VGF szaklap

Együtt-tanúsítás: a gázosok cáfolják a kéményseprőket

Reakció az „Együtt-tanúsítás kontra kéményseprőipar” című cikkre

| |  3417 | |

Együtt-tanúsítás: a gázosok cáfolják a kéményseprőket

A Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika Épületgépészeti Szaklap 2018. 3. számában „Együtt-tanúsítás kontra kéményseprőipar” címmel közölt cikk a tüzelőberendezések, ezen belül a gázfogyasztó készülékek égéstermékének elvezetését érintő kérdéskörrel foglalkozik. Számos, a témát érintő újságcikkben megjelent nyilatkozat késztetett arra, hogy az állításokat, vélt, vagy valós kifogásokat a gázipar oldaláról, mintegy fél évszázadra visszamenőlegesen elemezzem.

A Tisztelt Olvasó elnézését kérem, mert – mint a „gázipari lobbisták egyike” – az elemzés során a tényszerűség kedvéért kénytelen vagyok számos jogszabályra, műszaki-biztonsági szabályzatra és szabványra, de terjedelmi korlátok miatt a teljesség igénye nélkül, hivatkozni, mely szabályozások az idők múlásával még éveken belül is változnak.
Ez különösen igaz a gáziparra.

Példaként: a hatályos, a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (továbbiakban: GET) a közzétételét követően a kéziratom leadásáig 1045 helyen, míg a végrehajtására kiadott 19/2009. (I. 30.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 660 helyen módosult, mely módosulások értelemszerűen kihatással vannak az érintett Korm. rendeletek, miniszteri rendeletek, műszaki-biztonsági szabályzatok előírásainak szükségszerű, és időben szintén változó módosulásaira.

 Elemzés

Kérem, hogy axiómaként (alapigazságként, aminek hitelességét senki nem vonja kétségbe) fogadja el a Tisztelt Olvasó, hogy nem az égéstermék kiáramlás következménye a gázfogyasztó készülék.

1. Kapcsolódó fogalmak

Ahhoz, hogy összefüggéseiben lehessen értelmezni a problémakört, szükségesnek és indokoltnak tartom az elemzést rendszerszemlélethez kötni, és a gázipar vonatkozásában használatos fogalmakat és szabályokat a GET hatálya alá tartozóan használni.

Tekintettel arra, hogy az égéstermék elvezetésének műszaki megoldása része a felhasználói berendezésnek, mint rendszernek, ezért a kéményseprő-ipar szabályozás illetékessége hiányában nem rendelkezhet a gázipari szabályozástól eltérően, mint ahogy a gázipar változtatás nélkül használja a kéményseprő-ipari jogszabályok fogalmait.

  1. Felhasználói berendezés (GET 3. § 18.): a fogyasztói vezeték, a gázfogyasztó készülék és a gázfelhasználó technológiák, valamint az azok rendeltetésszerű és biztonságos használatához szükséges tartozékok összessége.
    A fogalom az 1969. évi VII. törvény (továbbiakban: Gt.) hatályba lépése óta, közel 50 éve, a törvények időközben történő változásai alkalmával (lásd: a táblázat [A 1.-4.] változatait) napjainkig érdemben nem változott.
      Fogyasztói berendezés Felhasználói berendezés
    A 1. 2. 3. 4.
    B 1969. évi VII. törvény 1994. évi XLI. törvény 3. § l) 2003. évi XLII. törvény 3. § 10. 2008. évi XL. törvény 3. § 18.
    C fogyasztói vezeték*
    D  (készülék) gázfogyasztó készülék
    E gázfelhasználó technológiák*
    F azok rendeltetésszerű és biztonságos használatához szükséges tartozékok összessége
    G beleértve az égéstermék elvezető rendszert is
  2. Gázfogyasztó készülék – a 2018. március 14. napján hatályos fogalom- meghatározások szerint:
    • gázfogyasztó készülék (GET 3. § 37.): földgázzal, valamint PB-gázzal üzemeltetett készülék;
    • gázfogyasztó készülék [(a továbbiakban: készülék), 22/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet (továbbiakban: IKIM rendelet) - 1.§ a)]: a gáz halmazállapotú tüzelőanyaggal működő minden olyan termék, mely főzésre, sütésre, fűtésre, melegvíz-előállításra, hűtésre, világításra, mosási célokra szolgál, és amennyiben a hőcsere víz közvetítő közeggel történik, legfeljebb 105 °C vízhőmérsékleten üzemel, valamint az ezen feltételeknek megfelelő légbefúvásos égővel összeépített hőcserélő, az ipari hőtechnikai eljárások berendezéseinek kivételével;
  3. részegység [az IKIM rendelet 1. § a)]: a biztonsági, ellenőrző és szabályozó berendezés, valamint építőegységei – a légbefúvásos gázégő és a hozzátartozó hőcserélő kivételével –, amelyet önállóan hoznak forgalomba és gázfogyasztó berendezésbe (készülékbe) építenek be, vagy ilyenné kell összeszerelni azokat;
  4. égéstermék-elvezető [A kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény (továbbiakban: Kstv.) 1. § 2.]: az épített kémény, az épített vagy szerelt, héjból vagy héjakból álló szerkezet, amely egy vagy több járatot képez, és a tüzelőberendezésben keletkezett égésterméket a tüzelőberendezés égéstermék kiléptetésre szolgáló kivezetésétől a szabadba vezetheti.
    Megjegyzés: Ez azt jelenti, hogy az „égéstermék-elvezető” ott kezdődik, ahol a „gázfogyasztó készülék” véget ér. Ebből következik, hogy a jogalkalmazónak és a jogértelmezőnek is tudnia kell(ene), hogy mit kell érteni gázfogyasztó készülék alatt, és hol van annak, mint tüzelőberendezésnek (Kstv. 1. § 2.) az égéstermék kiléptetésre szolgáló kivezetése.

Állítások – idézetek a kérdéses cikkből és a tények

1. Állítás

Ezeknek az egyeztetéseknek az eredménye az lett, hogy az égéstermék-elvezető berendezésekkel kapcsolatos kéményseprőipari szolgáltatásokat szabályozó jogszabályok nem tettek különbséget a készülék részeként tanúsított és a készülék részeként nem tanúsított égéstermék-elvezetők között, különösen kiemelve, hogy [2015. évi CCXI. tv. 3. Az ingatlan használója kötelességei és jogai 5. § (1) bekezdés] „Az ingatlan használója köteles a kéményseprőipari szerv vagy kéményseprőipari szolgáltató e törvényben meghatározott ellenőrzését, vizsgálatát lehetővé tenni, ha 

a) olyan tüzelőberendezést üzemeltet, amely égéstermék-elvezetővel van felszerelve vagy ahhoz csatlakozik;”

„Tehát az „égéstermék-elvezetővel van felszerelve” kifejezés takarja a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetőt, az ahhoz csatlakozik” pedig a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetőt.”

A tények

  • A Nemzetgazdasági Minisztériumban 2017. július 20. napján megtartott egyeztetésen (a kérdéses cikkben említett állítással szemben) nem született olyan döntés, melynek értelmében a 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet (továbbiakban: Rendelet)
    2. mellékletét képező Műszaki Biztonsági Szabályzat (továbbiakban: MBSZ) aktuális éves revíziójakor a Gázipari Műszaki Szakbizottság (továbbiakban: Szakbizottság) nem használhatja az égéstermék-vezető fogalmat.
  • Hasonlóan a kéményseprő-ipari tevékenységet szabályozó jogszabályokban alkalmazott joggyakorlathoz, az égéstermék-vezető fogalom bevezetése
    „az MBSZ alkalmazása szempontjából” lényeges fogalom, mert az a gázfogyasztó készülék részeként tanúsított részegységnek az azonosítását szolgálja, ezzel megkülönböztetve a kéményseprő-ipari tevékenységet szabályozó jogszabályban használatos, égéstermék-elvezető fogalomtól.
  • A Kstv. 5. § (1) a) pontjának magyarázata, értelmezése erős csúsztatás, ellentétes
    a Kstv. 1. § 2. pontjában definiált fogalommal is, melyet az alábbi hasonlattal egyértelműen cáfolni lehet:

Ha a ló kantárral van felszerelve, az nem jelenti azt, hogy a kantár a ló része!

2.  Állítás

„Az egyeztető fórumok utáni években is, a kéményseprőtörvény megalkotása előtt, illetve annak módosítása kapcsán több alkalommal is megindultak az egyes gázipari lobbisták a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetők vonatkozásában a jogalkotók felé, de minden alkalommal kudarcot vallottak, és ezek az égéstermék-elvezetők változatlanul a kéményseprő-ipar szakterületéhez tartoznak műszaki vizsgálati, ellenőrzési és tisztítási szempontokból.”

A tények

  • Egyes jogalkalmazók (pl. többek között egy épületgépész szakmérnök is)
    a Belügyminisztérium szabályozási és koordinációs helyettes államtitkárától
    „A Belügyminisztérium válasza a tüzelőberendezés és az égéstermék-elvezető fogalmának értelmezésével kapcsolatos megkeresésre” tárggyal az alábbi választ kapta (a válaszlevél kivonata):
    „…. A Kstv. előkészítése során kifejezett jogalkotói szándék volt, hogy a gázfogyasztó készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezető, valamint a gázfogyasztó készülék alkotórészét képező égéstermék-elvezető egyaránt a kéményseprő-ipari ellenőrzés körében maradjon. E jogalkotói szándékot tükrözi a hatályos törvényi és rendeleti szabályozás is (ld. az égéstermék-elvezető Kstv. 1. § 2. pontja szerinti fogalmát, valamint a tüzelőberendezés Kstv. 1. § 10. és 15. pontja, valamint a BM rendelet 1. § e) pontja szerinti definíció), amely a hivatkozott, gázipari szempontból külön kategóriaként kezelt égéstermék-elvezetőket nem határozza meg a kéményseprő-ipari tevékenység alóli kivételként [Kstv. 2. § (3) bekezdés]. Így az említett égéstermék-elvezetők is teljes körűen a kéményseprő-ipari ellenőrzés és vizsgálat körébe tartoznak….
    … Tájékoztatom, hogy a fentiekben kifejtett véleményem az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a bíróságok és a hatóságok előtt nem bír kötelező erővel.”

A 2. pont alatt idézett állítás több mit csúsztatás, különösen akkor, ha a VGF szervezésében 2018. január 24. napján megtartott Kéményes Szakmai Napon csak a lényeget, az utolsó bekezdést nem ismertették a jelenlévő mintegy 200 érdekelttel!

Kérdés: Akkor hogyan kell értelmezni a jogalkotói szándékot, ha a szabályozási és koordinációs helyettes államtitkár által megküldött tájékoztatásban közöltek az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a bíróságok és a hatóságok előtt nem bírnak kötelező erővel?

A tények

  • Az MBSZ a felhasználói berendezéssel, mint rendszerrel kapcsolatos műszaki biztonsági követelményeket tartalmazza, különös tekintettel annak légellátással, szellőzéssel és égéstermék elvezetéssel kapcsolatos követelményeire.
  • A gázfogyasztó készülék a felhasználói berendezés része. A gázfogyasztó készülékkel kapcsolatos követelményeket - összhangban az Európai Parlament és a Tanács 2009/142/EK Irányelve (Gas Appliances Directive - GAD) előírásaival - a magyarországi jogrendben az egyes gázfogyasztó készülékek kialakításáról és megfelelőségének tanúsításáról szóló 22/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet tartalmazza, mely jogszabály 1999. 01. 01. napjától, mintegy két évtizede, hatályos. A rendeletet 2018. 04. 18. napjával az Egyes műszaki biztonsági tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 6/2017. (V. 5.) NGM rendelet rendelkezése alapján felváltja a már hatályban lévő, az Európai Parlament és a Tanács 2016/426/EK rendelete (Gas Appliances Regulation - GAR), a Gázkészülék rendelet.
  • A fenti jogszabályok alapján a gázfogyasztó készülékek vagy részegységek vizsgálatára, ellenőrzésére és tanúsítására kijelölt, az Európai Bizottságnak és
    a tagállamoknak a 90/396/EGK tanácsi irányelv 9. cikke szerint bejelentett szervezet a típusvizsgálat eredménye alapján EK Típusvizsgálati Tanúsítványt állít ki
    a gázfogyasztó készülékekre. Az így tanúsított gázfogyasztó készülék határait
    a tanúsítása szerinti határai jelentik.
  • A GAD, az IKIM rendelet, illetve a GAR hatálya alatt a gázfogyasztó készülékek részeként tanúsított égéstermék-vezetőre nem vonatkoztathatók a 21/2016. (VI. 9.)  BM rendelet ( továbbiakban: BM rendelet ) 1. § c) műszaki követelményben felsorolt műszaki követelmények, mert azok hagyományosan a GET hatálya alatt, többek között a hatályos MBSZ-ben, rendezettek, 
  • azoknak a GAD, az IKIM rendelet, illetve a GAR előírásinak kell megfelelni, és
  • az égéstermék-vezetőnek gyakran egyedi, az adott gyártmányra vagy gyártóra jellemző követelményeknek kell megfelelniük.
  • Az MBSZ valamennyi készüléktípusra vonatkozik, vagy hatásköre hiányában kapcsolódó jogszabályokra hivatkozik (Pl.: égéstermék-elvezető esetében). 
  • Az MBSZ tervezete szerint definiált égéstermék-vezető minden része a gázfogyasztó készülék (azaz a tüzelőberendezés) égéstermék-kiléptetésére szolgáló kivezetése előtt, az égéstermék áramlási útvonalán van. Ebből következik, hogy a Kstv. 1. § 2. szerint a gázfogyasztó készülék égéstermék kiléptetésére szolgáló kivezetésétől kezdődően, azaz a kivezetés után égésterméket vezető szerkezetként definiált égéstermék-elvezető, és az MBSZ tervezetében a kivezetés előtt égésterméket vezető égéstermék-vezető fogalmak között értelemszerűen nincs átfedés.
  • Az égéstermék-vezető fogalma az előbbiek szerint nem terjed ki a Kstv. által szabályozott területre, ennek megfelelően nem várható el, hogy az égéstermék-vezető fogalma a Kstv.-ben is definiált fogalom legyen, vagy a Kstv. azt sajátosan, és egyként értelmezze az égéstermék-elvezető fogalommal.
  • A kéményseprő-ipari tevékenységet végzők a fent felsorolt jogszabályokkal ütköző módon, egyként kezelik a GAD, az IKIM rendelet hatálya alatt a gázfogyasztó készülék részeként tanúsított és forgalomba hozott égéstermék-vezetőt a CPR rendelet, illetve azt a magyarországi jogrendbe bevezető 275/2013. (VII. 16.) Korm. rendelet (Építési termék rendelet) hatálya alatt tanúsított égéstermék-elvezetővel. Teszik ezt annak ellenére, hogy a Kstv. már a fogalom-meghatározásban megfogalmazza, hogy az égéstermék-elvezető ott kezdődik, ahol a gázfogyasztó készülék (melynek bizonyos típusok esetében része lehet az égéstermék-vezető) tanúsítása szerinti határa van.
A kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 2012. évi XC. törvény A kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény
2016. VI. 30-ig 2016. VII. 01-től
1. § 3. égéstermék-elvezető:
az épített kémény,
az épített vagy szerelt, héjból vagy héjakból álló szerkezet, amely egy vagy több járatot képez, és a tüzelőberendezés tűzterében keletkezett égésterméket
1. § 3. égéstermék-elvezető:
az épített kémény,
az épített vagy szerelt, héjból vagy héjakból álló szerkezet, amely egy vagy több járatot képez, és a tüzelőberendezés tűzterében keletkezett égésterméket
a tüzelőberendezés égéstermék kiléptetésre szolgáló kivezetésétől
a szabadba vezeti a szabadba vezeti

A kéményseprőipari szabályozások nem veszik figyelembe továbbá, hogy vannak olyan gázfogyasztó készülék típusok (Például a gázkonvektorok, vagy a sötéten sugárzó gázfogyasztó készülékek.), amelyek a gázfogyasztó készülék-modultól független csomagolásban szállított, annak részeként tanúsított cső a csőben rendszerű külsőfali, vagy függőleges kivezetésű égéstermék-vezető részei kizárólag az adott gyártóra jellemző. Ezeknek az egyedi kialakítású részeknek a gázfogyasztó készülék helyszínén történő készre szerelése kizárólag a gyártó által felkészített szakemberek által, a gyártó előírásai szerint történhet. Egyik ilyen esetben sem léteznek olyan, a készülék részeként tanúsított részek, amelyek hasonlóak az építési termékként is forgalomba hozott égéstermék-elvezetőkhöz.

3. Állítás

 „A zárt égésterű gáztüzelő-berendezések égéstermék-elvezetőivel kapcsolatos
1992-ben született hazánkban egy hiánypótló műszaki irányelv, ami az akkor Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestülete által hivatalosan lefordíttatott német DIN szabvány Magyar Közlönyben való megjelentetésével került kiadásra, mint irányelv.”

A tények 

  • A Gt. végrehajtási rendelete, a többször módosított 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet
    67. § (4) bekezdése kimondja: „Ha e rendelet hatályba lépését követően hatályba lépő állami szabvány a GOMBSZ-ban foglalt előírásoktól eltérő előírást tartalmaz, az állami szabványban fogalt előírásokat kell alkalmazni.”
    A rendelethez kapcsolódó legfontosabb magyar szabványok jegyzékét külön FÜGGELÉK tartalmazta. A FÜGGELÉK-ben megadott szabványok között van többek között az MSZ 7044-73 szabványt felváltó MSZ 7044-87 Égéstermék-elvezetők és tartozékaik gázfogyasztó készülékekhez c. szabvány, melynek előlapján található információk szerint:
  • „E szabvány alkalmazása kötelező…”
  • „E szabvány tárgya a gázenergiáról szóló törvény (1969. évi VII. törvény) hatálya alá tartozó közszolgáltatású gázt (városi, föld- vagy pébé-gázt) hasznosító, legfeljebb 50 kW névleges hőteljesítményű készülék 250 oC-nál nem nagyobb hőmérsékletű égéstermékét elvezető csövek, idomok, (a továbbiakban: égéstermék-elvezetők), valamint tartozékaik műszaki követelményei és vizsgálata.”
  • Ismereteim szerint szabvány Magyar Közlönyben történő közzététele nem jelenti annak irányelvként történő alkalmazhatóságát, és szabványt nem tesznek közzé a Magyar Közlönyben.

4. Állítás

„Mindezektől függetlenül, a hosszú évekig készülő GMBSZ, ma MBSZ nem volt hatályban, de a tervezetekben, munkapéldányokban az „együtt tanúsított” égéstermék-elvezetőket külön eljárás hatály alá kívánta vonni a szabályozásokat évekig formáló és összetételében változó műszaki bizottság. Ezzel kapcsolatban az MBSZ-en kívül semmilyen európai és magyar szabványban, jogszabályban nem fedezhető fel ilyen jellegű megkülönböztetés (az EU tagországaiban sem).”

A tények

  • „… a hosszú évekig készülő GMBSZ, ma MBSZ nem volt hatályban, …
    A kijelentés több mint csúsztatás. A műszaki – biztonsági szabályzatok időbeni alakulása és hatálya az alábbiak szerint alakult azok revízióinak szükségességétől függően, és magasabb rendű jogszabály rendelkezéseinek hiányában:
    1. 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet 2. melléklet Gáz- és Olajipari Műszaki Biztonsági Szabályzat  (GOMBSZ) A gázszolgáltató műszaki – biztonsági tevékenysége VII. fejezet  (Hatályos: 1977. VII. 01. – 2004. 01. 01.)
      Megjegyzés: Úgy volt ex lex állapot 2004. 01. 01. és 2005. 12. 11. között, hogy a Gázszolgáltatók Egyesülése konszenzussal meghozott döntése értelmében valamennyi földgázelosztó (gázipari engedélyes) és érintett fél a GOMBSZ előírásait 2005. 12. 11. napjáig, mint hatályos szabályzatot érvényben lévőnek tekintette.
      GMBSZ közzététellel
      [11/2004. (II. 13.) GKM rendelet 10. § (1)]
    2. GMBSZ – Hatályos: 2005. 12. 12. – 2006. 10. 10.
    3. GMBSZ 1. módosítás - Hatályos: 2006. 10. 11. – 2009. 05. 05.
    4. GMBSZ 2008 – Hatályos: 2009.05.06.- 2012.09.18.
    5. GMBSZ 2012 – Hatályos: 2012. 09. 19. – 2013. 04. 19.
      MBSZ a 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet 2. mellékleteként
    6. 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet a gáz csatlakozóvezetékekre, a felhasználói berendezésekre, a telephelyi vezetékekre vonatkozó műszaki biztonsági előírásokról és az ezekkel összefüggő hatósági feladatokról 2. melléklet Műszaki Biztonsági Szabályzat - Hatályos: 2013. 04. 20. – 2016. 03. 01.
    7. 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet 2. melléklet MBSZ - Hatályos: 2016. 03. 01. –től.
      Revíziója a 2017. 04. hóban befejeződött, közzététele visszatartásra került többek között a várható, és az időközben bekövetkezett GET, a Vhr. lényeges módosításai miatt, melyek az MBSZ revízióját alapvetően érintik. A revízió befejezését akadályozza a GET módosítása értelmezéseinek jogszabályi alábontásainak szükségessége, amely meghaladja a Szakbizottság hatáskörét és lehetőségeit (pl. készülékcsere, mint további rezsicsökkentés lehetőségének bevezetése, műszaki-biztonsági felülvizsgálat és kapcsolódó jogszabályainak hatályon kívül helyezése stb.)

 A Szakbizottságot a gáz csatlakozó vezetékekre és fogyasztói berendezésekre vonatkozó műszaki-biztonsági előírásokról szóló 11/2004. (II. 13.) GKM rendelet (továbbiakban: GKM rendelet) hozta létre. A már hatályon kívül helyezett GKM rendelet 10. § (1) értelmében „a csatlakozó vezetékek és fogyasztói berendezések műszaki-biztonsági szabályzatait (a továbbiakban: Szabályzat) a Hivatal főigazgatója készíti elő és a szakmai egyeztetését követően javaslatot tesz annak kihirdetésére.”

Megjegyzések:

  • A felhasználói berendezések részét képező gázfogyasztó készülékek
    CEN/TR 1749 szerinti típusai szerinti telepítési szabályait az MBSZ hatályos változata jelenleg is tartalmazza, abban a Szakbizottság a GAD, illetve az IKIM rendelet hatályon kívül helyezésével kapcsolatos változások átvezetését végzi a revízió során, figyelemmel a GAR és a CPR rendelet rendelkezéseire.
  • A Szakbizottság tekintettel a gázipar és a kéményseprő-ipar határterületeit érintő számos jogszabályi rendelkezés változásaira, az MBSZ revíziója során egyértelművé tette a létesítés folyamatában résztvevők felelősségét és érintettségét.
  • Nem tartom etikusnak az „évekig formáló és összetételében változó” megjegyzést azért sem, mert
  • a Szakbizottság összetételét egyrészt az illetékes miniszter 5 évi időtartamra hagyja jóvá,
  • másrészt a személyi változások vagy a tiszteletre méltó delegált személyek nyugdíjba vonulása, vagy elhalálozásaik miatt szükségszerű és indokolt volt.

5. Állítás

„Sajnos adódik az a biztonságtechnikai probléma, amit az okozott és okoz manapság is, hogy egyes kivitelezők, tervezők, műszaki ellenőrök, forgalmazók stb. korábban a nem hatályos MBSZ, illetve hatályba lépését követően a fenti törvénnyel ellentétesen szabályozó miniszteri rendelet mellékletét képező MBSZ alapján nem kérték meg a kéményseprőipari szolgáltatóktól a törvény által előírt műszaki vizsgálatot, melynek eredményeit a cikk fotói jól illusztrálják.”

A tények

  • A cikkben hivatkozott, 2017. július 20. napján megtartott egyeztetésen egyetértés volt a résztvevők között abban, hogy a Magyarországon forgalomba hozott gázfogyasztó készülékek több mint 50 %-ának garanciális üzembe helyezését és garanciális időn belüli javítását nem a jogszabályban előírt képesítéssel, végzettséggel rendelkező gázszerelő végezte, figyelmen kívül hagyva a készülék gyártójának vagy forgalmazójának vonatkozó előírásait is.
  • A fenti állítást egyértelműen vissza kell utasítani az általánosító, biztonságtechnikai okokra hivatkozó elmarasztaló kritikát, mert sérti a munkájukat becsülettel és tisztességgel végző tervezőket, kivitelezőket, (beleértve a telepítés folyamatában érintettségük esetén részt vevő kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó szakembereket is), műszaki ellenőröket és forgalmazókat.
  • A bemutatott fotók alapján felvetődhet a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátók felelőssége az alábbiak miatt:
    1. Az adott fotókhoz tartozó felhasználási helyekre (GET 3. § 16.) vonatkozóan fellelhetők-e az égéstermék-elvezetővel kapcsolatos szakmai egyeztetésről készült szakmai nyilatkozatok, helyszíni műszaki vizsgálatok dokumentumai, azok fellelhetők-e a nyilvántartásaikban?
      [BM rendelet 7. § (4), (7), 8. § (3), 10. § (2) - (6), 5. melléklet a 21/2016. (VI. 9.) BM rendelethez, 7. melléklet a 21/2016. (VI. 9.) BM rendelethez, 8. melléklet a BM rendelethez.]
    2. Az oldalfali kivezetésről (a cikkben az 1 jelű fotó) készült fotó alapján nem dönthető el, hogy az égéstermék-elvezetőt, vagy a gázfogyasztó készülék részeként tanúsított égéstermék-vezetőt ábrázol-e?
    3. A fotón (1 jelű fotó) vélhetően illegálisan létesült égéstermék-elvezető látható, amelyhez nem szabályosan telepített gázfogyasztó készülék csatlakozhat. Ha a képen látható égéstermék-elvezető legálisan létesült, akkor felmerül a kéményseprő-ipari tevékenység ellátójának felelőssége, vagy illegálisan létesült szerkezetekről van szó, amelyekre nem alkalmazható a gázfogyasztó készülék definíciója, ezért az ilyen megoldások nem hozhatók összefüggésbe az MBSZ előírásaival.
    4. A cikk alsó képén (2 jelű fotó) nagy valószínűséggel egy szilárd-, vagy olajtüzelésű tüzelőberendezést kiszolgáló égéstermék-elvezető látható. Egyik esetben sem érthető, hogy a képek hogyan hozhatók összefüggésbe olyan legálisan, az MBSZ előírásainak betartásával létesített gázfogyasztó készülékkel, amelyeket a gyártó nevében eljáró szakember helyezett üzembe.
    5. Ha nem az MBSZ kritikájaként jelentek volna meg ezek a képek, akkor igen érdekeseknek találnám azt az esetet, amellyel a hibásan és illegálisan telepített égéstermék-elvezetőket bemutató cikkekben a kéményseprők a saját döglött lovaikat próbálják meg áthúzni az utca másik oldalára. Az alsó képen látható égéstermék-elvezetőt nyilvánvalóan a hatályos kéményseprő-ipari előírásokat  megkerülve létesíthették.

Megjegyzés: Fordított esetként a gázfogyasztó készülékek gyártói is írhatnának cikkeket, amelyekben a szabálytalanul elhelyezett gázfogyasztó készülékekről készült fényképek mellett szöveg jelenne meg, amely szerint a képeken látható szabálytalanságért a kéményseprő - ipari szabályozás lenne felelős.  

6. Állítás

A cikk írójának az általánosító kijelentése, mely szerint „A fotók tanúsága alapján látható, hogy igen komoly kivitelezési hibákat követnek el, melyek bizony a biztonságtechnika rovására mentek, olyannyira, hogy némelyik esetben a közvetlen életveszély is fennáll, nem „csak” egyéb károkat eredményezhet a hiba.” több mint elgondolkodtató.

A tények

  • A Kstv. értelmében minden, a törvény előírásainak megfelelően létesített égéstermék-elvezető, vagy annak üzemét érintő CEN/TR 1749 szerinti gázfogyasztó készülék telepítése esetén a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó közreműködését biztosítani kell. Szabályos kivitelezés esetén ezeknek szerepelni kell a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó nyilvántartásában.
    Kérdésként merül fel, hogy azon ingatlanok esetében, ahol a fotók készültek, a kérdéses égéstermék-elvezetők szerepelnek-e a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó nyilvántartásában, vagy illegális kivitelezésről beszélünk, amire a cikk vonatkozásában hivatkozni nem etikus.
  • A gázipar mintegy fél évszázadra visszamenőleg, a mindenkor hatályos gáztörvény és az azok végrehajtására kiadott Korm. rendeletek (kivétel a Gt. esete, ahol IKIM rendelet), miniszteri rendeletek, műszaki-biztonsági szabályzatok, korábban kötelező szabványok, minőségirányítási rendszerek alapján igazolható módon és konzekvensen szabályozta és szabályozza a felhasználói berendezés létesítésével kapcsolatos követelményeket.
  • A kéményseprő-ipari tevékenységet ellátónak tudomásul kell venni, hogy a felhasználói berendezés létesítési folyamatában egy olyan „beszállító”, aki a létesítés folyamatában, de ott is csak meghatározott körben érintett. Érintettsége a GET  hatály alatt egyértelműen szabályozott, így például:
    1. tervköteles létesítés esetén
      A tervezési tevékenységet kizárólag az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendeletben meghatározott végzettséggel és szakképesítéssel rendelkező tervező végezheti.
      A kiviteli terv tartalmi követelményeit – azon belül a légellátással, szellőzéssel és égéstermék elvezetéssel kapcsolatos fejezetek szükségességét a gázfogyasztó készülékek CEN/TR 1749 szerinti típusaihoz rendelt telepítési szabályokat – az MBSZ egyértelműen tartalmazza.
      Amennyiben a gázfogyasztó készülék típusától függően a telepítés a Kstv. szerinti égéstermék-elvezető üzemét érinti, akkor, és csak akkor köteles a tervező beszerezni a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó „szakmai nyilatkozatát” (BM rendelet 5. melléklet).
      Elgondolkodtató, hogy a tervező kiviteli tervének érintett tervfejezetére a szakmai nyilatkozatot a szakmagyakorlási tevékenység végzésére (tervfelülvizsgálat) jogosultsággal nem rendelkező kéményseprő-mester adja.
      A „módosítva megfelel” vagy   „nem felel meg” szakmai nyilatkozat kiadása esetén (kéményseprő-ipari műszaki-biztonsági szabályzat hiányában) a szakmai nyilatkozat kiadása jellemzően olyan szabványra hivatkozással (pl. az MSZ 845) történik, amely egyetlen kéményseprő-ipari jogszabályban sem nevesített, és a tervező egyet nem értése esetén a jogorvoslat lehetősége a BM rendeletben nem rendezett.
      Ez a gyakorlat ellentétes a 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet, a földgázellátásban műszaki biztonsági szempontból jelentős munkakörök betöltéséhez szükséges szakmai képesítésről és gyakorlatról szóló 12/2004. (II. 13.) GKM rendelet – a rendelet módosítása folyamatban van - és a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény egyes előírásaival [6. § (1) és (2) bekezdésivel] is. Ez utóbbiak értelmében:
      (1) A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes.
      (2) Műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek.
    2. gázfogyasztó készülék cseréje egyszerűsített eljárás esetén
      Kiviteli terv készítése nem szükséges. Ha a Rendelet 6. § feljogosított gázszerelő által elvégezhető készülékcsere égéstermék-elvezető üzemét érinti, az MBSZ előírása értelmében a feljogosított gázszerelőnek a csere folyamatába be kell vonni a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátót.
      A csere folyamatában is gondot jelent a cserével kapcsolatos, a BM rendelet 6. § (5) bekezdésének azon előírása, mely szerint az égéstermék-elvezető ellenőrzését, műszaki felülvizsgálatát és helyszíni műszaki vizsgálatát a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátónak az ellenőrzés, vizsgálat időpontjában hatályos, e rendeletben meghatározott szakmai követelmények és módszerek szerint kell elvégeznie. Ez az előírás felülvizsgálandó, egyértelműen a beruházást növelő, a fokozatosság és a költséghatékonyság elvét figyelmen kívül hagyó, az ingatlan tulajdonosát bizonyos esetekben ellehetetlenítő követelmény. A BM rendeletnek visszamenőleges hatályú rendelkezése felülvizsgálandó követelményt tartalmaz.
      Az égéstermék-elvezető további biztonságos használhatóságát minden ésszerű esetben a létesítéskor hatályos követelményeknek való megfelelés alapján kell vizsgálni, és nem megfelelőség esetén az ingatlantulajdonos költségérzékenységére is figyelemmel, a fokozatosság elve alapján kell eldönteni azt, hogy
      • elsősorban a BM rendelet 1. § ad) pontjában meghatározott „javítás” módszerével,
      • másodsorban annál nagyobb nem megfelelőség esetében az 1. § ac) pontjában megfogalmazott „felújítás” pontok valamelyikének alkalmazásával, vagy
      • végső soron BM rendelet 1. § aa) pontjában meghatározott „átalakítás” módszerével kell biztosítani.  

7. Állítás

Biztonságtechnikai gondot jelent, hogy sem a tervezők, sem a kivitelezők nem vizsgálják az égéstermék-elvezetést hőtechnikai, csak áramlástechnikai szempontból, azt is csak az egyenértékű csőhossz meghatározásának erejéig. Így előfordul, hogy a „cső a csőben” rendszerek esetében fagyásveszély áll fenn a kitorkollás környékén….”

A tények

  • Vizsgálta-e bárki is azokat az eseteket, amikor a „cső a csőben” rendszerek esetében a fagyásveszély bekövetkezett?
  • Ajánlom szíves figyelmükbe egy EK Típusvizsgálati Tanúsítvány legalább első oldalának, mely szerint a Tanúsító az alábbi nyilatkozatot adja, és az abban hivatkozott GAD I. mellékletének elolvasását:
    „Az EK - Típusvizsgálati Tanúsítvány a 2009/142/EK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint igazolja, hogy a típusminta [22/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet 11. § (2) szerinti fogalom, és amelynek bizonyos típusok esetén részét képezi az égéstermék-vezető] megfelel az Irányelv (GAD) I. mellékletében előírt követelményeknek.”

8.  Állítás

„A gázkészülék részeként tanúsított kémények minden esetben ugyanazt a funkciót látják el (a tüzelőberendezés tűzterében keletkezett égéstermék elvezetése), mint az építési termék direktívák alapján minősített, teljesítménynyilatkozattal rendelkező égéstermék-elvezető berendezések, ebből adódóan a tervezésük, kialakításuk és üzemeltetésük során ugyanazokkal az élet- és vagyonvédelmi kockázatokkal kell számolni.

 A tények

  • Előttem nem ismert olyan EK Típusvizsgálati Tanúsítvány, amelyben egy „kéményt” „a gázfogyasztó készülék részeként tanúsítottak”, és olyan, a kéményseprő-ipari tevékenységet szabályozó hatályos jogszabály, amely a „kémény”, mint égéstermék-elvezető fogalom-meghatározását tartalmazza. Tanulmányozva a Kstv., a végrehajtására kiadott Korm. rendelet és a BM rendelet előírásait, azokban a kémény, mint főnév, két helyen szerepel:
  • Kstv. „1. § 2. égéstermék-elvezető: az épített kémény, az épített…”
  • BM rendelet „16. § (4) A (3) bekezdés szerinti befizetés során a banki átutalás, készpénz-átutalási megbízás közlemény rovatában fel kell tüntetni a „kémény” szöveget, valamint a kéményseprő-ipari tevékenység végrehajtásáról szóló tanúsítvány sorszámát.”
  • Egy, a GAD hatálya alatt kiadott EK Típusvizsgálati Tanúsítvány és egy, a CPR rendelet hatálya alatt kiadott Alkalmazástechnikai Bizonyítvány (ATB) tartalmának összehasonlítását elvégezve, lényeges különbség állapítható meg. Amíg egy EK Típusvizsgálati Tanúsítvány igazolja a gázfogyasztó készüléknek a rendeltetési célra való alkalmasságát, addig az ATB követelményeket fogalmaz meg, az építési terméknek a rendeltetési célra való alkalmasságát utólag igazolni kell!

Hasonlat a különbség értelmezéséhez: Attól, hogy egy nyugati márkájú gépjármű kipufogó dobjának helyére csupán csatlakozó méreteit tekintve egy keleti márkájú gépjármű kipufogó dobja esetleg beépíthető, még nem jelenti azt, hogy üzemszerű állapotában alkalmas annak forgalmi engedély okmánya érvényességi idejének meghosszabbítására.

9. Állítás

Konkrét biztonságtechnikai és gazdasági problémák c. fejezethez

Tények

  • Szinte nincs olyan pontja a fejezetnek, amely ne feltételezéseken alapulna, és az MBSZ hatályos változata ne adná meg rá a konkrét választ.
    Ad 1. .. életveszélyes helyzet adódhat, ..
    Ad 2. .. elmaradása az előző pontban leírt problémákhoz vezethet ..
    Ad 3. .. Akár normál üzemben is előfordulhat ...
    Ad 4. .. égéstermék-elvezető környezete a továbbiakban bármikor megváltozhat ..
    Ad 5. .. Ilyen esetekben vajon kell-e a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó műszaki vizsgálata ..
    Ad 6. .. Mivel a telepített égéstermék-elvezetőkről ránézésre - nem beszélve az aknában szerelésről - nem lehet megállapítani, hogy az a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezető vagy sem, ..
    Figyelem!
    A megállapítás elsősorban rendszerszemlélet hiánya miatt, bizonyos ismeretek hiányára utal. A gázipar alkalmazza a kéményseprő-ipari tevékenységet szabályozó előírásokat, azokat figyelembe veszi a létesítés folyamatában. Az MBSZ minden olyan esetben, ahol a gázfogyasztó készülék telepítése a CEN/TR 1749 szerinti típusa alapján égéstermék-elvezető üzemét érinti, előírja a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó bevonását a telepítés folyamatába.
    A gázfogyasztó készülék típusának megállapítása nem találós kérdés. Valamennyi gázfogyasztó készülék rendelkezik adattáblával, mely adattábla tartalmazza mindazon típust, amely szerinti telepítése a tanúsítása szerint megengedett.
    A tervező, illetve a feljogosított gázszerelő a telepítés helyszínének ismeretében dönt, hogy a tanúsított típusok közül mely típus betervezése/beépítése optimális az adott felhasználási helyen. A kéményseprő-ipari tevékenységet ellátónak nincs jogszabályi felhatalmazása a telepítés folyamatában arra, hogy a telepítendő/telepített típust meghatározza.
    A kiválasztott CEN/TR 1749 szerinti típust a kiviteli terv és az egyszerűsített készülékcseréről készült bizonylat is minden esetben tartalmazza. A kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó már a szakmai nyilatkozat kiadásakor rögzítheti a CEN/TR 1749 szerint típust (Lásd BM rendelet 4. mellékletének, az égéstermék-elvezetőhöz csatlakozó tüzelőberendezés „Égéstermék-elvezetés szerinti besorolása Bxx, vagy Cxx” előírását), továbbá az égéstermék-elvezető műszaki-biztonsági vizsgálatakor is rögzítenie, valamint a Kstv. értelmében, mint a tevékenysége ellátáshoz feltétlenül szükséges adatot a nyilvántartásában szerepeltetnie kell.
     Ad 7. .. mert például a mellette lévő járatban magasabb hőmérsékletű égéstermék áramlik? ..
    Figyelem!
    Tekintettel arra, hogy a gázfogyasztó készülék telepítése égéstermék-elvezető üzemét érinti, az MBSZ-ben előírt szakma nyilatkozat megrendelésekor a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó a tervfelülvizsgálatra leadott kiviteli terv alapján köteles nyilvántartásba venni a gázfogyasztó készülék CEN/TR 1749 szerinti típusának feltüntetésével, és szerepeltetnie kell a BM rendelet 4. mellékletében előírt „Kéményseprő-ipari nyilatkozat égéstermék-elvezetők műszaki vizsgálatáról” nyomtatványon is (Tüzelőberendezés Égéstermék-elvezetés szerinti besorolása Bxx, Cxx). Amennyiben a legális telepítés igazolható, akkor mindkét fél felelőssége fennállhat.
    Ad 8. .. a mellette lévő járatban egy, a kéményseprőipai szolgáltató által nem vizsgált, tehát nem tudott, nem ismert, a készülék részeként tanúsított elvezető van beépítve..”
    Figyelem!
    A földgázelosztónak ugyanúgy nem lehet tudomása az ilyen esetekről, mert ha az MBSZ szerinti kivitelezés esetén az égéstermék-elvezető üzemét érinti a kivitelezés, a tervezőnek, illetve a feljogosított gázszerelőnek az MBSZ szerint kötelessége a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó bevonása a létesítés folyamatába, tehát a cikk szakmai ismeretek, az MBSZ ismerete hiányát igazolja vissza.
    Ad 9. .. A jelenleg érvényben lévő, és közvetlenül az élet és vagyonbiztonságot garantáló kéményseprőipari jogszabályok alapján történő nyilvántartási rendszer megzavarása, lehetetlenné tétele következne be az MBSZ tervezetében foglaltak bevezetése esetén. Az állam által garantált, jellemzően ingyenes kéményseprő szolgáltatás bizonytalanná válna, a tulajdonosi és szolgáltatási kötelezettségek rendszere felborulna, mindezzel egyetemben anyagi, erkölcsi és jogi károk keletkeznének.
    Figyelem!
    A T. Olvasó teljes félrevezetése, félretájékoztatása. A kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó BM rendelet értelmében jelenleg is kötelezett a CEN/TR 1749 szerinti típusok alapján nyilvántartás vezetésére.
    Az, hogy a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó nyilvántartása a BM rendelet előírásait figyelmen kívül hagyva a CEN/TR 1749 szerinti típusokat nem, vagy nem napra kész állapotban tartalmazza, az nem a földgázelosztó és nem a feljogosított gázszerelő felelőssége.
    Gondot, és nem kis gondot az jelent(het) a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó számára, ha az általuk is elismert több mint 50 % illegális telepítésű gázfogyasztó készülék és/vagy illegális telepítésű égéstermék-elvezető eseteivel találkoznak, vagy az tudomásukra jut. Ez nem a földgázelosztók, nem a becsületesen dolgozó gázszerelők, és nem a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátók hibája és felelőssége.
    A vonatkozó szabályozás szerint minden legálisan létesített égéstermék-elvezetőnek szerepelnie kell a kéményseprő-ipari tevékenység ellátójának nyilvántartásában is. A kéményseprő-ipari tevékenységet ellátónak a hozzá bejelentett és a nyilvántartásában szereplő égéstermék-elvezetők időszakos ellenőrzését kell elvégezni. Ezen a tényen az égéstermék-vezető fogalmának bevezetése semmit nem változtat. Lehet sajátosan (félre)értelmezni és ellenszenvvel viseltetni a gázipari szabályozások iránt, azok attól még hatályban vannak,
    és tényként kell kezelni, hogy az égéstermék elvezetésének szabályozása mintegy fél évszázada a rendszerszemlélet miatt is a GET hatálya alá tartozik.
    Tudomásul kell venni, hogy a gázipar folyamatosan és napra készen átveszi az EU jogszabályait. A gázfogyasztó készülékek tanúsításának EU szerinti gyakorlatának bevezetése korábbi, mint az EU csatlakozás napja. Az EU jogszabályait a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátók jogszabályaiba is torzítás-mentesen és kötelezően kell átültetni. Nem ismert olyan angol – magyar szótár, amely az EU hivatalos nyelve szerinti angol „chimney” szót „égéstermék-elvezetőre fordítaná a „kémény” helyett.
    Ad 10. ..Súlyos gazdasági hátrányt jelent a felhasználók számára, hogy a gázkészülékkel együtt tanúsított égéstermék-elvezető esetén a gázkészülék meghibásodása és cseréje - ami a kontroll nélküli üzemeltetés miatt korábban bekövetkezhet – esetén csak együtt-tanúsított készüléket szabad felszerelni, vagy a teljes rendszert (kémény és tüzelőberendezés) kompletten kell cserélni..
    Mit kell érteni gazdasági hátrány, illetve kontroll nélküli üzemeltetés alatt? Ajánlom a kritikusok szíves figyelmébe a gázipari szabályozások tanulmányozását, mintegy fél évszázadra visszamenőleg.
    A hatályos GET 89. § (6) értelmében a csatlakozóvezeték és a felhasználói berendezés üzemképes és biztonságos állapotban tartására az ingatlan tulajdonosa köteles. Ennek megfelelően – a (7) bekezdésben meghatározott kivétellel – köteles gondoskodni azok rendszeres karbantartásáról, javításáról és szükség szerinti cseréjéről.
    A felhasználói berendezés (GET 3. § 18.) fogalma ma is rendszerszemléletet tükröz. Annak része a gázfogyasztó készülék, melynek rendszeres és biztonságos működéséhez szükséges tartozék bizonyos CEN/TR 1749 típusokhoz tartozóan az égéstermék-elvezető. A „kontroll” biztosítása, igénybe vétele a GET értelmében az ingatlantulajdonos kötelezettsége. Bizonyos esetekben Ő dönti el, hogy mikor akarja igénybe venni az égéstermék-elvezető érintettsége esetén a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó (ingyenes) szolgáltatását
    Amennyiben az égéstermék elvezetése nem érinti égéstermék-elvezető üzemét, akkor az égéstermék-vezetőnek, mint a gázfogyasztó készülék részének a szükség szerint karbantartására, javítására a GET hatály alá tartozóan a gázszerelők és gázkészülék-javítók tevékenysége folytatásának részletes feltételeiről, az e tevékenységek bejelentésének és nyilvántartásának rendjéről, valamint az e tevékenységekre vonatkozó kötelezettségek be nem tartásának esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről szóló 42/2017. (XII. 11.) NGM rendelet 1. mellékletében előírt végzettséggel, szakképesítéssel és gyakorlati idővel rendelkező gázszerelő jogosult, vagyis jogszabályi felhatalmazás hiányában a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó nem! Ez nem jelenti azt, hogy a gázszerelő az égéstermék-elvezető érintettsége esetén nem von(hat)ja be a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátót érintettsége esetén, és nem köteles annak szükségességéről a felhasználót tájékoztatnia.
    Amennyiben a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó az égéstermék-vezetővel kapcsolatban vélt jogosultsága alapján beavatkozást végez, és annak nemkívánatos következmény lesz, számolnia kell a büntetőjogi felelősséggel.
    Amennyiben a rendszeres karbantartás és javítás gazdaságosan már nem végezhető – ez lehet az ingatlantulajdonos gondatlanságának következménye is -, akkor a „szükség szerinti csere” esete áll elő. Teljesen érthetetlen és értelmetlen a készülékcsere felvetésével kapcsolatban gazdasági hátrányra hivatkozni, még akkor is, ha az égéstermék-vezető cseréjét is jelenti.
    Kérdés:
    Ha valaki lecseréli a már gazdaságosan nem javítható személygépkocsiját, akkor az elavult, gazdaságosan nem javítható személygépkocsijának kipufogó dobját átszerelteti az új személygépkocsi kipufogó dobja helyébe gazdasági hátrány elkerülése reményében?
    Használjuk következetesen a fogalmakat. Gázfogyasztó készülékkel együtt sem égéstermék-elvezetőt, sem égéstermék-vezetőt, sem kéményt nem tanúsítanak.
    A magyar nyelvhasználatban mást jelentenek az együtt, és mást a része fogalmak. Az, hogy valamit valamivel együtt tanúsítanak, az nem jelenti azt, hogy azok a későbbiekben is össze fognak tartozni.
    Ezért is lényeges az MBSZ vonatkozásában az égéstermék-vezető fogalom használata, mert az különbözteti meg az égéstermék-elvezetőtől. A kéményseprő-ipari tevékenységet ellátóknál a mindennapok gyakorlatában megmaradt a kémény szóhasználat annak ellenére, hogy a hatályos jogszabályokban annak fogalom-meghatározása nem történt meg.

IV. Fentiek alapján az alábbiak módosítását látjuk szükségesnek

„Az MBSZ-ben meg kell szüntetni a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetőkre vonatkozó külön szabályozás részeket, differenciálásnak ezen a területen nem lehet teret engedni. Ezen terület szabályozása jelenleg a településüzemeltetésért felelős minisztérium feladatköre. Az égéstermék-vezető fogalmát törölni kell a tervezetből. Már csak azért is aggályos a fogalom bevezetése, mivel rengeteg jogszabályt, szabványokat (szabványok esetében az Euronormokat és érintené a bevezetés, ami viszont kivitelezhetetlen) kellene emiatt módosítani…..”

Tények

  1. A Kstv. 1. § 2. pontjában bevezetett égéstermék-elvezető fogalom ellentétes az EU jogharmonizációs gyakorlatával, mert a „chimney” szó szabatos magyar fordítása nem „égéstermék-elvezető”, hanem „kémény”. A cikk égéstermék-vezető fogalommal kapcsolatos kifogásai, az erre vonatkozó állításai egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak, ezért a cikkben jelzett problémák sem merülhetnek fel az égéstermék-vezető fogalmának bevezetése esetén, amely szabályozás a GET, és nem a Kstv. hatálya alá tartozik. A fogalomnak az MBSZ alkalmazása szempontjából történő bevezetésére vonatkozó jogszabályi tiltás nem ismert.
  2. A kiválasztott típus ismeretében a hatályos MBSZ 4.1.2.1. pontja és az MBSZ revíziójakor a létesítési folyamatot nagymértékben megkönnyítő ábrák és az ábrákhoz tartozó létesítési utasításokkal egyértelműen meghatározza, hogy melyek azok a típusok, amelyek esetében a telepítés folyamatába nem kell, vagy be kell vonni a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátót.
    A fogalmak következetes használata alkalmas a GET és a Kstv. hatálya alatt tanúsított égésterméket elvezető részek, részegységek egyértelmű megkülönböztetésére, és azok megegyeznek a CEN/TC 109 „Gázkazánok” és a CEN/TC 166 „Kémények” európai szabványosító műszaki bizottságok szabványai fogalomhasználatának összehasonlítására konszenzussal létrehozott „Comparison of definitions in standards of CEN-TC 166 with CEN-TC 109 standards EN 15502-1 - 2-1- TR 1749” előírásainak is.
    Gázfogyasztó készülék részeként tanúsított „égéstermék-vezető”

    „Combustion products evacuation duct” a CEN/TC 109 “Gázkazánok” bizottság szabványainak fogalomhasználata az ábrán a vékony fekete vonallal jelölt égéstermék-vezetőre, amelyet a gázfogyasztó készülék részeként tanúsítottak és hoznak forgalomba.

    Nem a gázfogyasztó készülék részeként tanúsított „égéstermék-elvezető”

    „Flue duct”, vagy „flue liner”, vagy „chimney” a CEN/TC 166 „Kémények” bizottság szabványainak fogalomhasználata az ábrán a vastag fekete vonallal jelölt égéstermék-elvezetőre, amelyet nem a gázfogyasztó készülék részeként tanúsítottak és hoznak forgalomba.

    Gázfogyasztó készülék részeként tanúsított „égéstermék-vezető” és nem a gázfogyasztó készülék részeként tanúsított „égéstermék-elvezető”

    „Combustion products evacuation duct” a CEN/TC 109 “Gázkazánok” bizottság szabványainak fogalomhasználata az ábrán a vékony fekete vonallal jelzett, a felállítási helyiség légterén átvezető égéstermék vezetőre, amelyet a gázfogyasztó készülék részeként tanúsítottak és hoznak forgalomba.

    „Flue duct, vagy flue liner, vagy chimney” a CEN/TC 166 „Kémények” bizottság szabványainak fogalomhasználata az ábrán a vastag fekete vonallal jelzett égésterméket-elvezetőre, amelyet nem a gázfogyasztó készülék részeként tanúsítottak és hoznak forgalomba.

    Fentiekből is látható, hogy a Szakbizottság helyesen döntött, amikor a gázfogyasztó készülék részeként a GAD/GAR hatálya alatt tanúsított részeit megkülönböztetésül a CPR rendelet hatálya alá tartozó részeitől, az MBSZ vonatkozásában megkülönbözteti, és bevezeti az égéstermék-vezető fogalmat is.
  3. A kiválasztott típus ismeretében a hatályos MBSZ 4.1.2.1. pontja, illetve az MBSZ revíziója pedig a példák szerinti, a létesítési folyamatot nagymértékben megkönnyítő ábrák és az ábrákhoz tartozó létesítési utasításokkal egyértelműen meghatározza, hogy melyek azok a típusok, amelyek esetében a telepítés folyamatába nem kell bevonni, vagy be kell vonni a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátót.
  4. A gázfogyasztó készülékekkel és telepítéseikkel kapcsolatos követelményeket illetően 1969 óta a mindenkor hatályos gáztörvény és kapcsolódó előírásai rendelkezései a meghatározók.
  5. Az egyes gázfogyasztó készülékek kialakításáról és megfelelőségének tanúsításáról az IKIM rendelet előírásai – mely tartalmazza a GAD irányelv magyarországi bevezetésével kapcsolatos rendelkezéseket - az irányadók 2018. (IV. 21.) napjáig. Az IKIM rendeletet az Egyes műszaki biztonsági tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 6/2017. (V. 5.) NGM rendelet hatályon kívül helyezi, és 2018. IV. 21. napjától a 2016/426 (EU) európai parlamenti és tanácsi rendelet (GAR) végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.
  6. A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény hatályba lépéséig a szabványok alkalmazása kötelező volt. A Vhr. 67. § (4) bekezdése értelmében: „Ha e rendelet hatályba lépését követőleg hatályba lépő állami szabvány a GOMBSZ-ban foglalt előírástól eltérő előírást tartalmaz, az állami szabványban foglalt előírást kell alkalmazni.”
    Ez azt jelenti, hogy (pl. kéménybe kötött konvektorok esetében) az MSZ 7040 Égéstermék-elvezetők és tartozékaik c. szabvány (Az égéstermék-elvezető fogalom mögöttes tartalma nem azonos a Kstv. szerinti fogalommal!) szerint a kéménybe kötött gázfogyasztó készülékek  égésterméket elvezető részei évtizedek óta a gáztörvény hatálya alá tartoznak.
    A gázfogyasztó készülékek karbantartása, cseréje a gázszerelők illetékességi körébe tartozott és tartozik. Azok égéstermék-vezetőjének MSZ 845 szabványra hivatkozva történő átalakításának kikényszerítése – amennyiben azok létesítése nem a tervező által önként használt MSZ 845 szabvány alapján történt -, elfogadhatatlan előírás.  Számos ilyen esetben a „Figyelemfelhívásban” a „3/A” hibakód („Az összekötőelem nem tartalmaz legalább 1 tisztítónyílást.”) szerepel. Kényszerítik a felhasználót a létesítéskor hatályos előírásoknak megfelelő anyagú (MSZ 7040), az akkori fogalom szerinti égéstermék-elvezetőt a lényegesen drágább anyagú égéstermék-elvezetőre. Kötelezik továbbá annak tervezői jogosultsággal nem rendelkező épületgépész mérnök által történő méretezésére, majd a műszaki vizsgálat ismételt elvégeztetésére annak ellenére, hogy egyébként a BM rendelet szerinti bonthatóság biztosított.
    Azt a határozott kijelentést, mely szerint „az MBSZ-ben meg kell szüntetni a készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetőkre vonatkozó külön szabályozás részeket, differenciálásnak ezen a területen nem lehet teret engedni.” csak visszautasítani lehet. Egyrészt az MBSZ alkalmazása szempontjából történő bevezetésre vonatkozó jogszabályi tiltás nem ismert, másrészt a kérdéses fogalmakat a CEN/TC 109 „Gázkazánok” és a CEN/TC 166 „Kémények” európai szabványosító műszaki bizottságok is kölcsönösen elismerik, és alkalmazzák.

V. Összefoglalás, javaslatok

Az MBSZ folyamatos támadására eddig fordított energia befektetés bőven elegendő lett volna a kéményseprő-ipar és a gázipar határterületét érintő jogszabályok megnyugtató és kölcsönös rendezésére, amely energiákat elsősorban a kéményseprő-ipari és a gázipari határterületeit szabályozó jogszabályok összhangjának megteremtésére kellett volna fordítani.

Javasolt a GET hatálya alatt szabályozott felhasználói berendezés, ezen belül a gázfogyasztó készülékek égéstermék-elvezetőt érintő telepítésére, időszakos ellenőrzésére vonatkozó kéményseprő-ipari tevékenységet szabályozó jogszabályoknak, a Rendeletnek, valamint az MBSZ és a kéményseprő-ipari tevékenység ellátásának szakmai szabályairól szóló jogszabályok határterületei összhangjának megteremtése.

Megfontolandó a kémény fogalmának meghatározása, a szabályozásokba történő visszaemelése, és mellette az égéstermék-elvezető fogalom megtartása, értve alatta a CPR rendelet hatálya alá tartozó termékeket, megkülönböztetve a GAD/GAR hatálya alatt a gázfogyasztó készülék részeként tanúsított égéstermék-vezetőtől.

Javasolt egy, a kéményre és az égéstermék-elvezetőre vonatkozó kéményseprő-ipari műszaki-biztonsági szabályzat kiadása, figyelemmel többek között a GET, a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény, a GAD/GAR, és a CPR kapcsolódó előírásaira is.

Fentiek megfontolása különösen aktuális annak ismeretében, hogy a gázipar és a kéményseprő-ipar határterületeit szabályozó jogszabályokban alkalmazott egyes alapvető fogalom meghatározások nincsenek összhangban egyrészt az EU jogszabályokkal, másrészt az egyes jogszabályokban alkalmazott fogalom meghatározások eltérő értelmezésre adnak lehetőséget.

Égéstermék-elvezetőKéményKéményseprő

Kapcsolódó