hatásfok elérése érdekében a legfontosabb, hogy a modulok maximális áramerősséget tudjanak előállítani, vagyis minden cella megfelelően üzemeljen. A cellák kisebb részben egyenáramot, nagyobb részben pedig hőenergiát termelnek, ezáltal egy cella/modul/string hőképéből következtethetünk a hiba okára. A túlmelegedések hatása az élettartam csökkenését vonja maga után – hosszú távon az üzemi hőmérséklettől +10 °C-nál magasabb hőmérsékleteltérés 50%-kal csökkenti a cella élettartamát –, valamint a tűzveszély lehetősége is fokozottan fennáll a túlhevülés hatására. A termográfia segítségével kvalitatív mérések elvégzésére van lehetőség, minőségileg vizsgálhatók az egyes cellák, modulok és a rendszeren belül lévő egyéb elektromos berendezések. A hőkamerával észrevehető túlmelegedések számtalan okra vezethetők vissza, viszont adott hibák mellé tipikus hőképek is társíthatók. A legtöbb esetben a modul homogén üzemi hőmérsékletétől eltérő úgynevezett HotSpot-ok, magasabb hőmérsékletű pontok utalnak hibára. A hiba okának meghatározásához viszont körültekintőbb vizsgálat szükséges, amiről többet megtudhatunk a cikksorozat következő részében.

---