Légcsatorna hálózatok légtömörsége

2014. november 28. | Vight Gellért |  23 741 |

Az alábbi tartalom archív, 12 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az energiahatékonyság javítása érdekében számos intézkedés történt és történik az Európai Unióban és azon belül Magyarországon is. Energiahatékonyság szempontjából a légcsatorna-hálózatok egyik fontos kérdése a rendszerek légtömörsége, amire korábban nem helyeztek nagy hangsúlyt.

Ha a tervezett, kívánt légmennyiség helyett 10%-kal több levegőt kell megmozgatnunk, az energiafelhasználás 33%-kal emelkedik, 15% szivárgás esetén ez az érték már 52%! Az alábbi cikkben a légtömörség-mérés menetét és a tömítetlenséget okozó tényezőket foglalom össze.

Légtömörségi mérés

A mérés célja a kiválasztott rendszerek, rendszerrészek légtömörségének vizsgálata. A rendszer légtömörsége energia-megtakarítás, az akusztikai problémák és a légtech-nikai rendszer beszabályozhatósága miatt is fontos.

A mérés menete

A rendszer előkészítése
A nagy és komplex rendszereket részletekben célszerű mérni, a szakaszokat általában a műszaki ellenőr jelöli ki (legalább a teljes légcsatorna-felület 10%-át). Ahhoz, hogy egy szivárgó rendszeren tesztet tudjunk végrehajtani, a légtömörségi mérést úgy kell elvégezni, hogy a rendszer még felülvizsgálható legyen, például a rendszer szigetelése előtt.

Egyszerre legalább 10 m²-es felületet válaszszunk. Ebben az esetben már el tudjuk kerülni, hogy a túl gyakori csatlakozási pontok negatívan befolyásolják a rendszer megítélését. A kiválasztott szakaszokon az L/A arány legyen 1 és 1,5 között, (ahol „L” a csatlakozási illesztések hossza méterben, „A” a vizsgált szivárgó felület m²-ben).

A légcsatorna-hálózat lezárása
A vizsgált rendszerrészt gondosan el kell határolni a rendszer többi részétől és a környezettől (például rácsok csatlakozása, bármilyen nyitott rész, csővég).

Vizsgálati nyomás megválasztása

A légcsatorna-hálózat nyomását, akár pozitív, akár negatív, a tervezett üzemi nyomásnak megfelelően célszerű megválasztani. A nyomást a szabványok szerinti értéken kell tartani legalább 300 másodpercig. A mérés előkészítéseként meg kell határoznunk a rendszer felületét MSZ EN 14239-es szabvány alapján.A mérés során rögzítenünk kell a statikus nyomást, illetve a szivárgó levegő mennyiségét (azaz a ventilátor által szállított levegő mennyiségét).

Alkalmazható mérőeszközök

A mérést úgy kell elvégeznünk, hogy 300 másodpercen keresztül ±5%-os tartományon belül tartsuk a rendszer nyomását. Ha nem áll rendelkezésre folyamatos adatrögzítésre lehetőség, célszerű több ventilátorfordulattal több mérési pontot is felvenni, hogy javítsuk a mérés pontosságát, azaz állítsunk be különböző üzemi nyomásokat. A mérési eredményeknek a légtömörségi diagramon (lásd az alapfogalmaknál) a jelölt osztályok határvonalaival párhuzamos vonalat kell eredményezniük.

Mérőeszközök

Jó légtömörségű vagy kisebb rendszerek felülvizsgálatához kiváló eszköz egy kompakt légtömörségmérő, melyben megtalálható minden egyben: ventilátor, mérőperem, statikus nyomás mérése. A kompakt légtömörségmérőkkel akár 300 m²-es felületű rendszereket is mérhetünk. Nagyobb, illetve rossz légtömörségű rendszerekhez nagyobb ventilátorra van szükség, ezért különálló ventilátor, kalibrált mérőperem, kalibrált nyomásmérő eszköz szükséges. A mérőperem megválasztása függ a tesztnyomástól és a légtömörség „minőségétől”.

Alapfogalmak:

Légtömörségi osztályok: legkevésbé légtömör az „A” osztály, legerősebb a „D” osztály. Két szomszédos osztály között háromszoros a különbség, azaz a „B” osztály háromszor, a „C” osztály kilencszer, a „D” pedig huszonhétszer tömörebb, mint az „A” osztály. A 3. ábra táblázatában láthatjuk, hogy az „A”, „B”, illetve „C” osztályok megfelelnek a korábbi EUROVENT 2/2 A-B-C, illetve a korábbi DIN szabvány szerinti „II”, „III” és „IV”-es osztályoknak.
Szivárgási tényező: a rendszerből szivárgó fajlagos levegőmennyiség a rendszer felületére számolva (azaz l/s/m² vagy m³/h/m²).
Próbanyomás: a teszt során alkalmazott nyomás, melyet úgy kell megválasztanunk, hogy elérje vagy meghaladja az üzemi nyomást. Általában 400 vagy 1000 Pa-os próbanyomást szoktak választani.

Légtömörségi méréskor ügyeljünk az alábbiakra

Ha gumitömítéses vagy más szilárd tömítőanyaggal készült rendszert vizsgálunk, a mérés azonnal elvégezhető szerelés után. Ha folyékony tömítőanyagot alkalmazunk (például sziloplaszt), várjuk meg a tömítések megszilárdulását a mérés megkezdése előtt! A rendszerek szakaszolása történjen ugyanolyan jó minőségű elemekből és tömítéssel, mint maga a szerelt légcsatorna. A rendszer felületét az MSZ EN 14239-es szabvány alapján kell meghatározni, azaz nem felel meg a gyártási felület! Utóbbival számolva kedvezőbb szivárgási tényezőt fogunk kapni. A beszabályozás során használt furatokat le kell zárni, egyébként szivárgási pontokként lépnek fel! Egyetlen szereléskor használt kis csavar után szabadon maradó furaton 1 m³/h levegő távozik 1000 Pa-os üzemi nyomás esetén!

Nem kapunk megfelelő eredményt, ha nem szakaszolással oldjuk meg a légtömörségi mérést, hanem a ventilátor teljes légmennyiségét és a végpontokon mért légmennyiségeket próbáljuk összehasonlítani! Az elveszített levegő mennyiségét ugyan tudjuk így mérni (minden egyes mérési ponton a mérési hibával terhelve), de a légtömörségi osztály meghatározásához azonos statikus nyomás szükséges, ami nem biztosított az eljárás során.

Használjunk mindig kalibrált a mérőeszközt! A szivárgó levegő mennyiségét a ventilátor és a légcsatorna-hálózat között mérjük (lásd a 3. ábrát)! Ha például nyomott rendszer esetén a ventilátor szívóoldalán mérünk (szárnykerekes légsebességmérővel), a szivárgó levegő mennyiségében megjelenik a ventilátor résein keresztül elveszített levegő mennyisége is.

Kivitelezői, szerelési javaslatok

Rakodás és tárolás közben sérülhetnek az elemek, különösen érzékeny pontok a négyszög keresztmetszetű légcsatorna sarkai! Légtömör csavarokat alkalmazzunk! A csavar kialakítása befolyásolja, hogy el tudjuk-e érni a „C”, illetve „D” tömörségi osztályokat! Már korábban felhasznált, bontott vagy sérült elemeket ne használjunk újra! Egy-egy elem a furat tömítése után még használható. A légcsatornák és idomok összekötésekor ne fúrjuk át a gumitömítést! A gumitömítés megcsavarodik, és nem látja el megfelelően a funkcióját.

Használjunk a rendszer tömegének megfelelő függesztést! Szélesség és magasság függvényében használjunk több C-kapcsot! Különböző gyártók elemei különböző tűrésekkel készülhetnek! Ezért célszerű a csövet és az idomot ugyanattól a gyártótól beszerezni. Legyen képzett a szerelőcsapat! Jó minőségű elemekből sem szerelhető jó légtömörségű rendszer, ha régi szokások szerint szereljük, tároljuk a légcsatornát, idomokat.

Pontenciális szivárgási pontok

Négyszög keresztmetszet esetén:
• légcsatorna hosszkorcai,
• a lemez és a keret illesztése,
• a keretek sarkai(!!!),
• a csatlakoztatott elemek kereteinek illesztése, • szabályozó zsaluk tengelyei,
• beszabályozás után tömítetlen furatok.

Kör keresztmetszet esetén:
• rossz minőségű légcsatorna esetén a spirálkorc mentén,
• idom és légcsatorna csatlakozása(!!!),
• idomok hosszkorcain, vonalhegesztés mentén,
• szabályozók tengelyei,
• beszabályozás után tömítetlen furatok.

Kapcsolódó szabványok

• MSZ EN 12599: Épületek szellőztetése. Vizsgálati és mérési módszerek beszerelt szellőztetési és légkondicionálási rendszerek átvételéhez
• MSZ EN 12237: Épületek szellőztetése. Légvezetékek. Kör keresztmetszetű fémvezetékek szilárdsága és tömörsége
• MSZ EN 1507: Épületek szellőztetése. Fémlemezes, négyszögletes keresztmetszetű légvezetékek. Tartóssági és szivárgási követelmények
• MSZ EN 14239: Épületek szellőztetése. Légvezetékek. A légvezetékek felületének mérése
• MSZ EN 1506: Épületek szellőztetése. Fémlemezes, kör keresztmetszetű légvezetékek és légvezeték-szerelvények. Méretek
• MSZ EN 1505: Épületek szellőztetése. Fémlemezes, téglalap keresztmetszetű légvezetékek és légvezeték-szerelvények. Méretek
• MSZ EN 13180: Épületek szellőztetése. Légvezetés. Hajlékony légvezetékek méretei és mechanikai követelményei
• MSZ EN 13403: Épületek szellőztetése. Nemfémes csatornák. Szigetelőlapokkal burkolt légvezetékek
• Rendelet: 7/2006 (V. 24.) TNM rendelet az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról. 6.4 pont Légcsatornák légtömörsége: „A légcsatornák megengedett maximális levegőveszteségének ajánlott értékei a 4. táblázatból olvashatók ki, de megfelelő műszaki megoldás az MSZ EN 12237 szabvány előírásainak teljesítése is. A légtömörséget a szerelés után a szerelőcégnek kell tanúsítania.”

A 7. ábra mutatja három országban felülvizsgált üzemelő rendszerek légtömörségét, hogy melyik osztály milyen arányban fordult elő az ellenőrzés során. (A 3*A, 9*A, 27*A jelölések azt jelentik, hogy az A tömörségi osztály határértékénél háromszor, kilencszer, huszonhétszer több levegő szivárog a rendszerből.

---