Mikor omlik össze a kéményseprő-ipari közszolgáltatás?

2003. szeptember 10. | VGF&HKL online |  2406 |

Az alábbi tartalom archív, 23 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Ezzel a címmel posztolta ki írását a Magyarországi Kéményseprőmesterek Szövetsége múlt héten a Facebookra. A kérdés, bár jogos, kevés figyelmet kap a közmédiában, a válasz pedig a következő: Miért, még nem omlott össze?

„Mára országszerte eljutottunk oda, hogy a kéményseprő-ipari közszolgáltatók létszámleépítéseket és bércsökkentéseket hajtottak végre. E létszámcsökkentések közvetlen következménye, hogy az állományban maradt munkavállalók számára jelentősen megnövekedtek az elvégzendő munkamennyiségek, mind fizikai, mind adminisztrációs oldalon, és emellett még a bérük is csökkent. A kialakult helyzet oda vezet, hogy el kell végezniük a kiadott munkát a rendelkezésre álló idő alatt, nyilván a szolgáltatási színvonal csökkentése mellett, de továbbra is büntetőjogi felelősséggel tartoznak a leellenőrzött égéstermék-elvezető berendezések vonatkozásában. Mint köztudott, a 63/2012. (XII. 11.) BM rendelet 1. melléklete tartalmazza a sormunka, illetve a műszaki felülvizsgálat alkalmával elvégzendő munkafolyamatok összességét (amelyek elvégzése ingatlanonként nem 10 perc!), tehát csak ezek szakszerű elvégzése mellett tud felelősséget vállalni a kéményseprő az általa ellenőrzött égéstermék-elvezető tekintetében. (Sajnos a tapasztalatok szerint, sok esetben csak a kéményhuzat, koromzsák ajtón keresztül begyújtott újságpapír általi ellenőrzésére jut idő, ami mellett a felelősség vállalása óriási rizikó.)

Ráadásul a hatósági felügyelet jelenléte sem igazán segít a kialakult helyzeten, hiszen a közszolgáltatóknál lefolytatott ellenőrzések során, a jogszabályi előírások által történő értesítés átvizsgálásán túl, a személyi, tárgyi feltételek biztosítottságának ellenőrzésére is fordíthatnának időt.

Egyelőre csak a kivárás marad, hogy az őszre ígért nonprofit közműszolgáltatásokról szóló törvényjavaslat hogy alakítja át a már így is romokban heverő közszolgáltatást.

E kialakult helyzet tudatában pedig nem lesz meglepő, ha a magasabb, illetve másik szakmai végzettséggel is rendelkező munkatársak megpróbálnak majd munkahelyet váltani. A közszolgáltatásban maradók pedig csak a kéményseprő szerencséjében, illetve abban bízhatnak, hogy nem történik olyan szén-monoxid-mérgezés illetve kéménytűz, amelynek kialakulása az általuk elvégzett hiányos ellenőrzésekre vezethető vissza.

Kérdéses az is, hogy a jövőre életbelépő pluszfeladatok ellátása miként fog működni, hiszen a leépített létszámot ismét meg kell majd növelni, ami a jelenlegi előírások betartása mellett nehéz lesz. (Betanított munkás betanítását csak kéményseprőmester végezheti. Betanított munkás a közszolgáltatói feladatok közül kizárólag tisztítást végezhet szakmunkás szakmai irányítása mellett.)

A közszolgáltatás színvonala a rezsicsökkentés előtt sem volt kifogásolhatatlan, de mára soha nem látott mélységekbe süllyedt…”

Tavaly év végén „Fennmaradásukért küzdenek a kéményseprők” címmel közöltünk cikket. Nos, azóta volt, aki fennmaradt… Ma, Magyarországon csak azok a szolgáltatók tudnak tisztességes körülmények között dolgozni, akik önkormányzati tulajdonban vannak, és a település pótolja a veszteségeiket (pl. Budapest, Miskolc). A többiek a kivéreztetés határán, már aki eddig nem dobta be a törölközőt. Számukra a megváltást, a civilek számára pedig a minimális biztonság visszatértét hozhatja a Kéményseprőmesterek által említett őszi szabályozás. Akkor lezárul majd egy (piaci) korszak, és elkezdődik egy másik.

---