A szén-monoxid-vészjelzők arra szolgálnak, hogy (leginkább) abban az esetben, ha nyílt égésterű tüzelőberendezés (gáz, fa, egyéb szilárd) működik lakótérben, riassza a lakókat CO-mérgezés veszélye esetén. A CO-vészjelző az utolsó mentsvár egy műszakilag, épületgépészetileg nem megfelelő helyzetben – ilyennek tekinthetünk minden egyes lakótérben üzemelő, az égési levegőt onnan vevő és a füstgázt esetlegesen oda visszatoló rendszert (milliós számban vannak ma ilyenek Magyarországon).

Tavaly, 2013 szeptemberében szaklapunk bevizsgáltatott 11 népszerű, Magyarországon nagy forgalmat produkáló CO-vészjelző típust akkreditált laboratóriumban. A készülékeket 5 CO-koncentrációszinten vizsgálták, bonyolult és komoly eljárással. Akkor 2 készülék felelt meg az elvárásoknak.

Az adatokat továbbítottuk a Fogyasztóvédelmi Főfelügyeletnek, amely saját vizsgálatba kezdett. Ennek eredményei idén, 2014 áprilisában születtek meg. A fellebbezések, a hivatalos eljárási rend miatt végeredmény eddig csak néhány készülék esetében született, a többi esetben a bürokratikus körök folynak, és a készülékek továbbra is forgalomba hozhatók.

A fűtési idény kezdetekor újra körülnéztünk a piacon, és nem láttunk javulást, sőt! Hemzsegnek a 3000 Ft-os készülékek, többek között azok a típusok, amelyeket a VGF, de azok is, amelyeket a Fogyasztóvédelem vizsgálata is elítélt! Ezért úgy döntöttünk, újabb készüléktípusokat vizsgáltatunk be.

13 készülék 2-2 példányát vásároltuk meg, a vételárak bruttó 3500 Ft és 19 000 Ft között mozogtak, jellemzően azonban ezekben a barkácsáruházakban, hipermarketekben a messze 10 000 Ft alatti készülékek találhatók meg tömegesen.

A vizsgálatok elvégzésére a Stieber Lebegőtisztaság-védelmi Bt. a NAT által akkreditált kalibráló laboratóriumát kértük fel.

A teszt során azt vizsgáltuk, hogy a CO érzékelők megfelelnek-e a EN50291-1:2010 szabvány alapvető előírásainak, azaz hogy a szén-monoxid-mérők a mérges gáz jelenlétét megfelelő időben jelzik-e. Az EN50291-1:2010 számú – ez év augusztusától MSZ EN50291-1:2014 számon magyar nyelven is elérhető – szabvány azt hivatott biztosítani, hogy a felhasználókat jóval a mérgező gáz veszélyes szintjének elérése előtt figyelmeztessék a szén-monoxid-vészjelzők, de téves riasztással ne keltsenek pánikot.

A vizsgált termékek csomagolásán és a használati útmutatókban a gyártók szinte majdnem minden esetben hivatkoznak a szabványos riasztási szintekre, azt állítva, hogy a készülékük ezeket a követelményeket teljesítik. Az elvégzett vizsgálatok azonban ezt nem támasztották alá. A 13 típusból mindössze 3 felelt meg, mindhárom ugyanazon gyártó terméke. A két vizsgálatunk végeredménye: 24 vizsgált típusból mindössze 5 megfelelő (két gyártótól)!

A helyzet világos, és rosszabb, mint volt egy éve. Tapasztalataink szerint a szakma – kéményseprők, tűzoltók, gázszerelők, épületgépész nagykereskedők – tavalyi tesztünk hatására jobban odafigyelnek, és óvakodnak a kétes minőségű szén-monoxid-riasztók ajánlásától, forgalmazásától. De a barkácsáruházak, és főleg az online kereskedések nem! Miért tehetik ezt meg? Ennek több oka van, itt hármat fogok megemlíteni.

Az első, hogy a vásárlók minden lényeges szempontból tájékozatlanok. Nem tudják, mi is az a CO-mérgezés, mi a hatásmechanizmusa, csak sejtik, hogy valami rossz dolog. Azt sem tudják, hogy nekik szükségük van-e CO-vészjelzőre, és ha igen, miért. És nem tudják, hogy mely paraméterek alapján válasszanak CO-vészjelző készüléket – marad hát az ár, mint döntő tényező. Szükség van komoly állami tájékoztató kampányra, ami túlmegy a CO-vészjelzőkön, és az egész épületgépészeti rendszerre kitér!

A második ok a Fogyasztóvédelem működésének elégtelensége. Az eljárás lassú, körülményes – hogy több mint egy év alatt ne lehessen jogerős döntést hozni egy egyértelmű esetben, az Magyarországon nem szokatlan, de ha életvédelemről van szó, akkor tűrhetetlen! Van-e értelme a Fogyasztóvédelemnek, ha egy készülékről évekkel a vizsgálat megkezdése után derül ki, hogy halálos veszélyt hordoz?
Nem tudhatjuk, kit, hol, hogyan vizsgálnak, mert folyamatban lévő ügyekről nem adhatnak tájékoztatást, mint ahogy az akcióikról sem. De ha végül nagy nehezen megszületik egy jogerős döntés, a Fogyasztóvédelem honlapján szinte megtalálhatatlanok ezek a határozatok, egyéb helyen, médiumban nem publikálják őket, nem értesül róla a lakosság.

És végül a harmadik, legfontosabb oka annak, hogy bárki leemelhet a polcról egy megbízhatatlan CO-vészjelzők vészjelzőt, az az, hogy forgalomba hozataluk nincs feltételekhez kötve! Bármit ráírhatnak a csomagolásra, becsapva a fogyasztókat. Így oszthatott a kispesti önkormányzat és maga a Katasztrófavédelem is rossz minőségű, egyértelműen nem megfelelő CO-vészjelzőket rászorulóknak, közintézményeknek.
Legyen a forgalomba hozatal engedélyhez kötve! Legyen megkövetelve annak előzetes bizonyítása a gyártó-forgalmazó részéről, hogy terméke megfelel a szabványnak! Ez az egyetlen korrekt megoldás, és érthetetlen, hogy életvédelmi berendezések esetén a minimálisan elvárható intézkedés.