A VGF&HKL nem jelenhet meg anélkül, hogy ne mutatnánk be az éppen aktuális lapszámban a Magyar Épületgépészeti Múzeum kiállítási tárgyainak valamelyikét. E cikkeket jelentős részben a kiállítóhely megálmodója, alapítója és szellemi irányítója, dr. Chappon Miklós, neves épületgépész mérnök írja, aki kereken ötven éve, 1974 júniusában vette át műegyetemi diplomáját, s ennek eredményeképpen a közelmúltban az aranydiplomáját. Az eseményen évfolyama nevében ő mondta el az ünnepi beszédet, amelyet – az ünnepségről írt beszámolója mellett – alább teljes terjedelmében elolvashatnak. Szaklapunk gratulál az összes díjazottnak, külön megkülönböztetett tisztelettel szerzőnknek!
2024 május 10-e nagy nap volt az 1974-ben végzett gépészmérnökök életében, ugyanis ezen a napon vehették át aranydiplomájukatazok a volt diákok, akik időben jelezték ezirányú kérésüket a Dékáni Hivatal felé. Az ünnepség fényét növelte, hogy először a két platinadiplomás (ők 75 éve végeztek), majd a nyolc rubindiplomás (70 éve végeztek), a 21 vasdiplomás (65 éve végeztek) és a 86 gyémántdiplomás (60 éve végeztek) kapta meg kitüntetéses oklevelét és az összesített életrajzokat. Ő utánuk mi, 50 éve végzettek kaptuk meg aranydiplománkat, 140-en.
A díszoklevélhez díszdoboz is dukált
Az elegáns ünneplés beszédei között az Ép. Gép. All Stars zenekar szórakoztatta a megjelenteket, ugyanúgy, mint az épületgépészeti hallgatók tanszéki versenyei után, legutóbb április 25-én. Engem ért az a megtisztelztetés, hogy Dékán Úr felkérésére beszédet mondhattam egykori diáktársaim előtt. Íme:
Óriási megtiszteltetésnek élem meg, hogy pont én, aki sosem voltam kitűnő tanuló (azaz a gazdaságmérnökin egyszer) sőt még 4 utóvizsgám is volt, szólhatok az 1974-es évfolyam nevében. Remélem, a többiek nem köveznek meg! Őszintén megvallom, hogy kisgyerekkoromban nagyon felnéztem az Arany Diplomásokra, azt gondoltam ezért valami rendkívülit kell tenni. Később kiderült, „csak" meg kell érni ezt a szép kort, bár sajnos közülünk nem sikerült ez mindenkinek. Nyugodjanak Békében!
Szeretem a keresztrejtvényekben lévő bölcsességeket, az egyik aforizma így hangzott: ,,Ha, amit mondtál, nem bánt senkit, nem mondtál semmit”.
Én nagyon sajnálom a mai hallgatókat, szerintem a mi diákéveink gazdagabbak voltak, és nemcsak azért, mert 5 éves osztatlan képzésben és tankörökben szervezetten tanulhattunk (így életre szóló barátságok alakulhattak ki), és mert a szorosabb kapcsolatok kialakulását a kollégiumi „összezártság” is segítette, hanem azért is, ami így utólag is sokat jelent nekünk, hogy azon híres professzorok aláírásai szerepelnek az indexünkben (ma már index sincs), akik bennünket tanítottak, és akikre büszkék vagyunk. Csak néhány nevet közülük: Gillemot, Gruber, Bajcsay, Heller, Strommer, Szentmártony, Macskásy. A mi életünkben amúgy is különleges helyet foglal el az éppen 120 éve született szeretett „Cica bácsink. Mi voltunk az utolsó évfolyam, akiket még tanított. 1976-ban bejött tanszéki szobánkba és így szólt: „Fiúk, tegnap megünnepeltük 18. Születésnapomat!” Ekkor éppen 72 éves volt, de mivel 1904. február 29-én született, igazat mondott. Ma is hálás szívvel emlékezünk rá és még egy emlékszobát is kialakítottunk neki az Épületgépészeti Múzeumban.
Macskásy tanár úr, avagy Cica bácsi
Sokan irigyelnek bennünket, épületgépészeket összetartásunk, tervezői konferenciáink, báljaink, szakmai továbbképzéseink miatt is, de például baráti köreinkben a gépgyártósoktól a mezőgazdászokig mindenki megtalálható, és az évenként megrendezett találkozóinkon mindenki részt vesz, legyen ez az ország bármely szegletében, sőt még a külföldre szakadtak is hazajönnek az ilyen alkalmakra. Igaz a Covid és a kor nehezített feltételeket jelentenek, de mégis.
Engedjék meg, hogy elmeséljek egy rövid fricskát a múltból!
Természetes ellentét volt a gépgyártósok és az épületgépészek között. Mi azt mondtuk, hogy a modul fel és modul le gondolatnak megfelelően a gyártósok így fognak kezet. Mutatom. (A felénk néző két tenyér esetén az első ujjpercek fogaskerékszerűen érnek egymáshoz – a szerkesztő.) A gyártósok ezek után kitalálták, hogy az épületgépészek legfontosabb feladata egy olyan formájú WC-lehúzó megtervezése, mely jobban illeszkedik a tenyérbe…
Persze többen nálunk is elhagyták a gépészmérnöki pályát, de az évfolyamtalálkozóinkon ők is megjelennek. Igaz ugyan, hogy ezeken a régi emlékek felelevenítése és a szakmai sikerekről szóló beszámolók után már elsősorban az unokákról van szó. Az a legfontosabb, hogy az összetartozás és a Csapat 50 év után is működik!
Köszönöm, hogy meghallgattak.
A nagyon jó hangulatú diplomaosztó után az ünnepeltek kis csoportokban, különböző helyeken egy-egy jól szervezett ebéden ünnepeltek tovább, visszaemlékezve a diákévekre, tanárainkra és csínytevéseinkre. Újra rögzítettük, gyakrabban kellene találkozzunk!
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.
A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 9990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így közel 25 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
