Pécs is szenved a leapadt Dunától

A város hőerőművét a vízművek szakemberei mentették meg a leállástól

2026. szeptember 2. | Erdősi Csaba |

Nemcsak a Paksi Atomerőműben okozott megoldandó problémát a Duna rendkívül alacsony vízszintje. A forró és csapadékszegény időjárás olyan helyzetet teremtett a mohácsi vízkiemelőnél, amely veszélybe sodorta a pécsi hőerőmű és mellette üzemelő farostlemezgyár üzemivíz-ellátását is. A folyó vízszintje megközelítette a vízkivételi mű befolyási szintjét, ezért fennállt a veszélye annak, hogy leáll az ipari vízellátás. A Dunántúli Regionális Vízmű (DRV) Zrt. munkatársai végül két ideiglenesen telepített szivattyúval és tűzoltótömlőkkel orvosolták a helyzetet.

A mohácsi vízkiemelő még az 1950-es évek végén épült, hogy ipari vízzel lássa el a pécsi hőerőművet. A műtárgyhoz két szívóakna tartozik, amelyekhez a Duna medrébe benyúló szívóvezetékek kapcsolódnak. A konstrukciótermészetes korlátja, hogy nagyon alacsony vízállásnál egyre kisebb vízoszlop áll rendelkezésre a szívóvezetékek felett.

Ez nem jelent problémát egy átlagos hidrológiai évben. Az idei nyár azonban más. A tartós hőség és a csapadékhiány következtében a Duna vízszintje olyan alacsonyra süllyedt, hogy augusztus végére a partról már jól láthatóvá vált a szívócső. A vízfelszín és a vízkivétel befolyási szintje közötti tartalék gyakorlatilag elfogyott.

Két szivattyú, két tömlő, egy gyors megoldás

A helyzetre a DRV munkatársai egy gyorsan kivitelezhető ideiglenes műszaki megoldással reagáltak. A társaság bejegyzése szerint pontonokra két Flygt szivattyút telepítettek, majd ezeket a szívóaknában található szivattyúk nyomóvezetékére kötötték.

A víz továbbításához két,a poszt megfogalmazása szerint NA 150 mm-es tűzoltótömlőt alkalmaztak. A megoldás lényege egyszerű: ha a Duna természetes vízszintje már nem biztosít megfelelő hidraulikai feltételeket a hagyományos szívóvezetéken keresztül történő vízkivételhez, a pontonról telepített szivattyúk közvetlenül képesek a vizet a meglévő rendszerbe juttatni.

A beavatkozás jelentőségét növeli, hogy a mohácsi vízkivétel nem egyetlen fogyasztó ellátását biztosítja. Az ipari vízre a Mohácsi Farostlemezgyárnak is szüksége van.

Negyven kilométeres vízút a Duna-parttól a kazánokig

 Hogy megértsük a műszaki probléma súlyát, érdemes felvázolni az infrastruktúra méreteit. A mohácsi vízkiemelőmű az 1960-as évek óta látja el ipari vízzel a pécsi erőművet (valamint a Mohácsi Farostlemezgyárat). A Duna medrében elhelyezett két szívócsövön keresztül beáramló nyersvizet a partfalon elhelyezett szivattyútelep emeli át, majd egy megközelítőleg 40-45 kilométeres távvezetéken továbbítja a baranyai megyeszékhely felé.

A pécsi hőerőmű (becsületes nevén Pannon Hőerőmű) Közép-Európa legnagyobb biomassza-tüzelésű erőműveként egyszerre termel villamos energiát és biztosítja Pécs teljes távhőellátását. Az ipari víznek két alapvető feladata van a technológiában. Egyrészt a nagynyomású gőzkazánok és turbinák zárt gőz-víz körfolyamatához rendkívül magas tisztaságú, sómentesített és gáztalanított vízre van szükség. A természetes nyersvízből keménységmentesítéssel, reverz ozmózissal (RO) vagy ioncserélő eljárással állítják elő a kazántápvizet, megakadályozva a kazáncsövek és turbinalapátok vízkövesedését, korrózióját. Másrészt a turbinából kilépő fáradt gőz kondenzálásához és a segédüzemi hűtőkről elvont hő elvezetéséhez elengedhetetlen a folyamatos hűtővíz-áramoltatás. A nedves hűtőtornyok elpárolgási és elfúvási veszteségeit folyamatosan pótolni kell.  Ha a mohácsi szívóaknák felett leesik a vízoszlopmagasság, a szivattyúk kavitálni kezdenek, a szállított térfogatáram csökken, és a megközelítőleg 45 kilométeres távvezeték nyomása összeomlik. Tápvíz és hűtővíz hiányában a hőerőművi blokkok órákon belül leállásra kényszerülnek.

 

vízellátás

Kapcsolódó

---