Energetikai átállás: szakágak versenye helyett komplex gondolkodás kell

2026. július 3. | Erdősi Csaba |

A magyar energetika előtt álló kihívások megoldásához nem az egyes technológiák önmagukban való fejlesztésének támogatására van szükség, hanem rendszerszintű együttműködésre, független tudásbázisépítésre és egy koherens pályázati rendszerre – minderről lapunk alapító főszerkesztője mondta el gondolatait. Szemán Róbert épületgépészmérnök véleménye szerint az elmúlt évtizedek pályázati gyakorlata gyakran kontraproduktív és ellentmondásos volt, bizonyos területekre nagy figyelem irányult, másokra semmilyen, és a döntéshozók figyelmen kívül hagyták, hogy az energetikára mint nagy egészre tekintsenek.

- Az épületgépészetben már megszokhattuk, hogy a rendszerek elválaszthatatlanok egymástól: nincs már külön fűtés, hűtés vagy légtechnika, minden mindennel összefügg. Az elmúlt időszak krízisei – a Paksi Atomerőmű leterhelése, a sokasodó lakossági vízhiányok, vagy épp a miniszterelnöki szintű kérések az áramfogyasztás mérséklésére – azt mutatják, hogy az energetikában is elértünk ehhez az összetettséghez. Hogyan látod a jelenlegi helyzetet, és milyen irányba kellene elindulnunk?

– Amikor én végeztem a pécsi főiskolán, még teljesen különálló szakmaként tekintettünk az egyes építőipari területekre. Bár tanultunk egymás szakterületeiről, valódi rendszerszemlélet nem létezett.

Az elmúlt harminc-negyven év, különösen pedig az utóbbi öt év olyan gyors változásokat hozott, hogy ma már az energetika számos szakma együttműködéséből áll össze. Az energiahatékonyság, az épületszerkezetek, a gépészet, a villamos rendszerek, az energiatárolás és a megújuló energiák ma már nem választhatók szét. Az elmúlt napok eseményei világosan megmutatták ezt az összefüggést. A forróság következménye nemcsak a háztartásokban jelentkezett vízhiány formájában, hanem a villamosenergia-ellátást is megnehezítette, hiszen vissza kellett terhelni a paksi atomerőmű teljesítményét, miközben rekordközeli fogyasztási igény jelentkezett. Ezek már nem különálló problémák, hanem ugyanannak a rendszernek az elemei. Ennek ellenére a döntések jelentős része még mindig egy-egy szakterület szemszögéből születik meg.

- Hol látod ennek a legnagyobb problémáját?

– Azt tapasztalom, hogy amikor energetikai beruházásokat vagy pályázatokat készítenek elő, mindig bevonják az adott részterület szakértőit, de csak azokat. Így viszont azt már nem vizsgálják, hogy ezek a megoldások hogyan működnek együtt. Rengeteg kiváló szakmai szervezet működik Magyarországon: a napelemes, a hőszivattyús, az energiatárolási vagy az épületszigetelési terület képviselői, szövetségei. Mindannyian fontos munkát végeznek, de természetes módon mindenki elsősorban a saját szakterületét képviseli. Pedig ahogyan egy épület gépészete is egymással együttműködő elemekből áll össze, a teljes energetikai hálózat sem különálló elemekből épül fel, hanem egyetlen összefüggő rendszert alkot.

- Vagyis jelenleg mindenki a saját megoldását szeretné előtérbe helyezni?

– Pontosan. Ezek a szervezetek azért jöttek létre, hogy saját szakterületük fejlődését segítsék. Ez önmagában nem probléma. A gond ott kezdődik, amikor a különböző megoldások nem állnak össze egy közös stratégiává. Az elmúlt időszakból szerintem éppen ez hiányzott: a koordináció. Szükség lenne egy olyan közös tudásbázisra, amely nem egyetlen technológia mellett érvel, hanem az energetikai rendszer egészét vizsgálja.

- Ki tudná ezt a szerepet betölteni?

– Én nem egy újabb érdekképviseletben gondolkodom, hanem egy független kutató- és szakmai műhelyben. Olyan, legfeljebb nyolcfős szervezetre lenne szükség, amely egyszerre támaszkodik az egyetemi kutatásokra és a gyakorlati tapasztalatokra. Nem elegendő kizárólag tudományos oldalról megközelíteni a kérdést, de az sem működik, ha csak kivitelezői szemlélet érvényesül. A kettő egyensúlyára van szükség. Ennek a műhelynek kellene vizsgálnia a fogyasztási görbéket, az időjárási hatásokat, az energiaigények változását és ezek kölcsönhatásait, majd ezek alapján szakmai javaslatokat megfogalmaznia.

- A közelmúlt támogatási rendszerei, illetve az új kormány által vázolt elképzelések sem tükrözik ezt a szemléletet?

– Véleményem szerint nem. Az elmúlt években külön pályázatok születtek hőszivattyúkra, külön épületszigetelésre, külön napelemekre, de ezek nem alkottak egységes rendszert. A legrosszabb példák közé tartozott, amikor korszerű hőszivattyúkat telepítettek olyan épületekbe, amelyek nem rendelkeztek megfelelő hőszigeteléssel. Ez szakmailag hibás megközelítés volt. Nem technológiákat kell támogatni, hanem komplett energetikai rendszereket.

- Mit jelent ez a gyakorlatban?

– Ma mindenki elsősorban akkumulátoros energiatárolásban gondolkodik. Ennek természetesen megvan a helye, de nem ez az egyetlen lehetőség. Maguk az épületek is képesek energiatárolóként működni. A megfelelően kialakított vasbeton szerkezetek, a hűtő-fűtő födémek vagy mennyezeti rendszerek képesek eltárolni a fölösleges energiát, majd azt később visszaadni. Így nem kellene a fölösleges villamos energiát egyszerűen elektromos kazánokkal „elégetni”, hanem az épületek hőtároló tömegében lehetne hasznosítani. Vagy említettem már, milyen komplex hatásokkal járna, ha a napelemmel már rendelkező cégek támogatást kaphatnának e-autók beszerzésére és töltők telepítésére egy kiírás keretében.

- Mindeközben a hazai infrastruktúra is komoly felújításra szorul.

– Így van. Jelentős a vezetékes vízhálózat vesztesége, az épületállomány állapota leromlott, számos hőellátó rendszer nem megfelelően van beszabályozva, irányítva és szakemberhiány is tapasztalható. Ezeket a problémákat nem lehet egymástól függetlenül kezelni.

- Honnan lehetne minderre forrást biztosítani?

– Az uniós forrásoknak meghatározó szerepük lehet, de legalább ilyen fontos, hogy a támogatási rendszereket több lépcsőben, átgondoltan építsük fel. Először azokat a beruházásokat kell ösztönözni, amelyek gyorsan javítják a rendszer működését. Erre lehet építeni a következő fejlesztési ütemeket: az épületszigetelést, a korszerű gépészetet, az energiatárolást és az intelligens szabályozást.

A legfontosabb tanulság azonban az, hogy nem lehet külön napelemes, külön hőszivattyús vagy külön energiatárolási programokban gondolkodni. Csak olyan komplex műszaki megoldások vezethetnek eredményre, amelyek az energetikát egységként kezelik.

energiahatékonyságenergiatárolás

Kapcsolódó

---