VGF szaklap

„A” kategória a konvektoroknál

| |  2800 | |

„A” kategória a konvektoroknál

Az „A” osztályú konvektorok elsősorban a káros anyag kibocsájtás és szabályozás terén javultak. A hatásfokuk eddig is jó volt, azonban ezen a területen is mutatkozik további javulás. Nézzük át, milyen elvárásoknak kell megfelelni jövő év elejétől.

Míg a gázkazánok esetén az ErP rendelet már javában „dübörög”, a konvektoroknál a szigorítások csak jövőre lépnek életbe. Nem tudjuk még, hogy lesz-e türelmi idő, kitolják-e a 2018. január 1-jei határidőt – talán szükséges lenne, mert a változások több tízezer családot érintenek. Tény az, hogy jövőre a követelmények kiegészülnek a 1188/2015/EU rendelet szigorúbb és a 1186/2015/EU rendelet energiahatékonysági címkézésre vonatkozó követelményeivel.

Alacsony károsanyag

Az egyre szigorodó NOx-kibocsátási határértékek egyre komolyabb fejtörést okoznak a gyártóknak 2018. január 1-jétől a gázkonvektorokra vonatkozóan, és 2018. szeptember 26-tól a gázkazánokra vonatkozóan is sokkal nehezebben teljesíthető feltételeket írnak elő az ErP rendeletek. A NOx-kibocsátás tekintetében eddig mindent fűtőértékalapon számoltak, most az égéshőalapon számolt NOx-kibocsátási határértékekre tértek át, mg/kWh mértékegységben. Az egyre szigorodó NOx-kibocsátási követelményeket sok gyártó nem lesz képes teljesíteni. Gázkonvektorok esetén a NOx maximális megengedett értéke 2018. január 1-jétől 130 mg/kWh lesz (A Bizottság [EU] 2015/1188. rendelete, II. melléklet), ahol csak kis könnyítést jelent, hogy az adatokat felső fűtőértékre, azaz égéshőre kell számolni. Nehezítés, hogy az előírás a legnagyobb terhelési állapotra vonatkozik, bár ezen az európai szabvány változtathat. Összehasonlításul, a hatályos EN szabvány 315 mg/kWh NOx-kibocsátási értéket enged meg (a szabványban megadott 350 mg/kWh fűtőértékre követelmény, égéshőre átszámolt értéke). A jelenleg gyártott gázkonvektorokkal 200 mg/kWh NOx-érték alá nem lehet lemenni. Leginkább ez az a műszaki tény, amitől megdrágulnak jövőre a konvektorok. Ez egy műszaki fejlesztéseket, beruházásokat igénylő folyamat!

Növekedő hatásfok

Az EU-rendelet a szezonális hatásfokot a névleges terhelésen mért hatásfok alapján, egy képlet segítségével igyekszik meghatározni, amelyben a készülékhatásfokon kívül figyelembe veszi a hőmérséklet-szabályozás pontosságának módját és más befolyásoló tényezőket is. A szezonális hatásfok lényegében azt mutatja meg, hogy a fűtési szezon alatt milyen arányban fordul a felhasználó által kívánt célra a felhasznált primer energia. Az eddig is ismert készülékhatásfokon ezzel szemben a készülék pillanatnyi üzemi állapota szerinti hatásfokot értjük. A szezonális hatásfok számszerű értéke akár 10-20%-kal is kisebb lehet, mint a készülék pillanatnyi üzemi állapotában mért hatásfok. Ennek oka, hogy a szezonális hatásfok meghatározása során figyelembe veszik a készülék valamennyi üzemi állapotában mért készülékhatásfokainak, a gázfogyasztások arányának megfelelő súlyozású átlagát, a segédenergia-fogyasztást és az egyéb veszteségeket is, amelyeket a pillanatnyi készülékhatásfok meghatározása során nem lehet figyelembe venni. Ilyenek például az ún. készenléti veszteségek, vagy például egy kazán ismétlődő felmelegítésére felhasznált energia is. Ezek az energiák nem a használó által közvetlenül kívánt célra, például nem egy szoba fűtésére fordulnak. Egy kazánház fűtését, a gázkészülék hőveszteségei következtében, az EU-rendeletek nem tekintik a felhasználó közvetlen fűtési céljának, mert a közvetlen cél a szoba fűtése. Érdekesség, hogy a gyújtóégő által termelt hő a gázkazánok esetében veszteség, míg a gázkonvektorok, pontosabban a lokális fűtőberendezések esetében az aktuális készülékhatásfoknak megfelelő arányban hasznosuló hő, amely csökkenti a hőérzeti hőmérséklet-változásait a fűtendő helyiségben. A szezonális hatásfok meghatározását az EU-rendeletekben közölt leegyszerűsített képletek teszik könnyebbé és uniformizálhatóvá.

Korszerű vezérlés

Egy gázkonvektornál nem hozhatnak létre kondenzációs üzemmódot – mint a gázkazánoknál –, viszont a kondenzációs kazánokhoz kifejlesztett korszerű vezérlések alkalmazhatók a gázkonvektorban is. A kondenzáción egyébként „mindössze” 10-11 százalék hatékonyság múlik. (Az adott tüzelőanyag égéshőjének és a fűtőértékének különbsége – földgáz esetén – 11%.) Ennek hiányát pótolja a lokális fűtőberendezések (a fűtőkészülék felállítási helyiségének fűtése céljából készült berendezések) igen nagyfokú rugalmassága. Ezt a vonatkozó EU-rendeletekben közölt szezonális hatásfok számítási képletek is alátámasztják azzal, hogy lokális fűtőberendezésekkel kondenzációs üzem hiányában is elérhető az „A” energiahatékonysági osztály. A hagyományos gázkazánok kondenzációs gázkazánokra történő cseréjénél tapasztalat, hogy a 30% körüli szezonális gázfogyasztás-csökkenés döntő részét (átlagosan 20%-ot) a készülékek sokkal korszerűbb vezérlésének – hőmérséklet-szabályozásának és égési levegő mennyiségszabályozásának – köszönhetjük, amiből az következik, hogy az utóbbi 20%-nyi energiahatékonyság-javítás a gázkonvektorok esetében is megvalósítható. Az energiahatékonysági pályázatokban figyelembe veszik a támogatott gázkonvektorcserékhez szükséges kisebb beruházási költségeket a szezonban eltüzelt gázmennyiséghez képest, ezért a befektetések pénzügyi hatékonyságát jelző legfontosabb CO2/Ft mutató a gázkonvektorcserék esetén lehet jobb is annál, mint ami például gázkazáncserékkel elérhető.

(Bővebben a konvektorokról a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika Szaklap októberi számában olvashatunk.)

Energia hatékonyságKonvektor

Kapcsolódó