Amikor mindenki vétkes, abban senki sem hibás?
Egyszerre indult kötelezettségszegési eljárás az összes európai uniós tagállam ellen
2026. augusztus 5. | Erdősi Csaba |
Nem mindennapi helyzet alakult ki az Európai Unióban: az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított mind a 27 tagállam ellen, mert egyikük sem ültette át határidőre a nemzeti jogrendjébe az épületek energiahatékonyságáról szóló új irányelvet (EPBD). Az groteszkbe hajló eset jól érzékelteti azt az ellentmondást, amely az uniós klímapolitikai ambíciók és a gyakorlati végrehajtás között feszül.
Az Európai Bizottság július közepén hivatalos felszólító levelet küldött mind a 27 tagállamnak, mivel egyik ország sem teljesítette maradéktalanul az EPBD (Energy Performance of Buildings Directive, 2024/1275/EU), vagyis az épületekre vonatkozó energiahatékonysági irányelv átültetésére előírt 2026. május 29-i határidőt. A brit Coolingpost szakportál cikke szerint a tagállamoknak most két hónapjuk van arra, hogy megindokolják a késedelmet, illetve pótolják a hiányosságokat. Amennyiben ez nem történik meg, a Bizottság az eljárást a következő szakaszába léptetheti, levégső esetben pedig az Európai Unió Bírósága elé kerülnek az ügyek.
Miről is van szó?
A felülvizsgált EPBD kétségkívül az elmúlt évek egyik legátfogóbb épületenergetikai szabályozása. Előírja többek között a zéró kibocsátású új épületek fokozatos bevezetését, a legrosszabb energetikai állapotú épületek felújításának ösztönzését, a fosszilis tüzelésű kazánok fokozatos kivezetését, a nemzeti épületfelújítási tervek elkészítését, valamint az energiahatékonyságot támogató pénzügyi rendszerek kialakítását.
Papíron mindez koherens stratégia. A probléma ott kezdődik, amikor ezeket az elvárásokat huszonhét különböző jogrendszerű, eltérő épületállományú, valamint különböző gazdasági helyzetű országba kell(ene) átültetni, miközben az építőipar munkaerőhiánnyal, finanszírozási problémákkal és folyamatosan változó piaci környezettel küzd.
Beindultak a lobbierők is
Míg a tagállami kormányok a bürokratikus határidők szorításában vergődnek, az európai háttérben komoly és tőkeerős szövetségek lobbiznak az EPBD minél gyorsabb és szigorúbb végrehajtásáért. Ezek a szervezetek nyíltan nyomást gyakorolnak a Bizottságra, hogy az tartsa keményen a gyeplőt, és ne engedjen a tagállamok lazítási kísérleteinek.
A folyamat egyik leghangosabb és legbefolyásosabb szervezete az EuroACE (European Alliance of Companies for Energy Efficiency in Buildings, magyarul Épületek Energiahatékonyságáért Felelős Vállalatok Európai Szövetsége). Ez a csoportosulásnem környezetvédőkből áll, hanem a világ legnagyobb épületgépészeti és építőipari multijait tömöríti: olyan óriásvállalatokat, mint a Danfoss, a Knauf Insulation, a Schneider Electric, a Signify, a Velux, a Daikin vagy a Saint-Gobain. Számukra az EPBD kötelező felújítási hulláma és az új technológiák előírása nem elvi kérdés, hanem a történelem legnagyobb biztosított piacbővülése. Mellettük aktívan jelen van a Coalition for Energy Savings (Energiatakarékossági Koalíció), az Európai Hőszivattyús Szövetség (EHPA), valamint számos zöld NGO is.
Ezek a lobbiszervezetek folyamatosan azt kommunikálják, hogy a tagállami késlekedés veszélyezteti az unió klímacéljait, növeli a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget, és szegénységben tartja a korszerűtlen lakásokban élő polgárokat. A logika részükről teljesen érthető és racionális: a szigorú uniós szabályozás teremt fix keresletet a korszerű szabályozástechnikára, a hőszivattyúkra, az intelligens épületfelügyeleti rendszerekre és a hőszigetelő anyagokra. Ugyanakkor kimarad a számításukból a piaci megfizethetőség kérdése: az, hogy a jogalkotó kötelezővé tehet egy csúcstechnológiás hőszivattyús rendszert, de a kelet-közép-európai vagy akár a dél-európai átlagpolgár pénztárcáját nem tudja rendelettel megtölteni.
Lehet, hogy a tempóval van a gond?
Önmagában már az is ritka, hogy egy irányelv átültetése miatt kötelezettségszegési eljárás induljon. Az pedig szinte példátlan, hogy egyszerre minden egyes tagállam ellen. Ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés: ha egyetlen ország sem tudta teljesíteni ugyanazt a feladatot ugyanarra a határidőre, akkor valóban kizárólag a tagállamokkal van-e probléma?
Ez persze nem jelenti azt, hogy az EPBD céljai ne lennének indokolhatók. Az épületállomány Európa legnagyobb energiafogyasztója, az uniós energiafelhasználás mintegy 40 százalékáért és az üvegházhatású gázkibocsátás körülbelül 36 százalékáért felelős. Az éves felújítási ráta ugyanakkor továbbra is mindössze körülbelül 1 százalék, ami messze nem elegendő a 2050-re kitűzött karbonsemlegességi célok eléréséhez.
A történet talán legérdekesebb tanulsága nem is maga a kötelezettségszegési eljárás, hanem az, hogy mennyire reálisak az uniós jogalkotás által megszabott ütemezések. Az elmúlt években az energetikai szabályozás elképesztő sebességre kapcsolt. A Fit for 55 csomag, a REPowerEU program, az F-gáz rendelet, az energiahatékonysági irányelv módosítása és az EPBD együttesen olyan mennyiségű új kötelezettséget zúdítottak a tagállamokra, amelynek feldolgozása önmagában is komoly közigazgatási feladat.
Ehhez társulnak a nemzeti sajátosságok. Más kihívásokkal néz szembe egy olyan ország, ahol az épületállomány jelentős része történelmi védelem alatt áll, mint egy olyan állam, ahol az elmúlt húsz évben tömegesen épültek korszerű lakóépületek. Más a finanszírozási lehetőség, más a szakemberállomány, mások a politikai prioritások is.
Ha ennek ellenére minden ország ugyanazon a napon ugyanabba a „vizsgaterembe” érkezik, majd mind a huszonhetet egyszerre megbuktatják, az legalábbis elgondolkodtató.
Magyarország számára sem mellékes
Magyarország természetesen ugyanúgy érintett az eljárásban, mint a többi tagállam. Ez azért sem közömbös az épületgépész szakma számára, mert az EPBD következő évekre várható hazai átültetése közvetlenül érintheti az energetikai követelményeket, a fűtési rendszereket, a megújuló energiaforrások alkalmazását, a hőszivattyúk elterjedését, valamint az épületautomatizálási megoldásokat is.
A szakma szempontjából ezért talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy indult a kötelezettségszegési eljárás – hiszen ez egyelőre még csak a folyamat első lépcsője –, hanem az, hogy mikor születnek meg azok a magyar szabályok, amelyek alapján a tervezők, kivitelezők és beruházók végre biztos jogi környezetben dolgozhatnak.
Feloldható-e a patthelyzet?
Az EPBD céljai aligha vitathatók: Európa épületállományát valóban korszerűsíteni kell, csökkenteni kell az energiafelhasználást, valamint a fosszilis energiahordozóktól való függőséget. Az viszont már komoly kérdéseket vet fel, hogy a végrehajtás ütemezése mennyire igazodik a tagállamok tényleges lehetőségeihez. Amikor ugyanis egyetlen ország sem tud megfelelni ugyanannak a határidőnek, akkor talán nemcsak a végrehajtók teljesítményét érdemes vizsgálni, hanem a menetrendet is.
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.
A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 13 990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így közel 26 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
