A gellérthegyi víztározó Philadelphiában
Kiadónk vendégeivel ezúttal az idei Oscar-díj egyik legnagyobb várományosát, a nagyrészt Magyarországon forgatott A brutalistát néztük meg
2025. január 28. | Erdősi Csaba | 645 |
A VGF&HKL-t is kiadó Media12 életében már hagyomány, hogy partnereinket színházba invitáljuk. A választásunk most egy filmszínházra, az Urániára esett, ahol az év eddigi legnagyobb filmes szenzációját jelentő A brutalistát tekintettük meg. A monstre műalkotás hatása benne rejlik a címében; a legtöbben ugyanis a brutális szót használták, amikor vendéglátóként arról érdeklődtünk tőlük, mit szóltak az alkotáshoz. Viszont érdemes volt végignézni – a legtöbben ebben is egyetértettek.
Cím, formanyelv és a nézőkre gyakorolt hatás hármas egysége – röviden ez jellemzi Brady Corbet monstre, negyedórás szünettel vetítve bő három és fél órás filmeposzát, A brutalistát. Az amerikai-brit-magyar koprodukcióban készült történelmi alkotás világpremierjére 2024. szeptember 1-jén a 81. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon került sor, ahonnan a rendezőként még zöldfülűnek számító, mindössze 36 éves Corbet rögvest el is hozta a legjobb rendezésért járó Ezüst Oroszlánt, majd a film hét jelölésből hármat is megkapott az idei Golden Globe-on, és több kategóriában is Oscar-esélyesként emlegetik a kritikusok. A Magyarországon január 23-án debütált mozit a lapunkat is gondozó Media12 partnerei, szerzői és leghűségesebb olvasói január 27-én, az auschwitzi haláltábor felszabadításának nyolcvanadik évfordulóján tekintették meg a kiadó vendégeiként. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban több mint háromszázan gyűltünk össze a vetítésre, amely egyáltalán nem ígért könnyű szórakozást – és ez az ígéretét maradéktalanul be is tartotta.
Fizikaiból a lelki pokolba
A fenti dátumnak esetünkben különös jelentősége van, az A brutalista ugyanis úgy holokausztfilm, hogy közvetlenül egy szó sem esik benne a holokausztról. Főhőse, Tóth László, magyar építész fiktív szereplő – az általa tervezett csőbútorról azért nem nehéz felismerni, hogy alakját legalább részben a Bauhaus-iskola jelentős, több műfajban is kiemelkedő tervezője, a szintén magyar Breuer Marcell ihlette –, aki a koncentrációs táborból kiszabadulva, de szintén holokaszt-túlélő feleségétől és árván maradt unokahúgától elszakítva Amerikába érkezik. Ott azonban hamar kiderül, hogy a várt szabadság helyett ugyanabba a helyzetbe csöppent, mint amiből szabadult. Alávetettsége, rabsága nem olyan direkt és húsbavágó ugyan, mint a lágerlakóké, nem fenyegeti a fizikai megsemmisülés veszélye, de a lelki gyötrelmei olyan erősen ülnek ki az arcára, hogy már-már a testi fájdalom megnyilvánulását keltik – köszönhetően a főszereplő, a magyar gyökerekkel is rendelkező Adrien Brody briliáns játékának.
Mr. Tóth Amerikában idegen, minden értelemben. Levetkőzhetetlen akcentusa – a filmben számos mondat magyarul hangzik el angol nyelvű felirattal –, zsidósága és szakmai hajthatatlansága egyaránt elidegeníti tőle a környezetét. És hiába tűnik úgy pár pillanatig, hogy egy hatalmas megrendelés nyomán rámosolygott a szerencse, ez csak a látszat. Az újgazdag megrendelő zagyva álma, egy monumentális, de értelmetlen, céljaiban és üzenetében álszent épület felhúzása számos akadályba és akadályoztatásba ütközik, hiába küzd érte a saját méltóságától is megfosztott tervező a megrendelővel, az építészeti vízióját megcsonkítani szándékozó kivitelezővel és a beruházásra pénzt adó város lakóival, vezetőivel egyaránt. A nagy lehetőségnek induló megbízás kényszeríti pont ugyanolyan szögesdrótok mögé a kábítószer- és alkoholproblémákkal is küzdő, meg nem értett és lenézett építészt, mint korábbi helyzete. És bár sikerül egyesíteni a családját, kihozva a tengerentúlra a feleségét és az unokahúgát, a velük való kapcsolata sem hoz könnyebbséget az életébe, sőt, inkább csak fokozza gyötrődését. Ennek ellenére a néző számára is érthetetlen konoksággal küzd, szélmalomharcot vívva a környezetével és önmagával, vállalva a magányt, átlépve még a legdurvább testi abúzuson is. A várva várt szakmai siker azonban későn éri, a Velencei Biennálé tiszteletére rendezett életműkiállítását már emberi roncsként éli meg. Céljait, alkotói habitusát így helyette már csak az unokahúga tudja összefoglalni, és ekkor derül ki az is, min dolgozott olyan eszelősen: az alávetettség, a kiszolgáltatottság és az eltiprás elszenvedőinek brutalista emlékművén.
Ismerős helyszínek
A filmet jelentős részben Magyarországon forgatták, és nem is kellett túl figyelmes nézőnek lenni ahhoz, hogy felismerjük a Philadelphiában játszódó történtet budapesti helyszíneit. Így jelentősen hozzájárult a látványvilághoz a csepeli Szabadkikötő, a Keleti pályaudvar, a Nagyvárad téri SOTE-torony belső tere Tóth László átmeneti munkahelyeként, a kőbányai pincerendszer, ahol a film egyik lebrutálisabb jelenete zajlik, és a tóalmási Andrássy-kastély. A gépész nézők valószínűleg örömmel látták viszont a vásznon a Gellérthegyi Gruber József Víztározó földöntúli hangulatot árasztó, oszlopos medencéjét. Ez a helyszín a filmben a Tóth tervezte épület esővízgyűjtőjeként szolgál, többször feltűnik a vásznon, és ott játszódik a történet egyik kulcsmomentuma.
A magyar helyszínek mellett számos honfitársunk alkotóként is hozzájárult a film elkészültéhez. A vágást például a néhai filmrendező, Jancsó Miklós fia, Jancsó Dávid végezte, akinek az idei Oscar-gálán is szoríthatunk, hogy megkapja a legjobbnak járó elismerést ebben a kategóriában. Kisebb jelenetekben feltűnnek benne magyar színészek is, így Mészöly Anna, Vilmányi Benett és Orbán Levente. Összességében az alkotáson 150 hazánkfia hagyta ott valamilyen formában a keze nyomát.
Jó, hogy találkoztunk
Ezúton szeretnénk megköszönni partnereinknek, barátainknak, hogy elfogadták a meghívásunkat, és együtt élhettük át ezt a maga nemében különleges filmélményt. Reméljük, hogy a jövőben is velünk maradnak, és újra egy nézőtéren ülhetünk majd, valahol máshol, más darabot, filmet, vagy egyéb alkotást élvezve! Lejjeb görgetve egy kis válogatást talál az eseményen készült képekből.
Fotók: Hódossy Attila, Aurora Productions
A Media12 kiadó a hazai építőipari lapkiadás egyik legjelentősebb szereplője, amely az épületvillamossági és épületgépészeti terület piacvezető lapjain (Villanyszerelők Lapja és VGF&HKL) túl a Magyar Mérnöki Kamara több tagozatának lapját (e-gépész és e-villamos), valamint a Magyar Energetikai Társaság lapját, a Magyar Energetika szakkiadványt is gondozza.
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.
A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 9990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így közel 25 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
