Fan-coil rendszerek bemutatása
2015. június 29. | VGF&HKL online | 13 653 |
Az alábbi tartalom archív, 11 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Technikailag ez egy lamellás hőcserélő felület, amelyen egy ventilátor segítségével a helyiség levegőjét átáramoltatjuk. A hőcserélő csövekre apró bordák sokaságát erősítették, ezáltal többszörösére növekszik a hőleadó felület egy hagyományos radiátorhoz képest. A nagy hőcserélő felületnek és a ventilátoros levegőkeringtetésnek köszönhetően a berendezés hűtésre is alkalmas, amennyiben hideg vizet keringtetünk rajta keresztül. (A hagyományos radiátorok több okból sem alkalmasak a hűtésre. Az egyik ok a hideg felületen keletkező kondenzáció, amely a radiátoroknál szabadon a padlóra csöpögne, a másik ok pedig a hűtéshez túl kicsi hőcserélő felület.)
Rézcsöves bekötés
A hagyományos kötési technikákat tekintve általánosan elterjedt módszer a rézcsöves fix vízoldali bekötés. Ebben az esetben a szerelő a helyszínen méretre vágja a rézcsövet, a helykialakításnak megfelelően idomokkal forrasztott kötést hoz létre, általában lágyforrasztással. Előnye a fűtési-hűtési rendszereknél megszokott magas hő- és nyomásállóság, a rézcsöves technológia gyors, megbízható szerelhetősége, emellett az irányváltásoknál sem kell tartanunk a keresztmetszet leszűkülésétől. A rézcsöves bekötés bármilyen típusú készülék elhelyezésekor alkalmazható.
Hátránya, hogy kis helyeken nehéz szerelni, a forrasztást óvatosan kell elvégezni, nehogy a készülék sérüljön, megégjen. Ha a sokszori irányváltás miatt több idom is szükséges, akkor a szerelési idő jelentősen megnő. A készüléket áthelyezni csak a kötés időigényes átalakításával lehet. További hátrányt jelent, hogy a rendszerben keletkező káros rezgéseket továbbítja a készülék felé, és a ventilátor okozta rezgéseket sem csillapítja.
Flexibilis cső alkalmazása
Szintén hagyományos kialakítási mód, gyors, bár megfelelő szakmai megoldásnak jóindulattal sem nevezhető a flexicsöves vízbekötés. A kötéstechnikának elsősorban hátrányait ismerjük, két előnye létezik mindössze, a gyors szerelhetőség, és az, hogy a tér bármely két pontján lévő csonk könnyen összeköthető, akár többszöri irányváltással. Nézzük a hátrányokat. A legnagyobb gondot a nem megfelelő minőségű flexicsövek okozzák, melyek nehezen állnak ellen a különböző igénybevételeknek. A hőmérsékletváltozás, vagy egyszerűen csak a magas fűtési és alacsony hűtési hőmérséklet okozta igénybevétel a cső belső gumianyagát öregíti. A páralecsapódás okozza a következő nagy problémát, mely a flexicső anyagát szintén erősen roncsolja, károsítja, a külső acélhálószöveten rozsdásodás keletkezik. A flexicső hajlításakor a keresztmetszet leszűkül, a megfelelő vízmennyiség nem tud átáramlani a csövön. A méret megválasztásánál kevesen veszik figyelemben, hogy a flexicső belső átmérője a csatlakozó hollandihoz képest kisebb, ésszerű választás lenne a "gigant" cső alkalmazása, amely sokszor túl drágának bizonyul.
A nyomásingadozásnak is káros következményei lehetnek a flexicsövekre nézve, a szivattyú indításakor a rendszer nyomása az átlagos 3-5 bar körüli nyomásnak akár a többszörösét is eléri, amit kevés és valóban csak jó minőségű flexicsövek bírnak hoszszú távon. A minőségi kifogásokat illetően, melyikünk nem látott még olyan flexicsövet, melyről leszakadt a hollandi, vagy egyszerűen a préselt végeknél az anyag nem bírta a nyomás okozta igénybevételt? Egy álmennyezeti fan-coil esetében a "szétdurranó" flexicső beláthatatlan következményekkel járhat. A bevásárlóközpontokban gyakran látható felázott, hullámos linóleum általában a fan-coil nem megfelelő bekötéséből eredő szivárgásnak köszönhető.
Szerelés szempontjából is meg kell említenünk néhány hibalehetőséget. A kis hajlítási sugárral szerelt flexicső a keresztmetszete mentén gyakran megtörik, és a víz így nehezen jut el a készülékhez. A "megtört" flexicső anyaga könnyen tönkremegy, a fémszövet sérülése miatt mechanikai védelmi funkciója megszűnik, a nyomást nehezebben bírja. Kétcsöves rendszereknél gyakori, hogy a csővezetékben iszap keletkezik. A kis átmérőjű csövekben, esetleg leszűkült hajlítási metszetekben ez akár dugulást is okozhat. A leszűkült keresztmetszet másik nagy hátránya, hogy a hűtési rendszerek megfelelő teljesítményéhez nagyobb mennyiségű víz szükséges, mint fűtés esetén, ehhez természetesen nagyobb átmérőjű csövek kellenek. Egy hagyományos 1"-os flexicső belső átmérője a névleges méretnél jóval kisebb, ha egy irányváltás miatti "töréskor" ez tovább szűkül, a szükséges vízmennyiség nem tud eljutni a készülékig.
Bordás vízbekötő-cső
A technikai újítások és fejlesztések lehetővé tesznek szerelési és minőségi szempontból is kedvezőbb megoldásokat. Az egyik leginkább elterjedő fan-coil-bekötési technológia a saválló acél bordás vízbekötő-csövek használata. A rendszer egyesíti az előző két bekötési mód előnyeit, és kiküszöböli azok hátrányainak jó részét. Persze itt is előfordulnak problémák, melyek általában szerelési hibára vezethetők vissza.
A cső anyaga saválló koracél, így a páralecsapódás biztosan nem okoz rozsdásodást. A csövön kialakított bordák két feladatot látnak el, egyrészt lehetővé teszik a keresztmetszet-változás nélküli hajlítást, egy ½"-os cső esetén akár 60 mm-es sugárral, másrészt a bordákból préselhető vállon fekszik fel a kötést létrehozó hollandi. A cső belső átmérője a névleges mérettel egyenértékű, tehát a méretválasztásnak megfelelő vízmennyiség átáramlását tudja biztosítani (1/2" cső belső átmérője 13 mm). Nyomásállósága a szükségesnél jóval nagyobb, 16 bar üzemi túlnyomásra méretezve a cső repesztő nyomása 140-220 bar, ami egyetlen rendszerben sem elképzelhető. A bordás cső egyik legnagyobb előnye, hogy a helyszínen méretre vágható, így nem kell a különböző elhelyezésű gépek különböző hosszúságú bekötőcsöveinek beszerzésével bajlódni. (Megvásárolható 4 és 30 fm-es tekercsekben, ⅜"-5/4" átmérővel). A cső egyszerűen, egy arra alkalmas csővágóval a kívánt méretre vágható, és présgép segítségével a végei kiperemezhetők. A szerelést megkönnyíti, hogy a csőből kézi hajlítással a helyigénynek megfelelő többszöri irányváltás kialakítható, nem kell idomok forrasztásával foglalkozni, és nem okoz problémát a cső elcsavarodása sem. Különböző menetes csőcsatlakozókkal bármilyen típusú bekötés megvalósítható. A folyadékhűtők rendszerhez való csatlakoztatásánál is előnyös a bordás cső használata, egy kis teljesítményű folyadékhűtő bekötéséhez elegendő 1" vagy 5/4" méret. A cső - kialakításának köszönhetően - csillapítja a rezgéseket.
A bekötés hátárnyát az jelenti, hogy a vágófelület kialakításánál ügyelni kell arra, hogy az anyag a vágást követően sorja- és szakadásmentes legyen, ugyanis ez tömítetlenséget okoz, és folyáshoz, szivárgáshoz vezet. Jó minőségű, éles csővágó szerszámmal és tömítőgyűrű használatával, megfelelő odafigyeléssel mindez elkerülhető. Hátránya továbbá az ár, ami nyilvánvalóan magasabb egy hagyományos flexicsőnél, viszont gondoljunk arra, hogy egy 300 Ft-os cső akár 1,5 millió Ft kárt is okozhat, ami garanciális visszatartás esetén levonásra kerül. Mindannyian tudjuk, hogy a garanciális javításoknál és a meghibásodás okozta károknál nincs drágább megoldás.
A fan-coil fajtáiról, illetve elhelyezéséről a VGF Épületgépész Enciklopédiáján olvashat.
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.
A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 13 990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így közel 26 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
