A hűtővizet is kezelni kell
2021. szeptember 16. | Lantos Tivadar | 1837 |
Sok szó esett már a kazántápvíz, illetve a fűtővíz kezeléséről, azonban a hűtési energiát szállító vízről még nem beszéltünk, mert nem is léteznek erre vonatkozó konkrét irányelvek. Tekintsük át dióhéjban, hogy milyen, az üzemeltetés során felmerülő problémákat kell megoldani a hűtővízzel kapcsolatosan.
A német VDI 3803 Blatt 1: Központi légtechnikai berendezések; Műszaki követelmények (Zentrale Raumlufttechnische Anlagen; Bauliche und technische Anforderungen) irányelv ad némi útmutatást a hűtővíz kezelése tekintetében, valamint a készülékgyártók is adhatnak javaslatokat, feltételeket.
Szennyeződések a rendszerben
A vízkő kiválás a hűtővíz esetén is markáns problémát jelent. A hűtőkörökben elsősorban a gyorsan változó körülmények miatt a mész-szénsav egyensúly megbomlik, ennek hatására a kalcium-karbonát (CaCO3) és a kalcium-szulfát (CaSO4), kiválik. Az összkeménységen belül főként a karbonát-keménység eredményez jelentős vízkőképződést már a közepesen kemény víztől (alkáliföldfémek összege 1,4–2,1 mol/m³ ill. összkeménység 8 – 12 nk°), de különösen a kemény vizek (alkáliföldfémek összege > 2,1 mol/m³ ill. összkeménység > 12 nk°) esetén. A vízzel érintkező felületeken ennek hatására kialakul egy vízkőréteg, amely jelentős teljesítményromlást eredményez a hőátadó felületeken. Elektrokémiai korróziós folyamatok is elindulhatnak, melynek mértékét a víz pH-jától, a vízben oldott gázok (pl. CO2 és O2) tartalmától, oldott ionok (kloridok és szulfátok) mennyiségétől, valamint szerves és a szervetlen szilárdanyag-tartalomtól függenek. Korrózióra sor kerülhet a teljes anyagfelületen (felületi lehordás), vagy pontszerűen, pontkorrózió formájában. Miközben a felületi lehordásért a hiányzó vagy hibás fedőrétegek a felelősek, a pontkorrózió rendszerint az ún. szellőzőelemekkel kapcsolatosan (a szilárdanyag-részecskék folytán), a jelentős aniontartalom és a mikrobiológiai szaporulat miatt merül fel. Ezen kívül a hűtőrendszerek belsejében is elszaporodhatnak az algák, baktériumok, gombák és nyálkaképző mikroorganizmusok, melyeket a szervetlen sók és nyomelemek elősegítik, amit a meleg, az oxigén és a fényhatás tovább fokozhat. A biológiai szennyeződések a hűtőrendszeren belül hőátviteli veszteségeket és korróziót okozhatnak.
Adalékanyagok
A biocidfelhasználás többek között az alábbi eljárásokkal csökkenthető: szűrés és előszűrés, tisztítás, hőkezelés, bevonatok és festékek, ultraibolya fény, hangtechnológia, ozmotikus sokk. Az eljárások alapelve, hogy javítsák a víz biológiai minőségét és tisztán tartsák a hűtőrendszer elemeinek felszínét. Az adalékanyagok optimalizálása magában foglalja a megfelelő adagolási rendszer kiválasztását, és a vízkezelésnek az emisszióra és a hűtőrendszer teljesítményére, a hőcserére és a biztonságos működésére gyakorolt hatásának ellenőrzését is. A helyes adagolás kiválasztásának célja megfelelő időben a megfelelő koncentráció elérése a hűtőrendszer teljesítményének romlása nélkül. Az elégtelen mértékű adagolás korróziót, vízkőlerakódást és a rendszer csökkenő teljesítményét vonhatja maga után, a túladagolás pedig a hőcserélő felületek szennyeződését, magasabb kibocsátási értékeket és magasabb kezelési költségeket eredményezhet.
Adagolások
A folyamatos adagolás olyan hűtőrendszerek esetében ajánlott, amelyekben az adalékanyagot állandó szinten kell tartani. Átfolyó rendszerekben gyakran alkalmazzák makroszennyeződés és korrózió megelőzésére. A szakaszos adagolás olyankor célszerű, amikor a rendszerben levő víz térfogatához képest a leiszapolás aránya kicsi. Ilyenkor gyakorlatilag az elfogyasztott vagy kibocsátott anyagot pótolják. Recirkulációs rendszerekben inkább a szakaszos eljárást alkalmazzák. Az adagolás lehet célzott, amikor a hűtőrendszer egyes területeit kell különösen védeni. Fontos gyakorlat a makrobiológiai növekedés szezonális jellemzőihez igazodó időben célzott adagolás. Kisebb rendszerekben az adagolás történhet kézzel, nagyobb rendszerekben azonban általában ellenőrző rendszerrel összekötött automata szerkezet végzi. Az adagolás lehet folyamatos vagy sokkszerű. Átfolyó rendszerekben javasolják a folyamatos adagolást, hogy a baktériumölő anyagok hosszabb időn át fejthessék ki hatásukat. A recirkulációs rendszerekben általánosabb a szakaszos adagolás, ugyanis a baktériumölő anyagok magasabb koncentrációban könnyebben behatolnak a biológiai lerakódás alkotta filmbe, és végül elpusztítják azt. Recirkulációs rendszerekben egymással szinergetikus hatásban álló anyagok is jól használhatók. Az eljárás kedvező hatása, hogy a leiszapolásban kisebb koncentrációban vannak jelen, és valószínűtlen, hogy a mikrobák valamennyivel szemben ellenállóvá váljanak.
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.
A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 8990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 22 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
