Elhunyt Dr. Csoknyai István
2026. június 26. | VGF&HKL online |
Életének 79. évében elhunyt Dr. Csoknyai István épületgépész mérnök, egyetemi oktató, lapunk szerzője. Búcsúztatására 2026. július 22-én, 9 órakor kerül sor a Farkasréti temetőben.
Csoknyai István 1947-ben született Budakeszin. 1965-ben az Épületgépészeti Technikumban szerzett technikusi oklevelet. Ugyanebben az évben felvételt nyert a BME Gépészmérnöki Karára. Egyetemi tanulmányait 1970-ben, az épületgépész ágazaton fejezte be. 1970. szeptember 1-én kezdte pályáját az I. Épületgépészeti Tanszéken. 1972-ben a BME Gépészmérnöki Karán mérnöktanári oklevelet szerzett. 1970 óta részt vesz az épületgépészeti tárgyak, ezen belül is különösen a Fűtéstechnika tárgy oktatásában. Részt vett az új kétlépcsős tanterv kidolgozásában, több tantárgy részletes kialakításában, majd oktatásában. A Fűtéstechnika tárgy mellett kidolgozta az Épületenergetika tárgycsoportot is. 1988 óta előadója a Fűtéstechnika tárgynak. Előadó volt szakmérnöki tanfolyamon és a kiegészítő képzésben. 2005 és 2018 között rendszeresen előadott a BME Mérnöktovábbképző Intézet energiaauditori és épületenergetikai tanfolyamain. Szűkebb szakterülete a fűtéstechnika. Jelentősebb kutatási-fejlesztési munkák, melyeket irányított, illetve melyekben részt vett: fűtőtestek laboratóriumi vizsgálata; kézi és automatikus fűtőtestszelepek fejlesztése, illetve vizsgálata; egycsöves fűtési rendszerek fejlesztése; lakóépületek fűtési és használati melegvíztermeléséhez szükséges hőenergia fogyasztásának vizsgálata; újtípusú hőcserélő fejlesztése; hőhasznosító rendszer fejlesztése, fűtési költségosztás alkalmazásának kérdései, épületenergetikai kutatások és vizsgálatok. 1970 óta folyamatosan végez tudományos kutató-fejlesztő munkát. Témavezetőként kutatási-fejlesztési megbízásos munkákat végzett, szakcikkeket írt, konferenciákon adott elő.
A BME-n 1984-ben műszaki doktori címet szerzett. 1995-től a műszaki tudományok kandidátusa. 1996-ban a BME-n PhD oklevelet szerzett. 1981/82-ben egyéves szakmai tapasztalatszerzési gyakorlaton vett részt a Csőszerelőipari Vállalatnál. 1982-től magántervező és építésügyi szakértő, 1988-tól vezetőtervező, 2008-tól épületenergetikai tanúsító. 1997-től tagja a Magyar Mérnöki Kamarának. 2007-től az Épületgépészeti Múzeum igazgatósági tagja. 1982-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést kapott. 2002-ben Macskásy Árpád-díjjal tüntette ki az Építéstudományi Egyesület. A BME Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.
Az Épületgépészeti Múzem értékeiről lapunknak több csikket is írt, amelyeket itt olvashatnak el.
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.
A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 13 990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így közel 26 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
