VGF&HKL szaklap

Fürdőszoba-felújítási szempontok

| |  1378 | |

Fürdőszoba-felújítási szempontok

A nagyvárosok lakásaiban viszonylag gyakori, hogy komplett fürdőszoba-felújításra van szükség. Legtöbb problémát az ólomvezetékek okozzák, ahol sokszor még a szennyvízlefolyó is ólomból készült, acél padlóösszefolyóval.

Ha a kőművesek elvégezték az alapvető bontási munkálatokat, lecsupaszították tégláig a falat, eltüntették a régi szanitereket, a gépészeké a terep. Első és legfontosabb – ha nincs terv, és kisebb fürdőszobáknál ez a gyakorlat –, hogy a gépész végiggondolja, lerajzolja a kialakítandó csőhálózat, hmv-, hidegvíz-, szennyvíz-vezetékeket, különböző vezetékkiállásokat. Ezen menet közben úgyis változtatni kell, mert valami mindig közbejön. Volt már példa arra, hogy egy nem várt, régi csővezeték bukkan fel, amiről senki nem tudja, hogy micsoda, egyaránt lehet élő vagy holt vezeték. Ezt a gépész nem szívesen bolygatja, nehogy felesleges kárt okozzon magának. De előfordulhatnak a padlóban tartószerkezeti acélgerendák, esetleg betonkoszorú, melyet hivatalosan szintén nem szabad megvésni. Ilyen és ehhez hasonló tényezők jelentősen módosíthatják a nyomvonalakat, kiállásokat, nem kevés fejtörést okozva a kivitelezőnek. A hideg-, melegvíz-csővezetékeket lehet vezetni a padlóban éppúgy, mint a falban. Fokozottan ügyelni kell arra, hogy elektromos vezetékeket ne keresztezzenek a vízvezetékek. Ha hellyel-közzel összeállt az elképzelés, neki kell látni a vésésnek. A tiszta munka miatt érdemes gyémántvágóval elővágni a falat, így szebb lesz a horony, kevésbé tud a véső megszaladni. Persze ez plusz munka, idő stb.

Manapság már nagyon ritka az acélvezetékek kialakítása, köztudott, hogy a meleg víz esetén nem is szabad horganyzott acélcsöveket használni, mert hamar kilyukadnak. Legjobb az ötrétegű cső használata. Fontos, hogy kulcsos, roppantós idomokat csak falon kívüli szerelésnél alkalmazzunk, falon belöl az idomcsatlakozóknál revíziós ajtókat kellene kialakítani. Könnyebb és gyorsabb, biztonságosabb a préselt kötések kialakítása. A vésés után célszerű a falikorongokat, vízkiállásokat kialakítani, a szükséges szerelvényeket legipszelni. Közben a lefolyó kialakítása is megtörténhet. Itt leginkább a lejtésre kell különös figyelmet fordítani. Szakemerek egybehangzó véleménye szerint a csatorna lejtése 3-5 ezrelék lehet (azaz egy méteres csőszakasz kezdeti és végpontja közörr az eltérés maximum 5 mm lehet), csak különleges esetekben érheti el az 1 százalékot. A túl nagy lejtésű csatornarendszerből a víz illetve a folyadék nagyon gyorsan lefut, de az egyéb szennyeződés ottmarad a csövekben. A víz nélküli vagy időnként nedvesedő szemét sokkal hamarabb okoz dugulást. Ezt a fajta dugulást a legnehezebb megszüntetni, hisz’ az esetek nagy részében ki kell bontani a csövet, és ki kell cserélni az eldugult részt. Ezen kívül fontos, hogy a csatornarendszernek legyen kialakítva kiszellőzése. Társasházaknál, bérházaknál ezt általában megoldották, de családi házaknál volt már a kiszellőztető elhagyása miatt probléma a csatornarendszerrel. A lezúduló szennyvíz tömege ugyanis képes a rendszerben vákuumot kelteni és a bűzelzárókból is kirántani a vizet, így a bűzelzáróinkban kürtőeffektus alakul ki, a csatornahálózatunk sajnos kéményként fog üzemelni és a szennyvízhálózat gázai a mi szifonjainkon és lefolyóinkon fognak távozni.

Az ólomcsövek problémája mindíg aktuális. Sokszor történik a lakásban felújítás, viszont a teljes társasház felújítása elmaradt. Ebben az esetben ólomvezetékekre kell rákötni. Vízvezetékek esetében elkerülhetetlen a hollandis forrvég forrasztása. Szennyvízvezetékeknél pedig a legkülönbözőbb ötleteket kell bevetni. Eternit szennyvízvezetékeknél ugyanez a helyzet. Léteznek technológiák, amelyekkel kialakíthatók a kötések, de a gyakorlatban ezeket kevésbé használják. A sziloplaszttól a duck tape szalagig bármi előfordulhat. Érdemes tájékozódni az egyes megoldásokat illetően, mielőtt valaki hozzáfog a kötések kialakításához.

Préselésnél néha előfordul, hogy az idomokat előbb összeállítják, majd amikor már kialakult a hálózat, a végén egyszerre préselik össze a csőre az idomokat. Itt figyelni kell, hogy nehogy kimaradjon akár egyetlen kötés is, mert a nyomáspróbán nem biztos, hogy ki fog derülni a hiba.

Nyomáspróbát mindenképp végezni kell, lehetőleg nagyobb, akár 10 bar nyomással is, több napon keresztül. Ha tartja a rendszer a nyomást, akkor tekinthető befejezettnek a munka. Ellenőrizzük a lefolyókat is, hogy biztosan elvezetik-e a szennyvizet. Ha igen, kezdődhet a számolás. A gyakorlatban a vízszerelési munkálatokért kötésenként 40 ezer forintot kérnek el a szerelők, ebben nincs benne az anyagdíj. A végén a szerelvényezés plusz költséggel jár, de ez már egyéni megállapodás kérdése.