Kezdhetünk félni a csapvíztől?

A válasz röviden határozott nem, de megpróbáljuk részletesebben is elmagyarázni, miért telepedhetnek meg baktériumok a vízvezetékben, és mit tehetünk ez ellen

2025. augusztus 19. | VGF&HKL online |  1584 |

Az elmúlt időszakban Székesfehérváron két helyszínen is kimutatták a Pseudomonas aeruginosa baktérium jelenlétét az épületek vízhálózatában. Először a Szent György Kórház szülészeti osztályán, ahol a fertőtlenítések ellenére is fennmaradt a probléma, majd az Árpád Technikum és Kollégium épületének vízrendszerében találták meg a kórokozót. A vízszolgáltató és a városvezetés hangsúlyozta, hogy nem a központi hálózat vagy a vízbázis érintett, hanem az épületen belül alakult ki lokális fertőzés. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a központilag megfelelő minőségű víz is kockázatossá válhat, ha az épületen belüli rendszert nem üzemeltetik szakszerűen.

A Pseudomonas aeruginosa egy szinte mindenhol, a természetben széles körben előforduló kórokozó (még a bőrünk flórájában is megtalálható), amely elsősorban nedves felületeken, a saját maga által kialakított biofilmréteg mögé húzódva képes tartósan megtelepedni és szaporodni. Gyakran csapok, perlátorok, zuhanyfejek, szifonok és lefolyók környezetében található meg. A baktérium elsősorban a gyenge immunrendszerű betegek, újszülöttek, krónikus tüdőbetegek (például cisztás fibrózisban szenvedők) számára jelent kockázatot, míg egészséges embereket többnyire nem betegít meg. Ha egyszer megjelent a vízhálózatban, nehéz kiirtani onnan, mert elég jól átvészeli a termikus és a vegyi fertőtlenítést is. Makacsságát az adja, hogy erős biofilmképző, és több fertőtlenítőszerrel szemben is ellenálló. Emiatt egyszeri fertőtlenítés után gyakran képes visszatelepülni, különösen, ha a biofilmet nem sikerül teljesen megszüntetni.

Kockázati helyek

A baktérium megjelenését a vízben számos épületgépészeti tényező elősegítheti. Tipikus kockázati helyzetet jelent a pangó víz (például egy egész nyáron át lakatlan kollégiumban), a ritkán használt csapok és vezetékek, illetve a túlméretezett vagy rosszul kialakított hálózatok, pláne, ha azok már elöregedtek. A 20–42 °C közötti vízhőmérséklet kifejezetten kedvez a Pseudomonas aeruginosa szaporodásának, és ha a rendszer végpontjain a fertőtlenítőszer szintje alacsony, vagy az időközi termikus fertőtlenítés hatása nem elegendő, a baktérium kolonizációja könnyen fennmarad. A szerelvények (perlátorok, flexibilis bekötők, zuhanyfejek) belső felületén, különösen egyes műanyagokon, a már említett biofilm hosszú távú menedéket biztosít a baktériumnak, így egy időn belül újra megjelenik a kórokozó a rendszer tisztítása után is.

Fel kell mérni a veszélyt

A magyar jogszabályi háttér alapján a vezetékes ivóvíz esetén a kötelező mikrobiológiai paraméterek közé csak az E. coli és az Enterococcus tartozik (0/100 ml), a Pseudomonas aeruginosa kizárólag palackozott víznél szerepel határértékként (0/250 ml). Ez azt jelenti, hogy közüzemi csapvízben rutinszerűen nem vizsgálják, kivéve, ha a kockázatértékelés ezt indokolja, például egészségügyi intézményekben. Ezzel összhangban az Európai Unió 2020/2184 irányelve is a kockázatalapú megközelítést támogatja. Egészségügyi környezetben ugyanakkor helyi protokollok írhatják elő a rendszeres vizsgálatot és szigorúbb követelményeket.

A fokozottan kockázatosnak számító intézményi üzemeltetők számára elengedhetetlen egy vízgazdálkodási terv készítése, amely feltérképezi a kockázati pontokat és üzemeltetési határértékeket. Fontos a pangás csökkentése, a „holtágak” megszüntetése és a programozott átöblítések rendszeres végrehajtása.

A hőmérsékletszabályozásánál a hideg víznek 20 °C alatt, a HMV-tároló vizének legalább 60 °C-on, a cirkulációs visszatérőnek pedig legalább 55 °C-on kell lennie. A maradékfertőtlenítőszer szintjének biztosítása, illetve szükség esetén klórozás, klór-dioxidos kezelés vagy termikus fertőtlenítés is indokolt lehet, mindig utóellenőrzéssel kiegészítve. A szerelvények, különösen a perlátorok és zuhanyfejek rendszeres tisztítása és cseréje, valamint a lefolyók biofilm-mentesítése szintén kulcsfontosságú. Anyagválasztásnál érdemes a biofilm megtapadását kevésbé biztosító, sima belső felületű anyagokat alkalmazni.

Léteznek biztonságot nyújtó szűrők is

Magas kockázatú helyeken indokolt lehet 0,1 mikronos végponti szűrők használata. Ezek a vízhálózat teljes fertőtlenítése nélkül is azonnali védelmet nyújtanak a baktériumok ellen – egyszerűen nem engedik át őket. Ez különösen előnyös olyan helyzetekben, amikor a vízhálózatban fertőzés alakult ki, vagy a csőrendszer állapota nem teszi lehetővé a teljes hálózat hatékony fertőtlenítését. Gyakran őket olyan környezetben, ahol a mikrobiológiai tisztaság és a magas fokú higiénia kulcsfontosságú, például egészségügyi intézményekben.

Mit tehet a lakosság?

A lakosság számára is vannak egyszerű lépések a kockázat csökkentésére. Érdemes rendszeresen átöblíteni a ritkán használt csapokat és zuhanyokat, a perlátorokat és zuhanyfejeket időnként megtisztítani vagy cserélni. A melegvíztárolót 60 °C körüli hőmérsékletre kell beállítani. Huzamosabb távollét, például nyaralás után célszerű hosszan folyatni a vizet, és az első zuhanyzásnál elkerülni az aeroszol belélegzését. Különösen érzékeny személyek esetében indokolt lehet végponti szűrő vagy palackozott ivóvíz használata.

Összegzés

A fehérvári esetek jól mutatják, hogy a központilag megfelelő vízminőség önmagában nem elég, az épületen belüli üzemeltetés legalább olyan fontos. A kockázat elsősorban nem az egészséges lakosságot érinti, hanem azokat a csoportokat, akik különösen érzékenyek a Pseudomonas aeruginosa fertőzéseire. A megelőzés és az egészségvédelem kulcsa a szakszerű épületgépészeti üzemeltetés és a tudatos felhasználói magatartás.

vízellátásvíztisztítás

Kapcsolódó

---