Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Segítene a német atom?

Frissítés: Berlin fontolóra veheti a még működő nukleáris áramtermelő kapacitásai fenntartását gázfüggése mérséklése érdekében

| |  690 |

Segítene a német atom?

Az Európai Unió gáztárolóinak 30 százalékos töltöttségi szintje mellett kellett megtenni az egyetlen olyan lépést, amely igazán mély sebet üt az orosz gazdaságon, mégpedig az Ukrajna ellen háborút indított rezsim levágását a nemzetközi pénzügyi elszámolásokat lehetővé tevő SWIFT-rendszerről. Csakhogy, ha nincs SWIFT, nem lehet a megszokott módon fizetni az importált energiáért sem. A gázszállítás egyelőre folyamatos, de a napnál is világosabbá vált, hogy Európának új beszerzési források után kell néznie, és az ellátásbiztonság elvét szem előtt tartva szerencsés lenne kiegészíteni energiapolitikáját. Ebbe akár az is beleférhet, hogy Németország 180 fokos fordulatot vesz az atomerőművi áramtermelés kapcsán.

Update: Cikkünk megjelenése után nem sokkal nyilatkozott a témában az ARD televíziónak a német gazdasági miniszter. A nucnet.org független szakmai hírügynökség tudósítása szerint arra kérdésre, vajon elképzelhető-e, hogy Németország meghosszabbítja még termelő atomerőműveinek működését az orosz gázszállítások körüli bizonytalanság enyhítésére, Robert Habeck a következőt válaszolta: „A minisztériumom feladatai közé tartozik, hogy megválaszolja ezt a kérdést. Ideológiai alapon nem utasítanám el ezt a megoldást, de az előzetes vizsgálatok azt mutatták, hogy ez nem segít rajtunk".

Németország egy évtizeddel ezelőtt, a fukusimai katasztrófa után döntött az atomenergia fokozatos kivezetéséről. Ma már csak három nukleáris termelőegység – az Isar-2, az Emsland és a Neckarwestheim-2 – üzemel az országban, ám a tervek szerint 2022 végére ezeket is lekapcsolják, és ezzel bruttó 4291 MW kapacitást vonnak ki a hálózatból. Robert Habeck szerint az atomerőművek üzemeltetői úgy látják, az élettartam meghosszabbítása nem segítene a 2022/23-as téli szezonban. „Mivel a leállítások előkészületei előrehaladott állapotban vannak, az atomerőművek csak a legnagyobb biztonsági aggályok mellett tudnának tovább működni, és üzemanyagellátásuk is kérdéses” – tette hozzá a tárcavezető.

Idkőközben sikerült megszólítnunk az ügyben Aszódi Attilát, a BME Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanárát is, aki korábban miniszteri biztosként irányította a paksi bővítés előkészítését. Arra voltunk kíváncsiak, szerinte lehetséges-e a már leállított német atomerőművek újraindítása. Mint mondta, műszakilag ez akár még lehetséges is lehet, más kérdés, hogy jogilag és politikailag is lehetséges-e. A már szélnek eresztett szakszemélyzet, a tartalék alkatrészek és a fűtőanyag hiánya miatt ugyanakkor rövidtávon nem reális lehetőség a leállított blokkok újbóli termelésbe állítása, hosszabb távon pedig az dönthet ebben a kérésben, mekkora lesz az a „szorítás”, amellyel az európai és a német energiapiacoknak meg kell birkózniuk.

Itt az ideje, hogy az Európai Unió minden követ megmozgasson a közösség valódi energiafüggetlenségéért. Ennek szükségességét talán semmi sem mutatja jobban, mint az a tétova latolgatás, amelyet az Oroszországgal szembeni legsúlyosabb szankció, nemzetközi pénzügyi rendszertől való elzárás meghozatala előtt tapasztalhattunk.

Jól időzített támadás, egy kis „pechhel”

Idehaza a VGF&HKL az elsők között hívta fel a figyelmet arra, hogy az idei gázév nem a megszokott módon indult, hiszen december közepére már 50 százalék alá süllyedt a kereskedelmi gáztárolóink töltöttsége, és az Európai Unió egészét tekintve sem sokkal jobb a helyzet. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy nem teli tárolókkal, hanem csak 76 százalékos töltöttséggel kezdtük a fűtési szezont, ráadásul az azonnali piacokon tapasztalható árrobbanás miatt a kitárolás üteme is jóval nagyobb volt a korábbinál. – Ha az október elseje óta tapasztalt, a tavalyinál kétszer nagyobb ütemben folyik a fűtési szezon hátralévő részében is a kitárolás, 100 nap múlva kiürülnek Magyarország kereskedelmi gáztárolói – írtuk tavaly december 10-én, jelezve, hogy az átlagosnál nagyobb hideg esetén ez még korábban is bekövetkezhet. Nos, ennek éppen az ellenkezője következett be. Nemhogy az átlagosnál hidegebb, annál jóval enyhébb időjárást hozott a január és a február. Olyannyira, hogy január negyedikén és ötödikén a kitárolást megszakítva még betárolásra is képes volt a Magyar Földgáztároló Zrt. – nem mellékesen az európai tárolók többsége is így tett. Ennek köszönhető, hogy az Ukrajna elleni orosz támadás nem rekordalacsony gáztartalékokkal vette kezdetét. Mondhatni, „Tél Tábornok” ezúttal nem szállt be a harcba, pedig orosz oldalon valószínűleg nagyon is számítottak rá.

Az Európai Unió gáztárolóinak töltöttsége az elmúlt három évben. Forrás: agsi.gie.eu

Amikor a fenti grafikont összeállítottuk, azt vettük alapul, hogyan állt az európai gáztárolók töltöttsége az elmúlt három évben február 22-én, vagyis az Ukrajna elleni orosz támadás megkezdésének napján. Az ábra beszédes, és talán más fényben mutatja azt is, vajon miért nem volt hajlandó Oroszország növelni az EU-ba irányuló gázszállításait akkor, amikor a források szűkössége miatt jelentősen elszálltak az árak.

Magyarországon, amely ráadásul nemrégiben hosszú távú, évi 4,5 milliárd köbméterre vonatkozó gázbeszerzési szerződést kötött Moszkvával, még rosszabb a helyzet. Ha nem lett volna a rendkívül enyhe január-február, s emiatt nem lehetett volna visszafogni a kitárolás ütemét, a kereskedelmi gáztárolóink töltöttségi mutatója már csupán néhány százalékon állt volna a támadás napján.

A magyar kereskedelmi gáztárolók töltöttsége az elmúlt 3 évben. Forrás: agsi.gie.eu

Egekben az árak

Amikor ezeket a sorokat írjuk, az Európában irányadó holland gáztőzsdén a jegyzésárak márciusi szállításra 115 euró/mWh körül jártak. Ez elképesztően drága fűtőanyagot jelent. Gondoljunk csak bele, hogy egy évvel ezelőtt 16 eurós árakat láttunk a tőzsdén, vagyis az áremelkedés 1000 százalékos.

Szinte minden elemző egytért azzal, hogy rövidtávon biztosan nem térnek vissza az alacsony gázárak. Márpedig a gáz ára egy sor egyéb termék árát is befolyásolja, inflációs spirálba taszítva az európai gazdaságokat. De legalább van földgáz, és egyelőre nem arról beszélünk még, hogy az orosz források teljesen elapadtak. Sokan tartanak ugyanakkor attól, hogy a szankciókra válaszul a Kreml leállítja a gázszállítást nyugati irányba. Ha ez bekövetkezik, egy hosszú, „ki bírja tovább” típusú közdelem veszik kezdetét. Egyes vélemények szerint Oroszország veszítene ezzel kevesebbet, Európa pedig „megfagyna”, valójában azonban Moszkva nem mondhat le ez energiaexport jelentette bevételekről gazdasága összeomlása nélkül, Európa pedig, ha fogcsikorgatva is, de kibírná orosz gáz nélkül.

Megoldást jelenthet a német atom?

Az Európai Unióban Németország az orosz gáz legnagyobb vásárlója. Ennek ellenére Berlin felfüggesztette az Északi Áramlat-2 gázvezeték üzembe állítását, holott az 55 milliárd köbméter gázt szállíthatna. Csakhogy azon a csövön is orosz gáz érkezne, mert más kitermelők nem férnek hozzá a vezetékhez, márpedig Németország most már csökkenteni akarja a függőségét a Krlemtől. Olof Scholz kancellár bejelentése szerint a beszerzési forrásaik diverzifikálása érdekében Németország két új, cseppfolyós földgáz (LNG) fogadására alkalmas terminál építését kezdni meg. Ezek elkészülte nyilván sok időt vesz igénybe, lenne azonban olyan lépés, amihez nem kell idő. Nevezetesen a német atomerőművek leállítási programjának az elhalasztása, esetleg a nemrégiben bezárt egységek újbóli üzembe állítása.

Joggal vetődhet fel a kérdés, vajon milyen hatással van a gázellátásra az atomerőművi áramtermelés. Első ránézésre semmilyen, hiszen közvetlenül e két dolog nem kapcsolódik egymáshoz. Nem közvetlenül azonban nagyon is – technológiai és pszichológiai értelembe véve egyaránt. A német energiafordulat nyomán a zöld technológiák nyertek teret. Hatalmas tengeri szélerőműparkok épültek, komoly beépített teljesítménnyel. Viszont ezek mögé olyan erőműveket kell a rendszerben tartani, amelyek képesek a hektikus, időjárásfüggő zöldtermelés hullámzásainak a kiszabályozására. Rendszerszabályzási célra pedig gázmotoros erőműveket használnak. Ezek részbeni kiváltása jelen helyzetben akár a zölderőművek kárára is hasznos lenne, hiszen csökkentené a kontinens gázigényét. Ezenfelül egy ilyen német lépés az energiapiacokra is vélhetően megnyugtatóan hatna, lejjebb szorítva az árakat a tőzsdén.

A gáz fegyver – méghozzá nem is jelentéktelen. Valahogyan védekeznünk kell ellene.

Európa

Kapcsolódó