Fontos a hidraulikus beszabályozás
2021. október 28. | Lantos Tivadar | 4109 |
Az új építésű lakásoknál, családi házaknál gyakran elmarad a hidraulikus rendszerek beszabályozása. Ennek hiányában pedig nem fog a fűtési rendszer az adott komfortszint elvárásainak megfelelően működni. Sajnos, a szabályozószelepek, automatikák ötletszerű beépítésével a feladatot sokszor megoldottnak tekintik.
Megfelelő tömegáram
Beszabályozásnál első és legfontosabb az ún. tömegáramegyensúly fogalmával tisztában lenni. A tömegáramegyensúly feltétele, hogy valamennyi fogyasztónál a tervezett mennyiségű hőhordozó közeg meglegyen, amit a berendezések beszabályozásával lehet elérni. A beszabályozást a csővezetékben áramló közeg mennyiségének változtatásával, fojtással lehet elérni. Erre a célra olyan szabályozó fojtószerelvény, szelep alkalmas, amellyel az áramlási folyamatba hatásosan be lehet avatkozni.
Tömegáramegyensúly hiányában a csőhálózat egy-egy részében több vagy kevesebb menynyiségnél túlömlesztésről, ill. alulellátásról beszélhetünk. A túlömlesztés a hálózat egy másik részénél alulellátás formájában hiányt okozhat. Ez a gyakorlatban úgy jelentkezik, hogy az egyik helyiség túlfűtött, míg a másik alulfűtött lesz.
Egy fűtési rendszert körökre felosztva, a visszatérő ágakban a kézi állítású szabályozószelepek számának növelésénél megfelelő eljárás nélkül azt tapasztalhatjuk, hogy egyre nehezebbé válik a rendszeregyensúly megtalálása. Egy-egy beavatkozásnál, „tekergetésnél” ugyanis a többi hidraulikai kör állapota is megváltozik. Többször lehet találkozni olyan esettel, amikor a kialakítás, csoportosítás és egyéb hiányok miatt a rendszer alkalmatlan a beszabályozásra. A fojtószelepes statikus beszabályozás sikerének feltétele, hogy valamennyi szükséges szabályozóelem előre (lehetőleg mérnök által) megtervezett helyre kerüljön, és műszeres mérés segítségével történjen meg a beszabályozás.
Mondj nemet a túlméretezésre!
Nem megfelelő az a szemlélet, hogy beszabályozás helyett, a rendszer adatainak hiányos ismeretében – biztonságból – sokkal nagyobb szivattyút választunk a szükségesnél. Igaz, hogy így a szivattyúhoz közel eső körök túlömlesztése mellett a szükséges mennyiségű közeg a legvégső pontokra is eljuthat, de ez korántsem energiatakarékos.
A tapasztalt gépész az érzékszerveire is hagyatkozik. Az előremenő és visszatérő közötti különbségből, a hőlépcsőből tapintással is következtetni lehet a fűtés működésére. Túl kicsi hőlépcsőnél, 2-5 °C-nál, túlömlesztésre, míg nagyobb, 25-30 °C-nál alulellátásra lehet következtetni. Ám ez a tapasztalat csak a problémára hívja fel a figyelmet. Műszeres beállításra van szükség, ha lehet.
Szabályzókat oda kell beépíteni, ahol az egyes jelentősebb részek külön kézben tarthatók; szükségesek pl. fűtéseknél a strangok aljára vagy a több radiátort ellátó vízszintes leágazásokba. Padlófűtéseknél a csőszálakat összesítő osztókba. Napkollektoroknál a kollektoronkénti csatlakozásokhoz. HMV készítésnél a tartály(ok) fűtőcső-kígyóihoz. Kazánoknál 2 db felett a főáramkörökben. Fan-coiloknál készülékenként, ill. készülékcsoportonként.
Dinamikus szabályozás
Fűtésrendszerek beszabályozása történhet dinamikus módon is, amely megkönnyíti a szerelők feladatait. A dinamikus szabályozók a csővezetékekben bekövetkező nyomásváltozások ellenére az előbeállított mennyiséget a szabályozóra jellemző működésmód miatt állandó értéken tartják. A szabályozó előbeállításával a dinamikus rendszer beszabályozottnak tekinthető.
Az épületgépészeti gyakorlat dinamikus szabályozó alatt a kapillárcsöves strangszabályozókat érti. Az összeállításunkban szereplő dinamikus tömegáramszabályozó rendszer viszont egy ezt meghaladó szemléletet jelent, amely (az arányos helyett) lapos jelleggörbe szerint működik. Ez biztosítja, hogy a nyomásváltozás ellenére a tömegáram állandó maradhasson. A kiválasztás elsősorban tömegáramra (m³/h) történhet, amely leggyakrabban az egyébként is választott csőmérethez is megfelel. A szabályozó és a keringtetőszivattyú összefüggésével kapcsolatosan lényeges, hogy a szivattyú emelőmagassága nem haladhatja meg a szabályozó működési tartományát. Ez a biztosítéka annak, hogy a szabályozó dinamikusan működhessen. A szivattyú-emelőmagasság kérdése a normál épületgépészeti rendszereknél leegyszerűsödik, mivel a legalacsonyabb 15–150 kPa működési tartomány az átlagos 80–120 kPa szivattyútartományokhoz jól illeszkedik. A szivattyú megválasztásánál a dinamikus szabályozók min. 10-15 kPa nyomásesés-igényét figyelembe kell venni.
A jó terv
A legjobb, ha a terveken a megfelelő csődimenziók, teljesítményadatok mellett a tömegáramértékeket is feltünteti a tervező. Így egy olyan dokumentum áll rendelkezésre, amely a szerelő gépészeken kívül a későbbiekbben az üzemeltetők munkáját is nagy mértékben segíteni fogják.
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.
A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 9990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így közel 25 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
beszabályozásFűtési rendszerÜzemeltetés
